2014. január 18., szombat

33.rész

 Welcome, welcome! Igen, igen, igen! Megjavult a gépem és minden megmaradt rajta!:D Szóval itt is van az új rész, de előtte! A legjobb barátnőm April új blogot nyitott ahova érdemes benézni, főleg a Niall rajongóknak!;)  Jó olvasást,
Rose King

Olívia szemszöge

Kellemes érzés volt végre egy tavaszi napra ébredni. Lágy szellő fújt oda kint, a madarak kellemes énekszóval ébresztetek, sütött a nap és a virágok is megújult erővel nyílni kezdtek kifelé. Színek jelentek meg a borús, szürke hétköznapok után és valahogy sokkal, több energiával rendelkeztem, mint eddig. Üdv újra tavasz!
A tetőtéri ablakot kinyitva, kihajoltam egy kis friss levegőért és egy kis tájcsodálásért. Kellemes idő volt! Végre eltűnt a hosszú, hideg tél és remélem ez így is marad november végéig. Madarak iparkodtak, ide-oda, de a pillangók sem lustálkodtak, virágról virágra szálltak, úgy ahogyan a méhek is. A fű is zöld lett és a mocsaras idő is kezdett elmúlni. A nap is erősen sütött, amitől egy kicsit elszoktam, de úgy érzem nem lesz nehéz visszaszokni hozzá.
A szomszéd macskája, Dominó sem lustálkodott, ő is üdvözölte a tavaszt, úgy hogy hozzánk átszökve sütete magát. Nem értem miért jön át, hisz mi egy macskautáló család vagyunk, folyton elküldjük őt - legtöbbször szívrohamot hozva rá -, de talán ez vonzza mindig ide, hogy egy olyan helyen lehet, ahol neki nem kéne, de lehet, hogy csak szimplán macska és tojik mindenre. Már azon gondolkoztam, hogy visszadugom a fejem a szobába, amikor a zár kattogását hallottam meg, majd a kilincsét is és a következő pillanatban Niall szőke fejét, Louis borzolt haját, Eleanor hullámos tincseit és Liam belőtt séróját véltem felfedezni. Eleanor leült a kerítés szegélyére, míg a fiúk kihasználva a jó időt, és a negyed kosárlabda pályánkat a palánkra kezdtek célozni. Egy ideig láthatatlan voltam, de Louis észrevett Niall egyik dobásánál. Már épp elüvöltötte volna magát, amikor rázni kezdtem a fejemet és a szám elé helyeztem a mutató ujjamat, hogy ezt nem kéne. Tudtam, hogyha Niall megtudja, hogy fent vagyok, kitalál számomra valami feladatot. Louis elfordult, de akkor Liam vett észre. Neki is eljátszottam az előbbit, szerencsére sikeresen. Most már Eleanor is 'fölleselkedett' és vele is eljátszottam ezt, de ő még Niallre mutatva tudakolózót, hogy miatta van-e ez az egész. Bólintottam egy aprót és ő kuncogva visszafordult a pálya felé. A három delikvens összenézett, majd nevetni kezdtek, ezzel összezavarva Niallt aki a palánkon túl lőtt.
- Ti mégis min nevettek? - fordult vissza mielőtt elrohant volna a labdájáért.
- Rajtad! - Liam adta meg a választ.
Niall értetlenül kapkodta a fejét, ide, oda, amoda, de nem jött rá a szőke fejével, hogy mégis mi történik
körülötte. Értetlenségében inkább elfutott a labdájáért és a srácok tovább folytatták a dobálózást. Sok hülyeséget csináltak még szerencse, hogy Niall eddig nem is vett észre. Már lassan fél órája, hogy bámulom a sportembereket mikor Louis egy újabb butaságot talált ki. A répa fiú beállt a palánk alá, mire Niall rádobta a labdát és Louis a földön kötött ki. Nem bírtam. Hangosan felnevettem, mire Niall föltekintet és észrevett. Ó a francba!
- Olívia, te mégis mióta vagy fent? - akadt ki, nem hogy a barátjával foglalkozna, akit az előbb épp fejen talált, ráadásul direkt.
- Csak most keltem! - legyintettem neki, de Liam nem bírta ki röhögés nélkül.
- Ha már fent vagy, hozhatsz nekem egy pohár limonádét, ide kikérem! - kezdte a mai napi kívánságait.
- Persze. Kétszer is! - ejtettem ki - szerintem - halkan, de Niall így is meghallotta. Szerencse, hogy magyarul beszéltem.
- Tessék, nem hallottam tisztán. - emelte kezét a füléhez.
- Semmi. - üvöltöttem neki és az ablakot becsukva leléptem az ágyról.
Felnézve az ajtó felé Harry állt az ajtófélfának dőlve. Mint mindig, borzolt volt a haja, de most nem állt az ég felé, ahogy a kamerák előtt szokott, szemei még kicsit fáradtak voltak, amit még a halványlila karikák is bebizonyítottak. Valószínűleg még pizsamában lehetett, mivel egy alsó gatya és egy kinyúlt, kicsit szakadt, kopott póló takarta el valamennyire a testét. Kezei keresztbe voltak téve a mellkasa előtt és a tekintetével pedig engem fürkészett. Valami furcsa mocorgás jelent meg a hasamba, ami mindig is megjelenik, ha őt látom. Nem az mondom, hogy rossz érzés lenne, inkább kellemes, de mégis furcsa.
