2013. október 29., kedd

Segítség!

 Sziasztok!:D Indultam egy fejléc versenyen, mert ki akarom próbálni magamat, hogy mennyire vagyok jó benne. Na szóval két kategóriában indultam, de az egyikben nem tudom eldönteni, hogy melyiket küldjem el, kérlek segítsetek. Itt vannak a fejlécek.:) Amúgy hogy tetszenek?:D
Rose X

Hideg színek

Pasztel ( ez legyen?)

Pasztel (vagy ez?)
Kérlek szavazatok!!!

2013. október 23., szerda

29.rész

Elnézést, elnézést, elnézést!! Tényleg nagyon sajnálom, hogy hétvégén nem hoztam olvasni valót, de most itt a friss! Jó olvasást,
Rose X

Olívia szemszöge

 Reggel Niall volt az ébresztőm. A vállamnál fogva ráncigált és közben a nevemet ismételte egymás után.
 - Olívia! Olívia! Kelj már föl! Oli!
 Morogtam egy sort és közben próbáltam magamról lerázni a kezeit, de túl erős volt a szorítása.
 - Oli, valamit mutatni szeretnénk neked! - ébresztgettet tovább.
 - Jó-jó, majd később! - tartottam csukva a szememet.
 - Csikizd meg! - hallottam Zayn hangját.
 - Mégis hogyan? - Niall kérdezte és hangjában egy kis felháborodás is volt.
 - Ott a lyuk az oldalán! - Louis világosította föl.
 Mikor meg hallottam azt az egy szót egyből kinyitott szemekkel ültem az ágyamon és közben mondtam is, hogy 'Ébren vagyok!', de evvel a produkciómmal sikeresen lefejeltem Niallt.
 Mind a ketten sziszegni kezdtünk a fájdalom miatt és a friss érzékeny területhez kaptunk.
 - Na jó, most már tényleg fent vagyok! - fogtam a sajgó fejemet. - Mi olyan sürgős, hogy nem tudtátok megvárni azt amíg felkeljek? - szálltam ki az ágyból.
 - Ezt nézd! - mutatott a gépem képernyőjére Liam.
 - Hogyan kapcsoltátok be? - lepődtem meg hisz le van jelszavazva.
 - Anyukád beírta a jelszót, de most nem ez a lényeg! Nézd inkább a cikket! - mutogatott Louis.
 De jó, cserélhetem le valami újra! Nagyot sóhajtva lehajoltam az asztalhoz és rávettem magamat, hogy elolvassam a szalag címet.

 "Taylor Swift és Harry Styles románcának vége?"

Több se kellet, egyből felálltam és menekülni próbáltam a gépem elől, pontosabban a cikk elől.
 - Nem, nem! Olívia olvasd el! - utasított Liam.
 - De nem érdekel! - néztem fel rá.
 - Szinte csak a címet olvastad el, abból még semmi sem derül ki! - Zayn győzködött.
 - A címben benne van a lényeg! Szakítottak és? - tettem szét a két kezem.
 - Olvas tovább és rájössz! - fordított vissza Louis a gép felé.
 Nagyot sóhajtottam, majd tovább folytattam az olvasást.

 A friss párosunk (Taylor és Harry) románca véget ért? Taylor egyedül látták haza menni Virgin-szigetekről nem éppen a legjobb kedvében. A románc végét azt is bizonyítja, hogy a szállásukon törött tárgyakat találtak miután Harry kihívta a takarítókat és ezek után a bárban töltötte a nap maradék részét. Ma reggel ő is elhagyta a szigetet, de Anglia helyet Sir Richard Branson magánszigetén ért földet. Szemtanúk szerint Harry ott is helyett talált a bárpult mellett és jelen percekben is ott tölti idejét.

 Taylor szóvivője már megerősítette, hogy a kapcsolatnak vége, de kitudja mit hozz a jövő?

