2013. augusztus 30., péntek

24.rész


 Sziasztok!:D Most minden kiderül, lehull a lepel a nagy titokról, hogy Harry miért is jött össze Taylorral! Sajnálom, hogy rövid lett, de ígérem a következő sokkal hosszabb lesz. Az előző részhez köszönöm a kommenteket, ehhez is várom!:)

Jó olvasást kíván, Rose X


Harry szemszöge


 Eddig azt hittem szerelmes vagyok belé, de az út alatt volt időm gondolkodni és rájöttem, mások iránt még sosem éreztem így. Szeretem őt, de nem úgy mint bárki mást, valahogy ez most teljesen más. Talán ő lesz majd a legjobb barátom, nem tudom. Annyit tudok, ha biztos akarok lenni benne akkor újra kell látnom őt.
 Taylorban biztos voltam. Amit iránta érzek azt már éreztem mások iránt is, csak nem ilyen erősen. Szeretem őt.
 A srácokat most nem értem. Miért baj ha összejöttem Taylorral? Igen lehet, hogy nem kellet volna Olívia érzéseivel játszanom, de akkor nem tudtam, hogy ez hiba és nem kéne. Nem gondoltam volna, hogy evvel a döntésemmel ennyire megbántom, de hiányzik és fáj, hogy nem akar velem beszélni. Nem így ismertem meg, most teljesen más lett. A hangjában nincsen élet és ezt úgy érzem nem csak a betegség okozta.
 Ezekkel a gondolatokkal töltöttem el az időmet miután Olívia kinyomta a telefont és a srácok plusz Perrie szépen lecsesztek. Kénytelen voltam felhívni hiszen hiányzik számomra is. Mondjuk lehet, hogy nem kellet volna szó nélkül 'elkérnem' Niall telefonját, de tegnap az enyémet szépen elintéztem amikor a falhoz vágtam, mert Oli kinyomott még mielőtt felvette volna a telefont. Tényleg szereznem kéne egy újat.
 Fölálltam az ágyamról és a kijárat felé tartottam. Mikor a cipőmet és a kabátomat is fölvettem, Perrie kocogtatta meg a vállamat.
 - Hova mész?
 - Telefont venni. - válaszoltam hanyagul. - Srácok a próbán találkozunk! - üvöltöttem nekik, majd leléptem.
 Beszálltam a kocsimba és már London utcáin hajtottam.
 ***

 Fáradtan érkeztem haza. A próbán nem volt meg a srácokkal az összhang, így addig próbáltunk, míg összhangban nem estünk össze. Otthon még Taylort felhívtam, hogy halljam ma a hangját, majd gyorsan lefeküdtem és aludni mentem.
 Másnap reggel Perriebe ütköztem bele a konyhába.
 - Jó reggelt! - köszöntem neki álmosan.
 - Neked is. - hangjából kivéve nem hinném, hogy így gondolja.
Perrie a kávé gépbe merült el, míg én a hűtőből elő kerestem egy kis reggelire valót. Gyorsan összedobtam magamnak egy szendvicset, amiből egy falatot el is tüntettem a számba. Kínos volt ez a csönd.
 - Perrie én... - kezdtem bele.
 - Igen? - nézett rám.
 - Sajnálom ezt az egészet, de én Taylort szeretem.
 - Én is sajnálom, hogy nem vagy tisztában az érzéseiddel! - mondta, majd két pohár kávéval el is tűnt.
 Nehogy már ő jobban tudja, hogy ki iránt, mit érzek. Felment bennem a pumpa, ezért idegesen hagytam el a konyhát. A folyosón összefutottam Niall-lel, de nem foglalkoztam vele különösebben. Egy 'jó reggelt'-et mind a ketten eldörmögtünk, majd mentünk tovább a saját dolgunkra.


Olívia szemszöge

  A napok szépen lassan múltak el, aminek nagyon örültem, hisz ez akkor azt jelenti, hogy később jön el az a pillanat, hogy találkozok vele. Szépen lassan meggyógyultam - bár a hangom még mindig nem volt az igazi - és a következő héten már az iskolát is látogattam. A barátaim körében szinte újra a régi lettem, hiszen az összes hülyeségükkel elfeledtették velem, min is mentem keresztül az előző héten, de otthon, minden olyan volt mint akkor. A délutánjaim kész szenvedések voltak kivétel azokon a napokon amikor tornára mentem, ott nem volt időm ilyenek gondolkodni, koncentrálnom kellet a feladatokra, hogy jól csináljam.
 A srácok két-három naponta telefonálnak, de vele egyszer se beszéltem azóta. Velük nagyon szeretnék találkozni, de vele soha többé, egyszerűen megutáltatta velem magát, amihez csak gratulálni tudok neki.
 Nagyon nem vártam azt a pillanatot, de tudom, hogy egyszer elfog érkezni...