- Jó reggelt! - rekedt hangja is bebiztosította az állításomat, miszerint fáradt. Talán most kelhetett.
- Neked is. - húztam fél mosolyra a számat, de egyből visszaállítottam egy síkvonalra. - Most megyek Niallnek limonádét készíteni! - kerültem el a kínos csendet és az ajtó felé indultam. Hátával neki dőlt a fakeretnek kiengedve engem a kis szobából és én szégyellve, lehajtott fejjel hagytam el azt. A lépcsőn gyorsan szeltem a fokokat, így is a távolságot növelve, köztem és közte. Igaz, hogy az a kellemes érzés a hasamban megjelenik, mikor meglátom, vagy vele vagyok, de épp ez a rossz! El kell őt felejtenem, hisz megbántott, de ez a szívemnek semmit sem számít. A bolond minden bunkó után epekedik. Végre fel kellene nőnie és az igazit követelni, nem pedig a szívtörők után loholnia.
A nappaliban mindenkinek köszöntem egy ’jó reggeltel’, majd tovább siettem a konyhába. Elkészítettem Niall kérését és pizsamámba indultam ki.
- Niall! – álltam meg a pálya szélén, a poharat kitartva felé vártam, hogy elvegye tőlem a hűsítő italt.
- Ó köszönöm. – vette el és már kortyolt is bele a pohár tartalmába.
Vissza is indultam volna a házba, ha Niall nem állít be pohár tartónak. Egy 5 perc után leültem Eleanor mellé és együtt néztük tovább a fiúk játékát. Nem tudom miért, de mindenki meg akarta mutatni a legjobb tudását a kosárlabdához. Biztos a bentiek beszólásai voltak ilyen hatással rájuk, hiszen Zayn, Harry és a drága testvérem csak bombázták őket a poénosabbnál, poénosabb beszólásokkal. Legtöbbször olyanok jöttek, hogy „Nagyon kecses volt, mint egy vérbeli lány!”, vagy „Á, inkább maradj az éneklésnél!”, ha éppen a
gyűrű mellé sikerült dobni a labdát. Egy idő után Niallnek elege lett ebből és a földhöz vágta a szerencsétlen labdát, de az bosszúból visszapattant egyenesen Niall arcába. Ott azt hittem meghalok a nevetéstől, hiszen Niall szemüvege majdnem leesett, ha nem kapja el és véletlenül a poharából is kiöntöttem a limonádét egyenesen a cipőjére. Nem érdekelt, hogy pizsamában vagyok, és épp kint fetrengek az aszfalton a nevetéstől, mert egyszerűen képtelen lettem volna föl állni, ha próbálkoztam is volna vele. Persze Niall többször is rám parancsolt, hogy hagyjam abba és ne nevessek rajta, de nem sikerült neki. Egyedül az állított föl, amikor anya rám szólt a kertből, hogy ha pizsamában vagyok, akkor menjek be és öltözzek fel. Nagy nehezen fölálltam Louis és Eleanor segítségével, majd beindultam. Gyorsan elvégeztem a fürdő szobai szükségeimet, majd reggelizni mentem le. A finom szendvicset majszoltam mikor Niall jött be a konyhába. Nagy piros folt virult az arcán, ami még jobban eszembe jutatta a fejembe égett pillanatot. A falatot félre nyelve kezdtem rajta újra nevetni, de szerencsére most a széken tudtam maradni. Kicsit mérgesen ült le velem szembe a reggelijével, ezért próbáltam visszatartani a nevetésemet és persze a köhögésemet. Nem bírta sokáig tartani a pókerarcot, elnevette magát a fulladozásomon. Én is nevettem vele, de most már magamon és nem rajta, hiszen a könnyeim is folyni kezdtek a falat félre csúszása miatt. A köhögésem szépen lassan elmúlt és tovább tudtam folytatni az ízek világát.
-Hm, ez nagyon finom volt! – dőltem hátra és mikor megérkeztem a szék támlájához a páncélom koppant rajta.
- Kérsz még? – jött be Harry – most már felöltözve - és a konyha pult mögé állt. Szívesen ettem volna, de nem akartam vele egy szobába lenni, így megráztam a fejemet és felállva elhagytam a szobát. A lányokat kezdtem keresni, de amikor épp kérdezni akartam hol vannak, fönt hallottam meg a nevetésüket. Gyorsan felrohantam és a körömlakjaim mellett találtam őket. Jesy vett észre, először aki meg is szólított.
- Szép kis gyűjtemény! – elismerően nézett rám, majd a többiek is felém fordultak.
- Köszi. – mosolyogtam rájuk, majd mellettük foglaltam helyet.
Beszélgetni kezdtünk mindenféle lányos dolgokról, de főleg a köröm festésről és mikor megmutattam nekik, hogy miket csináltam eddig, szinte rám parancsoltak, hogy fessem ki a körmüket. Szerintem csak kedvességből kértek meg, mert szerintem még van mit javítani az eddigi tudásomon, de körülbelül két óra múlva kész lettem mindegyikkel.
- Magadnak nem fested ki? – kérdezte Perrie, mikor Leigh-Anne-val csodálták körmeiket.
- Öhm, most nem, elfáradtam! – dőltem hátra a földre és mikor leérkeztem a szemeimet is becsuktam. Két másodperccel később a srácok támadtak le minket. Hirtelen felnyitottam szemeimet, majd ahogy tudtam visszaültem a kis körbe.