 

 Mikor kiegyenesedtem egyből a telefonomra kaptam a tekintetemet. Szóval Harry ezért akart tegnap beszélni velem és a második üzenete pedig már azért volt értelmetlen, mert teljesen lerészegedett. Döbbenten néztem a tárgyat ami épp rezegni kezdett. Egy pillanatra megfagyott bennem a vér, mert lehet hogy ő hív, de mikor Niall oda adta a kezembe, megnyugodtam, bár még mindig gyorsabban vert a szívem, mint ahogyan kelet volna neki.
 - Szia! - vettem föl a telefont.
 - Szia kicsim! Minden rendben, hogy vagy? - kérdezte apa.
 - Öhm jól, csak nem rég keltem és még kicsit kómás vagyok! - próbáltam lerázni.
 - Ó, én keltettelek? Sajnálom csak most van egy kis szabadidőm beszélgetni és gondoltam felhívlak.
 - Nem, nem keltettél csak tényleg pár perce keltem.
 - Gépezel? - kérdezte.
 - Hát, végül is igen. - jutott eszembe a cikk.
 - Akkor ne zavarjalak? - húzta az időt.
 - Majd később hívj vissza oké? - nem akartam lerázni, de ez most pont nem az az időpont volt amikor traccspartizhatunk volna.
 - Oké este felé hívlak. Szia és hiányzol!
 - Te is nekem szia! - gyorsan kinyomtam a telefont.
Visszafordultam Niallék felé akik még mindig a gép előtt álldogáltak. Épp mikor mögéjük értem már toltak is a gép elé. Jaj, egy újabb cikk.
 - Ezt is olvasd el! - utasított Zayn.
 A következő cikkben is róluk volt szó amiben már megerősítették, hogy a románcnak tényleg vége. Harryről is volt pár szó, hogy most épp az egyik bárt fogyasztja éppen ki és közben valami lányról beszél, biztos látott valakit a szigeten és azért szakítottak! A cikk olvasását az újabb telefon csörgés zavarta meg.
 Harry neve villogott a képernyőn. A telefont eldobtam az asztalra, mintha valami fertőző dolog lenne. A srácok meglepődve néztek rám és mikor látták, hogy leakarom tenni Louis elvette onnan és felvette.
 - Szia Harry.
 - Lou? - hallottam meg a hangját amitől már majdnem összeestem. - Olívia hol van? - nem volt magánál, biztos a sok pia.
 - Itt van mellettem. - válaszolt neki.
 Gyorsan megfordultam és próbáltam valahogyan elmutogatni neki, hogy 'Nem, ez nem igaz, tagad le!'. De Louis nem tett az ügy érdekében, inkább tovább feszítette a húrt nálam.
 - Nagyon akar veled beszélni, adjam?
 'Nem valószínűleg azért hívott engem, mert az anyukájával akar beszélni!' - gondolkodtam. Próbáltam elmenekülni, de Liam lefogott és ott tartott a telefon közelében. Louis kihangosította a készüléket és beszédre késztetett. A fejemet rázni kezdtem tiltakozás képen.
 - Haló! - szólt bele Harry és az 'ó' egy kicsit elhúzta.
 Eszembe jutott amikor én hívtam őt, de nem mertem beleszólni a készülékbe, mert attól féltem, hogy nem ő az, pedig ő volt.
 - Olívia?! Oli? - itt is elhúzta az 'i'-t.
 Próbáltam ellenállni a kísértésnek, de nem sikerült.
 - Ha ilyen állapotban vagy nem beszélek veled! - jött ki a számon.
 A srácok csak összehúzott szemöldökkel néztek rám, hogy mégis hogy mondhattam ilyet neki.
 - Hiányzott a hangod! - nem törődött kijelentésemmel.
 Próbáltam ismét szabadulni, de nem ment, Liam túl erős.