2013. augusztus 25., vasárnap

Egy új blog...:)

 Sziasztok kedves olvasóim!<3

Mint már írtam lesz egy új blogunk a barátnőmmel amit közösen fogunk írni. Na, ma eljött az idő, hogy megnyissuk a blogot, szóval itt a link!:D A prológus már fent van és az első rész is hamarosan érkezni fog!;) Reméljük tetszeni fog ez a blog is nektek, szeretettel várjuk a feliratkozókat és a hozzászólásokat is!:DD

Rose X

Ui.: A 24.rész már íródik!;)

2013. augusztus 24., szombat

23.rész

 Sziasztok!:))
Sajnálom, hogy késtem, de apáéknál voltam kis babázni!:)):$ A részhez itt egy kis zene. A szövegre nagyon ne figyeljetek, mert azért amit Olívia átél nem ennyire nyomasztó, szóval inkább csak a hangulatát. Amúgy ez ismerős lehet annak aki látta az Új holdat!;) És még nem fogom sokáig húzni az időtöket, de nagyon rosszul esik, hogy ilyen kevés hozzászólás érkezik egy-egy részhez. April-nek meg nagyon, nagyon, nagyon köszönöm, hogy rendszeresen irkál a részek alá!<3 Szóval csak ennyi lett volna az elejére a mondóka.:)


Jó olvasást kíván nektek, Rose X.



  Olívia szemszöge

 