 - Úgy unatkozok! – Louis ölelte át hátulról Eleanort és egy puszit is nyomot az arcára, Eleanor pedig a Louis karját ölelte át. Túl aranyosak együtt, nem is értem miért utálják a lányt oly sokan azért, mert a kedvencük barátnője. Azt megérteném, ha egy teljesen unszimpatikus lány lenne, de ő nem az, ránézel, és nem tudod elképzelni, hogy bármi rosszat tudna tenni! Elmosolyodtam rajtuk, majd észrevettem, hogy Harry engem figyel a szerelmesek mögül. Mikor tekintetünk találkozott rám mosolygott, én meg idegesen elkaptam a tekintetemet egyenesen a földre. Az a furcsa mocorgás újra megjelent a hasamban és valamiért a testem azt jelezte, hogy újra ránézek, de volt elég erőm, hogy ellenálljak a késztetésnek. Felnéztem Perrieék felé, majd mintha mi sem történt volna bekapcsolódtam újra a beszélgetésbe.
 - Niall, nem megyünk el enni! – szólt rá Liam a pocakos fiúra.
 - Akkor mit csinálunk? – kérdezte Jade.
 - Én enni megyek most! – állt föl Niall, de megtorpant és felém fordult. – Vagy Olívia, te is csinálhatsz nekem valami finomat! – sunyi mosolyát húzta fel arcára.
 - Ó, istenem! – álltam föl a helyemről és vele szembe álltam meg. – Mit óhajt ő felsége? – kérdeztem egy kis poént is elsütve. Tetszett neki, hogy így szólítom, de már csak pár óráig élvezheti, hogy minden kívánságát teljesítem.
 - Hm, valami finomat csinálj, ami a legjobban megy neked! – gondolkozott el és én már indultam is lefelé a konyhába készíteni valami ehetőt, Niallnek.
 Gondoltam egy paradicsom szószos tésztát főzök neki, masni tésztával, de Perrieék is utánam jöttek, így együtt készítettük el. A lányokkal megint csajos dolgokról beszélgettünk köztük például az első csókról, ami ugye az én életemben még nem történt meg.
 - Te még nem…
 - Pszt! – mondta volna ki hangosan Leigh-Anne, ha nem pisszegtem le.
 - Komolyan? – kérdezte Jade, mintha nem hinne a fülének.
Egyre kínosabb helyzetben éreztem magamat, ahogy a lányok csak csodálkoztak ezen. Elmondtam nekik, hogy miután megkaptam a fűzőmet nem is mertem bárkinél is próbálkozni, tudtam, hogy elutasítanának, azért mert nem vagyok tökéletes, mint mások. Előtte meg – de még most is -, vagy a lehetetlenek után hajtok, vagy a bunkók után epekedek, mint Harry. Mire befejeztem a mondandómat Niall finomságával is kész lettem és mikor leült az asztalhoz, elé terítettem a kívánságát. Vicces volt nézni, ahogy nyeli a falatokat, nem hittem volna, hogy ilyen finomra sikeredik, vagy csak szimplán éhes volt és számára mindegy volt már, hogy mi csúszik le a torkán. Miután megette Louis ugrott be a szobába.
 - Felelsz, vagy mersz. Most. Fönt. Az emeleten. – ugrándozott ide-oda.
 Anya is vicces kedvében volt, amikor megjelent Louis mögött, ráhozta a frászt, de ő csak annyit közölt velünk, hogy sütizni megy a munka társaival, majd jön az este folyamán. Miután ő elment Louis újra ugrándozni kezdett és felhurcolva minket a szobámba játszani kezdtünk, bár semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, de ők a vendégeink és a kedvükben szeretnék járni. Szerencsére a játék első felében nem voltam nagy résztvevő inkább a vendégek játszottak. Velük, sokkal másabb volt játszani, mint a régi baráti társaságommal. Ott mindig az volt, puszild meg ezt, puszild meg azt, ülj az ölébe 5 körön keresztül és hasonló dolgok. De velük inkább olyanok voltak, hogy üvöltözni kellet kifelé az ablakon, el kellet játszani ezt, azt, de ezek is ritkábban fordultak elő, inkább kérdések voltak a múltaddal és a jövőddel kapcsolatosan, de persze itt is a szégyellni valóbbakra kérdeztek rá. A testvérem a játék felénél kiment a régi ismerőseinkkel sétálni, mivel ott van egy fiú kivel nagyon jóba lettek és beszélniük kell. Nehezen, de a srácok elengedték őt, így egyedül maradtam a 10 vendéggel. Nem számítottam rá, de többször kerültem sorra, bár mindig csak felelést választottam. Egy idő után a páncél is lekerült róla az egyik pörgetés alatt, mivel ez a földön ülés eléggé meg viseli a hátamat. Csak a nagy üvöltözésre figyeltem fel és néztem rá az üveg állására. A francba, ismét rám mutatott.
 - Felelek. – sóhajtottam ki Perrienek azt a szót, amit már egy ideje csak ismételgettek.
 - Nem! Merni fogsz! – hang lejtésének a változása megijesztett és félni kezdtem a következményektől, annyira, hogy tiltakozni sem volt erőm. – Csókold meg Harryt!
 