 - De most komolyan srácok! - próbáltam szabadulni. - Ha most mégis beszélni próbálnék vele másnap már úgy se emlékezne rá, mert annyira részeg, hogy szerintem az előző percekre sem emlékszik! - adtam ki mindent magamból és közben nem törődtem a vonal túlvégén lévő személlyel. - Sajnálom Harry, de ha beszélni akarsz velem akkor józanon és szemtől szembe, nem pedig telefonon.
 A srácok annyira ledöbbentek, vagy talán megértettek, hogy Liam elengedett én pedig végre kiszabadultam a fogságából.
 - Most ha megbocsájtotok, fogy a pénzem. - kikaptam Louis kezéből a telefonomat és befejeztem a hívást. - Lementem enni. - hagytam ott őket.
 - Én mondtam hogy először enni kéne hagyni! - hallottam Niallt még a lépcső fordulóból.
 Isten igazából nem a kaján múlt volna ez az egész. Szerintem teljesen igazam volt abban, hogy ez nem telefon téma és ha komolyan akar velem beszélni Harry akkor nem részegen fogja azt megtenni. Srácokkal most meg nem tudom mi van, mintha szívtak volna valamit!
 Lent anya melegszendviccsel készült nekünk, szerencsére mikor oda értem pont kész volt a finomság.
 - Jó reggelt! A fiúk hol vannak? - kereste a szemével őket.
 - Még fönt, szerintem hamarosan lejönnek ők is. - vettem el egyet a tányéromra.
 A finomság mellé paradicsomot és uborkát is ettem hiszen így volt tökéletes. Én a ketchupot nem szeretem, se a majonézt és még a mustárt se, ja igen vannak fura dolgaim. Hamarosan Niall is megjelent és utána a többi fiú is. Próbáltam kerülni a szemkontaktust az előbbi tettük miatt, így nem láttam ki foglal helyet a mellettem lévő széken. A szótlan reggeli után fölmentem a szobába és az ágyam szélén helyet foglalva gondolkodni kezdtem.
 Nem vagyok boldog. Lehet hogy Harry és Taylor szakítottak, de ettől még nem oldódtak meg a dolgok. Harry attól még számomra ugyan olyan fiú aki ha meglát egy neki tetsző lány utána megy és megszerzi és ez ugyan így történik a következő lánnyal is, nem törődik az előzővel csak szépen lecseréli és számára megy tovább az élet, míg az előző lány utána sírdogál és keres új értelmet az életének. Ha pedig az egyik ilyen 'szerencsés' lány nem óhajt Harry legújabb barátnőjének lenni, a fiú nem totojázik, keress tovább míg nem lel valami újra. Sajnos nem értem, hogy ez számára miért okoz boldogságot, hisz hogyha már arra nem gondol, hogy az a szegény lány az össze szavát elhitte - amit ő csak felelőtlenül ejtett ki az ajkai közt -, legalább arra gondolna, hogy evvel végül is nem ér el semmit, de semmit! Nem tudja meg mi az amikor mind a ketten kimutatják a másiknak, hogy őt tényleg szeretem és vigyázok rá addig amíg az idő el nem veszi tőlem, vagy még akár azon is túl, hogy milyen érzés amikor megtalálod az igaz szerelmet és végre nem érzed magadat elveszettnek a nagy világ hisz megtaláltad az akit mindig is neked lett teremtve, a nagy Ő-t. Akinek mindig önmagamat adhatom és nem kel féljek attól, hogy elutasít amiért én más vagyok.