 Pár perc múlva a telefonom újra csörögni kezdett, Harry volt az. Egyből kinyomtam, majd tovább folytattam a sírást.
 Aznap este nem sokat aludtam. Szinte végig sírtam, hapciztam, köhögtem, orrot fújtam, reszketem, vagy épp megsültem és az éjszaka közepétől meg rendszeresen használnom kellet a WC-t. Fogalmam sincs mitől, mivel alig eszek valamit.
 Reggelre a könnyeim elfogytak, így szerencsére tudtam aludni húsz percet, de utána a WC-re rohantam.
 A nap további részében gondolkoztam a telefon beszélgetésről és a képről. Harry nevetett amikor telefonban hallottam és a képen is boldognak tűnt. Szóval, ha igazán szeretem őt, akkor elkel fogadnom, hogy Taylor az igazi neki, nem pedig én. Sajnos nem először kell ezt átgondoljam.
 Régen volt egy fiú aki nagyon tetszett, annyira hogy még most is tetszik, de ez most egy másik történet.
 Bekapcsoltam a gépemet és miután sikerült neki teljesíteni a kívánságomat twitterre mentem fel. Megkerestem Taylort rajta, ami nem is volt olyan nehéz ahogy először gondoltam, hiszen tele volt a kezdő lap az ő neki szánt fenyegetésekkel amit a 'Harry fanok' írtak neki. Vettem egy nagy levegőt és írni kezdtem.
 "Remélem sokáig boldogak lesztek! :)"
 Megnyomtam a küldés gombot és megvártam amíg megosztja a twittet, majd lehajtottam a gép tetejét.
 Leindultam a konyhába egy kis pirítóst enni, hogy mellé betudjam venni a szén tablettákat a hasmenésem ellen. Evés után egy kis teával indultam fel a szobámba. Az órára nézve láttam, hogy lassan hívhatom a barátnőimet a leckékért. Gondoltam facebook-on fogom tőlük elkérni, mert így olcsóbb, mintha körbe telefonálnék, hogy "bocsi megtudod adni a leckét?" mondattal.
 Amikor újra életre kelt a gépem a twitter jelent meg. Sokan hozzászóltak a twittemhez, hogy egyet értenek velem, de volt aki azt írta, hogy ugyan olyan k*rva vagyok, mint Taylor. Nem törődtem vele csak annyit mondtam rá, hogy 'Oké' és beléptem a facebookomba. Írtam a közös csoportunkba, hogy mi volt a lecke amire fél óra múlva megkaptam a választ, ami mellet még az is ott volt, hogy mi van velem és mikor jövök suliba. Visszaírtam egy 'köszi'-t és válaszul csak annyit írtam, hogy 'fogalmam sincs mivel ma fosni is kezdtem://'. Nem vártam meg a reakciókat kiléptem facebookról és a gépet is kikapcsoltam. Próbáltam neki állni a leckének, de nem sikerült, így a verseket kezdtem tanulni. Remélem nem fogok kapni négy darab egyest a hónap végén!
 Szóval József Attila. Kiválasztottam a négy legkönnyebbet, majd olvasgatni kezdtem őket, persze, hogy szerelmes versek voltak, szóval ezzel se húztam sokáig az időt. Lementem még egy kicsi teáért amikor megint utolért az az érzés, hogy sürgősen WC-re kell menjek.
 Mikor végeztem elmentem a teámért, majd vissza a szobámba. Fogalmam sem volt mit csináljak, de végül a rajzolgatás mellet döntöttem. Annyira belebambultam az egészbe, egy idő után arra eszméltem fel, hogy szívecskéket rajzolgatok amikbe Harry neve szerepel. Egyből eldobtam a kezemből a ceruzát és a papírt is elrejtettem az asztalomon lévő kupi alá. Belekortyoltam a kihűlt teámba és mikor lenyeltem az utolsó kortyot csörögni kezdet a telefonom. A képernyőn Niall neve villogott. Bátortalanul vettem fel a telefont, valami rossz érzésem volt.
 - Szia! - suttogtam bele a telefonba, mivel még mindig alig volt hangom.
 - Olívia?! - nem Niall volt. - Jól vagy? - kérdezte aggódva.
 Teljesen le voltam fagyva. Nem tudtam megmozdulni, hogy letegyem a telefon, de meg szólalni se tudtam. A könnyek újra előtörtek belőlem és végig folytak az arcomon egyesével.
 - Oli ott vagy még? - a vonal másik végén a válaszomra vártak.
Valahogyan a hangom visszatért, de nem hagytak szóhoz jutni, a vonal másik végén folytak az események.
 - Harry, mit csinálsz a telefonommal? - Niallt hallottam meg. - Ugye nem? Add ide most azonnal! - szólt rá.
 Harry nem törődött vele.
 - Oli kérlek mondj valamit! - könyörgött.
 A szavak ismét belém fagytak.
 - Harry add ide! - Niall próbálta visszaszerezni a tulajdonát. - Srácok! - emelte föl a hangját.
 - Kérlek Oli szólalj már meg! - nem törődött Niall-lel.
 - Add ide Niallt! - törtek ki belőlem a szavak.
 - Nem! - vágta rá.
 - Add ide kérlek Niallt! - próbáltam hangosabban beszélni.
 - Harry! - hallottam meg Zayn hangját. Remélem most már elveszik tőle a telefont.
 - Vele beszél? - kérdezte Louis.
 - Oli nyomd ki a telefont! - Perrie utasított a vonal másik végéről.
 Valahogy nem ment, nem tudtam, valami belülről nem engedte. Megint lefagytam.
 - Oli. - hangja nyugodt volt bár kicsit remegett, talán a sírás határán lehetett.
 - Hagyj békén! - záporozni kezdtek a könnyeim és a hangom is egyre jobban ismerhetetlené vált. - Kérlek. - csuklott el a hangom.
 - Oli!
 - Hagyj békén! - emeltem fel a hangomat ismét és végre a kezem megmozdult és kinyomta a telefont.
 Ideges voltam, de közben mégis összetört. Nem értettem miért keres engem, ha ott van neki Taylor. Foglalkozzon vele, ha már engem így kihasznált, így mindenkinek sokkal jobb lesz!

Sajnálom..

Kedves Olvasóim!

 Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam már egy ideje az új részt, de kis babáznom kellet. A helyzet a következő: a rész hamarosan érkezni fog és nagyon örülnék neki, ha hozzászólások is érkeznének hozzá, vagy akár pipák is.:) Ennyi lettem volna.
Rose X

P.S.: A barátnőmmel hamarosan nyitunk egy közös blogot, majd annak a címét is kiteszem és kérlek titeket, hogy nézetek, be oda is!:)))

2013. augusztus 15., csütörtök

22.rész

Hát újra itt!:D Tudom, hogy gonosz voltam az előző résznél, de most is az leszek!:D Háhá azt titok, hogy miért, de ha elolvassátok megtudjátok, hogy mire gondoltam!;) Jó olvasást kíván nektek Rose:))


  