6 megjegyzés:

  1. Kedves Rose!
    Mi? Mi? Mi ez a befejezés? Itt abbahagyni? Ez nem fair. Nagyon jó rész volt. Tetszik, hogy Oli így kerüli Hazzt. Na és Pezz a végén, 'Nem! Merni fogsz!...Csókold meg Harryt! Itt nem lehet abbahagyni, de tudom, hogy azt mondtad, hogy visszakapom és ezt most meg is kaptam. Nagyon várom a következő részt!
    Puszi Evelyne

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evelyne!:DD
      Hát igen, gonosz voltam!:D De ahogy látod, hát itt abba lehet hagyni!:'D De szerintem most sokkal gyorsabban fog jönni a rész, ha minden igaz.:)
      Rose King

      Törlés
  2. Rose!:D
    Először is szeretném megköszönni, hogy megemlítettél, nagyon jólesik!<3
    A rész pedig hihetetlenül jó volt, Niall szerencsétlenkedésén csak nevetni tudtam.:"D De pont itt abbahagyni?! Gonosz.:) Izgatottan várom a folytatást!
    April xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. April!:D
      Ez csak természetes, hogy kiteszlek, hisz a legjobb barátnőm vagy és ilyen jó blogot KÖTELEZŐ hirdetni!<3 Annak pedig nagyon örülök, hogy tetszett a rész és igen, Niall szerencsétlenkedését muszáj volt beleírjam, aminek most jött el az ideje. Igen, elismerem gonosz volt tőlem, de úgy sietek a folytatással, ahogy csak tudok!:)
      Rose King

      Törlés
  3. Drága Rose! :)
    Első reakcióm a végén: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
    Úristen, amikor megemlítetted azt a meglepetést nem gondoltam volna erre!:)
    Úristen.. alig várom a következő részt! Nem csalt a megérzésem, hogy van új rész, már ezért megérte bekapcsolni a gépet!
    Látom neked is jól megy a "legjobb résznél abbahagyom a sztorit" írás mert most aludni biztos, hogy nem fogok! ;)
    Ezer puszi és ölelés!
    Adri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Adri!:D
      Első reakcióm a kommentedre: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Köszönöm szépen!:D El sem tudod képzelni, hogy milyen boldoggá tesztek azzal, hogy írtok nekem egy-két. akkár több sort!:D Hát, szinte ebben vagyok a legjobb, hogy a legjobb résznél hagyom abba!:D :D Most mosolyogva fogok elaludni, hála neked!:D
      Rose King

      Törlés