 Igen, már többször elgondolkoztam ezen az egészen és nem csak Harry miatt. Ahogy az utcán sétálok és látom ahogy a szerelmes párok egymáshoz bújva élvezik az együtt töltött pillanatokat és másra nem gondolva keresnek újakat, vagy amikor az esőben állva lehelnek egymás ajkára őszintébbnél őszintébb csókokat, vagy amikor csak egymás szemébe néznek és megtalálják a teljes harmóniát, a megnyugvást, valahogy rám jön ez a hiány érzett és ezen kezdek el gondolkodni egymagamban.
 Harryben én is reménykedtem, reménykedtem hogy majd megkaphatom tőle ezt a hiányt, de mindig is ott számomra a félelem ami visszataszított ettől. Féltem a megbánástól, a megalázástól, a csalódástól és a felejtéstől, szerencsére nem hiába.
 A gondolataim közül Zayn zavart meg ahogy leült mellém és az egyik kezét a combomra helyezte. Felegyenesedtem, hogy szemébe tudjak nézni és mikor megláttam mogyoróbarna szemeit lehetett benne látni azt a fényt amit semmivel nem lehet összetéveszteni, amit Perrie hozott elő neki. Szemeiben nem csak ezt lehetett felfedezni, hanem a megbánást is és egy kis sajnálatot is.
 Kérdőn néztem rá és fel nem tett kérdésemre választ is kaptam.
 - Valamit el kel hogy mondjak, de kérlek ne haragudj meg rám.
 - Mond csak bármi legyen. - fordultam jobban felé.
 - Tudod mielőtt Harry és Taylor összejöttek volna - nevek hallatán elment a kedvem a beszélgetéstől, de a téma ellenére minden erőmet összeszedtem és próbáltam rá figyelni. - először Taylor engem vett célba.
 - Ezt hogy érted? - vontam fel szemöldökeimet és próbáltam visszajátszani az előbb elhangzottakat. 'Taylor engem vett célba.' - Már mint úgy? - a megvilágosodás sokkjában értelmesebb mondat nem csúszott ki a számon.
 Bólintott egyet válaszul és folytatta a történetét.
 - Szerencsére hamar felfogta, hogy nekem számomra nincs fontosabb személy a barátnőmnél, így a következő emberhez ment aki épp Harry volt. - szóval nem csak a fiúk lehetnek ilyenek.
 - És miért nem szóltál Harrynek erről? - kérdeztem tőle mivel sajnálni kezdtem a fiút.
 - Próbáltam, de Harryvel nem lehetett beszélni. - rázta a fejét jobbra-balra visszaemlékezve az egészre.
 - És most már tudja? - félve kérdeztem meg tőle.
 - Nem, de szerintem nem is fogom elmondani neki, csak magát hibáztatná ahogy most is teszi és..- nem bírta befejezni, Niall rontott be.
 - Ó gyerekek én tele ettem magamat evvel a finom meleg szendviccsel! - helyezte kezeit a hasára és elballagott a gurulós székemig ahol helyett is foglalt. - Miről maradtam le? - nézett ránk megújult erővel.
 Nem szóltam semmit inkább Zaynre hagytam a válasz adást.
 - Erről-arról. - intézte el egyszerű válasszal.
 - Na és ma mit csinálunk? - csillantak fel Niall szemei.
 - Pakolnunk kel, de utána bármit. - állt föl Zayn és a bőröndje felé vette az irányt.
 Niall öröm kedve elszállt a pakolás hallatán, de szemei hamar felcsillantak.
 - Utána menjünk le a Wii-vel játszani! - pattant ki a székből.
 - Rendben! Amíg ti pakoltok én összeszedem magamat és utána ha mindenki végzett mehetünk játszani! - én is felugrottam a helyemről és a szekrényemből kiválasztva valami kényelmeset indultam meg a fürdő szobába.

