2014. január 11., szombat

Huhú, köszönöm és sok, sok de...

HelloBello mindenkinek!:D
 Gyerekek, fantasztikusak vagytok! Egyszerűen imádlak benneteket! Több mint 10000 oldalmegjelenítés!<3<3<3 Hú. már nagyon vártam ezt a pillanatot és mivel ezt nektek köszönhetem, gondoltam majd egy hosszú részt hozok köszönetül, de... Sajnos az gépem még előző hétvégén nem adott élet jelet és azóta se változott semmit. Hiába nyomkodom a "bekapcs" gombot se kép, se hang. És miért nem tudom ettől megírni a részt? Mert én okos Word-ben kezdtem el írni és már több mint a fele meg volt amikor ez a probléma becsúszott az életemben.:( Ahhoz meg nincs erőm, hogy újra írjam, főleg a családi gépen, mert anyáék csak úgy sürögnek-forognak itt a hátam mögött és így nem megy nekem! Sajnálom, de egy ideig nem lesz érsz. A suli is most elkezdődött és egy hulla vagyok! DE, mivel mostanság nem voltam megelégedve a fogalmazásommal olvasni kezdtem, már egy könyvet ma éjszaka be is fejeztem és a következő után keresek. Még egy "DE"-m is van. Még a nyáron amikor a blog történetén gondolkoztam és nyaraláskor elkapott az ihlet a telefonomba kezdtem gépelni. Nevetséges, de így van! Előre járóilag, egy kis izgulni valót hoztam!:3 Remélem tetszeni fog,
Rose King


 - Addig tegyünk rendet az asztalodon amíg nem engednek ki minket. - Harry fáradt hangja zavarta meg a gondolat menetemet. Nem értem miért ilyen rend mániás a fiú, bár ahogy az asztalra néztem teljesen igaza volt, tényleg nem ártana azt a nagy kupacot onnan eltüntetni. - Kinyithatom az ablakot egy kicsit? - látta, hogy nincs kedvem hozzá, de ahogy ránéztem ő is csak valamit próbált kitalálni egy kis idő elütésre, amíg ide bent ragadtunk.
 Az ablakra néztem - most sem válaszolva neki - és csak bámultam azt, szinte már farkasszemet néztünk egymással amikor egy őrült ötlet suhant át a fejemen. Sose találtam volna ki ezt, ha nem kerülök ilyen helyzetbe. Csak egyre jobban jöttek elő a problémáim ahogy rágondoltam az egészre, de csak így szabadulhatok meg tőlük, nincs más esély rá.
 Nem láttam Harry arckifejezését - pedig szívesen megnéztem volna -, amikor az asztalról mindent lesöpörve, szinte már ugrottam rá arra, ebben az összefirkált korzettem zavart meg. Gyorsan kicsatoltam és az ágyamra dobtam azt. Ekkor láttam egy pillanatra a fiú arc kifejezését, aki csak nagyra nyitott szemekkel figyelte minden tettemet. Gyorsan visszafordultam és a tetőablakot kinyitva kihajoltam rajta.
 - Hát nem, így gondoltam. - hallottam a megjegyzését, de nem törődtem vele, csak jobban kinyitottam az ablakot. - Ennyire nem kell! - szólt rám.
 - De kell! - nem is felé fordulva mondtam, mivel ekkor már az ablak párkányba megkapaszkodva karizomból feltoltam magamat arra. Csak ekkor néztem vissza Harryre. Tekintette tele volt aggodalommal és az a sok ami kirajzolódott az arcán, számomra egy kicsit vicces volt. A szavak oda ragadtak a torkán, de azok egyre csak gyűltek, míg nem kreált belőlük valami értelmes kérdést, amire eddig vártam.
 - M..mit csinálsz? - félelem jelent meg hanglejtésében, de a felismerés is egy icipicit meglehetett hallani benne.
 - Pisilni megyek! - böktem ki a választ és egy széles mosollyal kifelé fordultam.
 - Oli ne csináld, még a végén leesel! - Harry zavart meg, a hangos kijelentésével, egy kicsit megijedtem tőle.
 - Nyugi már! - próbáltam lenyugtatni magabiztos kijelentéssel és még a szemébe is néztem, de nem sikerült, mivel bennem is ott rejtőzött a félelem, hiszen sose csináltam még ilyet.
 - Öngyilkos akarsz lenni? - kérdezte teljes komolysággal és aggodalommal a hangjában. Kérdésére - amit az összegyűlt szavakból újra összekreált - nem válaszoltam, visszafordultam és körül tekintettem.
 A félelem nem hagyott el csak még jobban megjelent bennem. Szívem hevesebben kezdett dobogni, ahogy megláttam alattam a pince lejárót, mélyebben volt mint azt eddigi életemben gondoltam. Elkaptam onnan a tekintetemet át a szomszéd zöld füvű kertjébe, ahol a szomszéd kisfiút Bent láttam meg. Engem csodált tátott szájjal és kerekre nyitott szemekkel, a mutató ujjával pedig rám mutogatott.
  - Szia! - köszöntem neki anyanyelvünkön és az egyik kezemmel is integetni kezdtem, amivel eddig erősen kapaszkodtam az ablak keretébe. Ben intett nekem, de utána csak visszarohant a házukba.
 Ekkor törtek ránk Perriék, amitől majdnem leestem, szerencsére egy kis pöcökbe megtudtam támasztani a lábamat, ez menekített meg.
 Akik bejöttek a szájukra csaphattak volna, hiszen annyi csúnya dolgot összehoztak, hogy szégyen lenne újra megismételni, de egy ember kivételes volt, Perrie csak sikított. Szívem csak egyre jobban zakatolt és a tenyereim is csúszóssá váltak.
 - Olívia te mégis mit csinálsz? - hangjában fellehetett ismerni az idegességet, pánikot, félelmet, aggodalmat és egy kis haragot is.
 Visszanéztem rá, mikor megint mindkét kezemmel erősen kapaszkodtam. Niall, Perrie, Zayn, Liam, Louis, Jade, Jessy és Leigh-Anne is ott volt a szobámban, de röviden mindenki aki épp ebben a házban tartózkodott. rájuk mosolyogtam majd válaszoltam arra a kérdésre ami mindenkit érdekelt.
 - Pisilni! - ugyan úgy mosolyogtam rájuk, mint Harryre is.
 - Most azonnal gyere le! - kiabált rám Niall. Megijedtem tőle, még sose láttam ilyen mérgesnek, igazán mérgesnek.
 - Csak akkor ha kiengedtek minket. - makacsoltam meg magamat és alkudoztam.
 - Nem! - vágta rá Perrie.
 - Akkor...- hatás szünetben vártam reakciójukat. Szinte már előre estek, hogy válaszomat meghallhassák. - sziasztok! - és a hátamat kezdtem nekik mutatni.
 Gyorsan elterveztem az út vonalamat, majd mikor elindultam volna két erős kéz karolta át a törzsemet. Megijesztett és ez testem remegéséből ő is kivehette.
 - Nem engedlek! - dörmögte a fülembe, majd behúzott engem a halálom széléről.