2013. október 15., kedd

28.rész

Hello belló pókháló! Mi a dörgés, spidergés?:D És igen, itt az új rész! De kivételes alkalom! Ezt most csak azért tettem ki, mert az előző résszel 3 hétig késtem és gondoltam, ha már úgy is készen van ez a nyúlfaroknyi részecske meg is osztom veletek! (Na ugye, hogy nem vagyok gonosz?)
Jó olvasást,
Rose X

Harry szemszöge


 A szobában körül nézve újra végig zajlott a fejemben az előző percek. Semelyikünk se beszélt szépen a másikkal, de mégis mind a ketten megérdemeltük azokat a szavakat. Bár a földön fekvő párnák és tárgyak amik épp a kezünk be akadtak, nem érdemelték meg, hogy oda kerüljenek ahol épp helyezkednek, de mind a kettőnknek le kellet vezetni valahogyan a düht.
 Egy párnát megfogva vissza dobtam az ágyra, majd a többivel is hasonlóképpen tettem. A törött tárgyakkal nagyon nem tudtam mit tenni, ezért a recepciót hívtam segítségül. Addig a pár percig amik azok fölértek a lakosztályba Olinak írtam egy sms-t.
 'Beszélnünk kell, kérlek! Harry xx'
 Még mindig reménykedtem benne, hogy reagálni fog levelemre, de legbelül tudtam az igazat, nem fog. A takarító bringád mikor megjelent mosolygós arcukból hirtelen meglepet és ijedt is lett. Csodálkozva néztek rám, majd a földön lévő dolgokra. Nem akartak hinni a szemüknek, pedig én egy kis rendet is raktam jöttük előtt. Mikor már szóhoz is tudtak jutni megkérték, hogy ameddig visszaállítják az eredeti kinézetre a lakosztályt, addig szíveskedjek elhagyni azt.
 A pénztárcámat és a telefonomat fölkapva, a szálloda bárját céloztam meg. Ott egy erősebb italt választva leültem egy szimpatikusabb helyre és a telefonomon kapott sms-t néztem meg. Reménykedtem benne, hogy Olívia az, de hiába minden reménnyel, csak Zayn küldött egy videót nekem, avval a kis szögek részlettel 'Ma ilyen volt'. A videót elindítva rögtön a lány jelent meg a képernyőn. Szívem kicsit összeszorult mikor láttam milyen boldog és nem attól, mert én ott vagyok neki, hanem mert más tette boldoggá és ez fájt. Más részről jó volt tudni, hogy végre vidám és egészséges. Nevetése megmosolyogtatta a szívemet, lelkemet és a mindig piros arcától hiányom lett. Sajnos a videó leállt egy idő után és üresség tátongott bennem. Borzasztóan hiányzott. Most azonnal mellette akartam lenni, de tudtam avval csak mindent tönkre tennék. Nem találtam más utat, egy régi barátot felhíva próbáltam a problémáimat megoldani.

Olívia szemszöge


 Minden hálám a srácoknak, hogy elterelték az összes gondolatomat ami csak róla kavargó a fejemben, de este felé kaptam tőle egy újabb sms-t 'Beszélnünk kell, kérlek! Harry xx'.
 Remélem egyszer fel fogja fogni, hogy már nem érdekel bármit is akar tőlem.
 Este mikor már a srácok elaludtak nekem minden álom kiment a szememből. Csak Harry járt a fejemben. Mi lehet vele, bocsánat velük? Mit csinálhatnak azon a szigeten? Biztos jól érzik magukat, hisz ők a tökéletes pár, de akkor miért írta Harry azt az sms-t? Válaszoljak neki, vagy inkább nem kéne? Tényleg, hány óra van most náluk?
 Negyed óra vacillálás után twitteren írtam Harrynek.
 'Mi lenne olyan fontos?' - mielőtt még elküldtem volna neki akkor is gondolkoztam azon, hogy megtegyem-e, de egy gyengébb pillanatban megnyomtam a gombot.
 'Ez remek! Nem vagyok normális' - gondoltam magamban.
 Amíg magamat szidtam választ is kaptam a kis levelemre.
 'Na véfte civa bsba!' - kerek szemmel néztem a telefonom kis képernyőjét. 'Ez meg mi lehet?' - tettem föl magamban a kérdést. 'Talán részeg? Nem! Tuti, hogy az!' - vitatkoztam magammal. 'Istenem, de fáradt lehetek! Na jó inkább alszok!'.
 A telefonomat lehelyeztem az éjjeli szekrényemre, majd a baloldalamra fordulva álomba merültem.

2013. október 12., szombat

27.rész

Hát sziasztok!:) NAGYON SAJNÁLOM A SOK-SOK KÉSÉST, DE ITT AZ ÚJ RÉSZ!:DD
 Köszönöm szépen a kommenteket az előző részhez annyira boldog lettem tőlük!:D<3<3<3 Ehhez a részhez is várom őket! Lassan elérjük az 5000 oldal megjelenítést amit nagyon köszönök!:D A 100 hozzászólást is már túl léptük ami szintén nagyon boldoggá tett.:DD Az előző részt több, mint 100-an nyitottátok meg ami számomra hihetetlen, bár ebbe szerintem az is segített, hogy később hoztam a frisset. 13 rendszeres olvasóval büszkélkedhetek aminek a száma remélem nőni fog továbbra is!:D Bocsánat, de ezeket muszáj volt megosztanom veletek!:))
 Sajnálom, de a rész vége 'kicsit' lapos lett, de nem akartam tovább húzni a rész írását, remélem azért nem baj! Jó, nem húzom tovább a szót: Jó olvasást kíván, 
Rose X

Olívia szemszöge


 - Oli, ne mondj ilyeneket! - szólt rám Niall. - Harry szeret! Lehet, hogy megbántott a döntésével, de attól ő még ugyan úgy szeret mint az előtt!
 Igaza lehet, de akkor is megbántott.
 - De miért játszott velem? - kérdeztem meg. - Miért volt jó az neki?
Erre a fiúk se tudtak válaszolni. Csendben ültünk a szobában, talán mindenki gondolkodott. Nem volt jó ez a csönd! Nekem valakivel mindig ki kel beszélnem ezeket a dolgokat, nem tudom őket magamba fojtani, erre képtelen vagyok. Jó lett volna, ha a lányok is eltudtak volna most jönni, velük ezt a problémát meg lehetne oldani.
 A nagy csend hatására újra sírni kezdtem. Nem volt semmi olyan dolog ami elterelte volna a gondolatomat a témáról. A srácok nyugtattattak ami egy kicsit segített, de csak egy kicsit.
 A telefonom újra  csörögni kezdett, de nem törődtem vele, mivel volt egy olyan érzésem, hogy ismét Harry keres. Louis oda csúsztatta a lábamhoz a csörgő készüléket amin Perrie neve villogott. Felkaptam a fejemet és az ágyból kipattanva felvettem a telefont.
 - Szia Perrie! - hagytam el a szobát és a hangomból is próbáltam eltüntetni a bánatot.
 - Szia Oli! Minden rendben? Zayn írta, hogy nincs valami jó kedved. - most már értem az időzítést.
 - Hát - gondolkoztam hogyan is mondhatnám el - szerintem tudod mi a baj. - szipogtam.
 - Jaj Oli, Harryvel ne törődj! Most úgy sincs ott! Szerintem az lenne a legjobb ha a srácokkal kihasználnád azt a kis időt amíg nálatok vannak, ők úgy is eltudják terelni a figyelmedet.
 - Rendben, megpróbálom.
 - Na azért! Bocsi de most mennem kell, mert így is próbán vagyunk és gyorsan felhívtalak az 5 perces szünetben.
 - Oké és köszönöm. Szia! - köszöntem el.
 - Nincs mit. Szia! - rakta le a telefont.
 Mikor visszamentem a szobámba a srácok kíváncsian néztek fel rám, szinte már majdnem egyszerre.
 - Öhm, Perrienek próbára kellet mennie. - törtem meg a csendet. - Gyorsan fogat mosok és átöltözök, utána csinálhatnánk valamit! - ajánlottam az ötletet.
 - Oké, rendben, majd valamit addig kitalálunk. - mondta Liam.
 A szekrényemhez lépve kivettem egy bő pólót, ujjatlan pólót a korzett alá, a fehérneműimet és egy zoknit. A fürdőbe szaladtam és mikor ott végeztem, vissza a fiúkhoz.
 - Na, mit csinálunk ma? - álltam meg az ajtóban.
 -Meglepetés! - mondták szinte egyszerre.
 Kicsit durcás fejet vágtam, de csak poénból. Louis oda jött hozzám és összeborzoltam a hajamat, amitől egyből eltűnt az arcomról a sértődés, helyette a meglepődöttség maradt és egy kis felháborodás. Kérdőn néztem rá.
 - Én ezt nem hagynám a helyedben! - Zayn szólalt meg mielőtt én tettem volna meg.
 - Persze, mert neked mindened a hajad! - Niall bökte meg a vállát.
 - Nem is! - mentegetőzött Zayn.
 - Na jó! - előre dobtam a hajamat és gyorsan felfogtam egy laza kontyba - Inkább mondjátok el mi az a meglepetés! - egyenesedtem vissza.
 - A meglepetés az továbbra is meglepetés maradt! - magyarázkodott Niall.
 - Aj! - adtam föl.