9 megjegyzés:

  1. Rose!
    Ez a rész egyszerűen tökéletes volt. Először semmit sem értettem belőle, hogy most mi is van, de aztán leesett a végére. De a vége az olyan cuki volt. *-* Remélem hamar helyrejöna géped és akkor majd tudsz hosszabb részeket is írni, már nagyon várom a folytatást! Nagyon tetszik az új kinézet!
    Buszi Evelyne!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evelyne!:D
      Igen, gondoltam, higy kicsit zavaros lesz, mivel nem akartam az elejét még leírni, mert az sok mindent elárult volna számotokra és azt majd csak később szeretném ha megtudnátok. Örülök, hogy tetszik, de én még mindig nem vagyok megelégedve vele, majd ha ez a rész jön soron lehet, hogy 1-2 helyen kijavitom.:) Én is remélem, hogy a gépem hamarosan újra éled és nem veszik el rajta semmi se. Örülök, hogy tetszik az új kinézett amibe a blogot felöltöztettem.:)
      Ahogy megkapim a géped 1000-rel belehúzok és hozom a lemaradásomat,
      Rose King

      Törlés
  2. Drága Rose!:)
    Ugyan bennfentesként már volt szerencsém elolvasni ezt a kis részletet, de ugyanúgy mint akkor most is mosolyogva olvastam végig. Remélem hamarosan sikerül életet lehelni a gépedbe, de addig is izgatottan várom a folytatást. Az új külső pedig nagyon Rose-os lett!:D
    April xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága April!:3
      Hát igen, neked ez nem volt annyira nagy újdonság, de örülök, hogy így is mosolyogva olvastad!:D Örülök, hogy tetszik az új kinézet,
      Rose King

      Törlés
  3. Úristen...... *-*
    nagyon jó lett, kisebb sokkot kaptam, de csakis azért mert eszméletlenül jó, imádom.
    Remélem helyre jön a géped, hamarosan.. :))

    A xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adri!:D
      Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik!!!:DDD
      A szerelő már dolgozik rajta!:)
      Rose King

      Törlés
    2. Nincs mit!:D
      Esetleg tudnál majd(!) csinálni nekem egy fejlécet, mert a tiéd nagyon jó,én pedig eléggé béna vagyok.

      Törlés
    3. Persze, szívesen csinálok neked. Remélem hétvégére készen lesz a gépem és akkor mindennek neki állok. Itt tudsz majd rendelni: rosaliekingblog@gmail.com
      Rose King

      Törlés
  4. Szia! Rendezek egy blogversenyt, lenne kedved jelentkezni? http://directionervagyokvoltamleszek.blogspot.sk/2014/01/blogverseny.html kérlek nálam válaszolj komiba vagy chat-be :)

    VálaszTörlés