 Lementünk a földszintre ahol az előtérbe mentünk. Ezek szerinte ki megyünk! Mindenki felkapta a kabátját és a cipőjét, én még a korzettemet is és a srácokkal elhagytuk a házat. A kert előtt még bekötötték a szememet és úgy vezettek el az úti célhoz. Sétáltunk. Most ugye csak viccelnek, hogy végig bekötött szemmel kel elmenjek? Remélem nem fogok elesni! Egész úton kérdezgettem tőlük, hogy "Ugye most nem fogok kutya ürülékbe lépni?", vagy "Ugye nincs előttem gödör?". Így is majdnem elestem egy patkában, mert Niall röhögni kezdett valamin, a többiek nem figyeltek és majdnem összeestem.
 - Mikor érünk már oda? - álltam meg.
 - 3 lépés és ott vagyunk. - Louis világosított fel.
 - Komolyan? Minek kel megtenni 3 lépést, itt nem jó? - háborodtam fel.
 - Nyugi csak vicc volt!
 - Na azért! Levehettem a kendőt? - nyúltam a csomó felé.
 - Most már igen. - Zayn adta meg az engedélyt.
A csomót kikötve a kendő lecsúszott a szemem elől és mikor kinyitottam a szememet a mezőn álltunk, szinte majdnem ugyan ott ahol tegnap voltam. Eszembe jutott miért is jöttem ide akkor, de az érzelmeimet próbáltam takarni amennyire csak lehetett. Aztán eljutott az agyamig, hogy egy mező miatt volt bekötve a szemem.
 - Egy mező miatt kellet bekötni a szememet? - lóbáltam a kendőt.
 - Így mókásabb! - kuncogott Louis.
 - Oké, és itt mit csinálunk? - tártam szét a kezemet.
 - Amit csak akarunk! - eredt futásnak Niall, majd szinte rögtön utána Zayn is. Gondolom Niallt kergette.
 - Mit csinált? - tudakolóztam Louistól.
 - Szerintem hozzáért a hajához. - tippelgetett, miközben a két fiút nézte.
 - De most komolyan, mit csinálunk itt a mezőn? - törtem meg a csendet pár perccel később.
 - Forogjunk! - fordult felém.
 - Hogy mit? - estek ki majdnem a szemeim.
 - Forogjunk! - nyúlt a kezeimért.
 - Minek?
 - Hogy csináljunk valamit! - adta meg rá az egyszerű választ.
A válaszán szemöldököm felszökött az égre, de végül is forogni kezdtünk. Úgy éreztem magamat, mint 6 évesen amikor a barátnőmmel forogtunk körbe-körbe, csak mi a szobába a parkettán, ahol a végén mind a ketten a földön landoltunk.
 Louisval is majdnem elestünk, de még mi előtt bekövetkezett volna megálltunk. Ezen mind a ketten nevetni kezdtünk, hisz engem Niall kapott el, őt pedig Zayn.
 - Ti meg mit csináltatok? - Niall kérdezte meg miután egy kicsit lenyugodtunk.
 - Forogtunk! - vágta rá Louis.
 - És most mit csináljunk? - kérdezte Liam.
 - Ti hoztatok ide nektek kéne tudnotok! - mentegetőztem.
 - De te mit akarsz csinálni? - Niall kíváncsiskodott.
 - Nem tudom. - mondtam meg az igazat. - Menjünk sétálni, majd közben kitaláljuk! - adtam egy ötletet.
 - Rendben. - bólintott Zayn.
 A nagy mező közepe felé indultam meg, ami igazából magán terület, mert kukoricát termesztenek rajta, de ez szinte senkit sem szokott érdekelni. Sokszor szoktam itt sétálni, de eddig semmi sem volt, sose buktam még le. Miközben mentünk zenét hallgatunk és srácok énekeltek hozzá, én pedig bénán táncoltam rá. Az egyik szám alatt valami furcsa lett számomra. Megálltam és hogy rájöjjek mi is az a szokatlan dolog a hangszórót is befogtam Liam telefonján.
 - Ti nem halljátok? - kérdeztem tőlük.
 - Mit? - ráncolta össze a szemöldökét Niall.
 A fiúk mögé néztem ahol egy traktort pillantottam meg ami épp felénk tartott. Ijedtemben magyar ordítottam el magamat, de szerintem a fiúk egyből rájöttek, hogy mit ordítottam nekik.
 - Futás! - rohantam a traktor elől be a kukoricás közepébe.
 Pár másodperccel később már hallottam ahogy mögülem a fiúk is törik maguknak az utat. Mikor már úgy éreztem elég bent vagyunk megálltam és ahogy tudtam leguggoltam a korzettben. A fiúk is így tettek és csak hallgattuk mikor megy el a traktor.
 - Csak nem magán területen vagyunk? - Zayn kérdezte.
 - Hogy jöttél rá? - kérdeztem vissza 'csodálkozva'.
 Zayn telefonján megakadt a szemem. Egész úton azt szorongatja és a kameráját valahogy mindig felém tarja. Reménykedtem benne, hogy nem vette fel az egész sétát, de nagyon kíváncsivá tett.
 - Csak nem kamerázol Zayn Malik?
 - Még csak most veszed észre? - kérdezte Louis.
 - Szóval te is benne voltál! - mutogattam rá.
 - Nem csak ő. - Liam köhécselt.
 - De mi a? - akadtam ki. - Niall ugye te nem?
 - De-de. - bólintott.
 - Milyen kis izék vagytok!
 - Nem is igaz, mi csak megakartuk mutatni neked, hogy milyen vicces amikor táncolsz. - Liam magyarázott.
 - Meg az internetnek is! - tett halk megjegyzést Louis.
 - Hogy mi? Ti ezt felakarjátok tenni a Youtube-ra?
 - Igen. - mosolygott Louis.
 - Ti nagyon, nagyon, nagyon... - szerencsére, vagy inkább sajnos nem tudtam befejezni, mivel a kukorica levelek susogását hallottam meg a fiúk mögül.
 A rémülettől nem gondolkodva felálltam és láttam, hogy egy negyvenes éveiben járó pasi közelít felénk. Lefagytam.
 - B*zd meg. - csúszott ki a számon a szó.
 A férfi valószínüleg meghallotta és rám kapta a tekintetét.
 - Ti mocskos kölykök! - mutogatott ránk. - Elkaplak benneteket! - fenyegetőzött.
 A srácok hirtelen felálltak, majd magukkal rángatva futni kezdtünk. Mit mondhatnék, nem a legjobb program az amikor a kukoricáson keresztül utat kel törnöd magadnak futva, mert egy magán területre léptél be. Egy perccel később ritkulni kezdett a növényzet és pár méterrel később meg már az útra kötöttünk ki. Tovább futottunk egy pár utcával lejjebb, míg a kis erdő sorhoz nem jutottunk el. Lihegve dőltünk az egyik fának, majd egy másikra. Szerintem egyikünk se futott ennyire, pedig én régen versenyszerűen sportoltam!
 - Többet nem megyek mezőre! - jelentette ki Louis két levegő vétel között.
 - Zayn ugye mindent felvetél? - kérdeztem tőle.
 Csak bólintani bírt. Huncutul mosolyogni kezdtem és mikor ő is észre vette ezt, a telefonért nyújtottam a kezemet. Zayn is mosolygott, majd erőt véve elindította a videót. Bele tekertem ahhoz a részhez ahol meg hallom a traktor hangját. Mindenki szinte végig röhögte az egészet, de mindenki máson röhögött. Én például saját magamon, míg Niall azon, hogy Zayn nem tud kamerázni, Zayn Louis őrült arc kifejezésein nevetett, míg Louis pedig mindenkin és Liam pedig azon, hogy milyen viccesen futunk. A videó végére már a hasunk fájt a sok nevetéstől, sőt én még könnyezni is kezdtem.
 Lassan eltudtuk engedni a fát - amihez mindenki neki dőlt - és haza felé indultunk. A pár utcán amin végig sétáltunk csak a hülye videóról tudtunk beszélni, vagy épp nevetni.
 Nem tudom miért kaptam ezt a négy fiút, de nagyon örülök, hogy ilyen jó barátokat kaptam az élettől.