 - Igaz? - kérdeztem meg tőle elcsukló hangom.
 - Oli figyelj ..
 - Perrie! Igaz? - könyörögtem neki.
 Egy nagy levegőt vett és ki mondta.
 - Igen!
 Kinyomtam a telefont és eldobtam az asztalra. Sírni kezdtem újra, de most fájdalomból, nagyobb fájdalomból mint eddig valaha.
 Nem hiszem el, hogyan bízhattam meg benne? Olyan dolgokat mondtam el neki amit senki másnak még a szüleimnek sem. Szinte az egész életemet megismerte, mert bíztam benne, de csak bíztam. Arcomat eltemetem a tenyeremmel és úgy mentem be az ágyamba. Magamra húztam a takarót és az utolsó lámpát is lekapcsoltam. A telefonom csörögni kezdett, de nem törődtem vele. Hamarosan abba hagyta a csörgést, de pár másodperc múlva újra csörögni kezdett. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és egy zsepit vettem elő, letöröltem az arcomat, majd egy másik zsepivel az orromat is kifújtam. Oda mentem a telefonomhoz és kinyomtam. A könnyektől nem láttam, hogy ki volt, de tudtam, hogy valamelyikük lehetett. Telefonomat kikapcsoltam, majd vissza feküdtem az ágyba sírni.
 Másnap reggel fáradtan keltem, de kénytelen voltam kikelni az ágyból. Mint egy zombi úgy mentem le a konyhába reggelizni. A kikészített tej és müzli már ott várt rám, mint minden hétköznap reggel. Csak pár falatott ettem és vissza mentem a szobámba. Az első cuccokat kiszedtem ami a kezem közé került és a fürdőbe mentem. Hamarabb kész lettem mint ahogy szoktam, mivel próbáltam a tükröt kerülni és nem pedig nézegetni magamat benne. Lassan mentem le a lépcsőn a táskámmal együtt, majd a konyhában is lassúra fogtam a tempót. Az órára néztem ahol láttam, hogy még van fél órám a buszt elérni, nem érdekelt felvettem egy pulcsit és az egyik cipőmet, majd elindultam a buszhoz. Kint erősen fújt a szél, majd szét fagytam a pulcsiban és a fülem is fázott. A busz is késet, szóval 'örömteli' percek teltek el amíg rajta ülhettem. Az osztályban én voltam az első aki megérkezett. Egyedül ültem az üres, sötét teremben mivel nem kapcsoltam föl a lámpát. Szépen lassan az osztálytársaim is megérkeztek, egy kettő jól megbámult, de most nem érdekelt. A barátnőim aggódtak értem, főleg azért mert nem mondtam el nekik, hogy mi nyomja a szívemet. Egy-két rendes tanár is megkérdezte, hogy jól vagyok-e, de csak bólintottam és mentem a következő órámra. Az órák után hazaérve már remegtem annyira fáztam otthon, pedig jól beöltöztem és még 5 takarót is magamra húztam. Anya felhívta az orvos aki azt mondta, hogy menjünk be a rendelőjébe, hogy megvizsgáljon.
 Az orvos kiírt egy hétre és erre a hétre az összes gyógytornát lemondtuk.
 Fájt a torkom, a fejem, a szívem, a fülem, az orromat percenként kellet kifújni, a hangom is elment, ezek következtében éjszaka alig aludtam és másnap reggel korán már lila karikák foglaltak helyet a szemeim alatt. Mintha most jöttem volna ki egy horror filmből. Egyedül töltöttem az egész napomat zsepik között amik vagy taknyosak voltak, vagy a könnyektől voltak elázva. Tegnap óta amióta haza értem a suliból nem ettem semmit, csak a gyógyszereket veszem be. A telefonom egész nap csörgött, csak anyának és apának vettem föl, de nekik se mindig. Azt mondtam nekik, hogy aludtam, vagy épp a WC-n ültem. Ő hívott szinte a legtöbbször, de mindig kinyomtam, Perrieéket meg csörögni hagytam. Tudatni akartam vele, hogy nem vagyok rá kíváncsi.
 Délután felé járt az idő, ilyenkor érek körülbelül haza. A telefonom már egy ideje megnémult aminek nagyon örülök. Egy fél kiflit megettem ebédre, de csak azért, hogy valami legyen bennem. Fönt a szobámban az osztály társamtól elkért leckét írtam, de inkább csak bele firkantottam.
 A telefonom újra csörögni kezdett. Most már nagyon idegesített ezért megnéztem ki az. Niall neve villogott a képernyőn. Kicsi gondolkozás után elhúztam a felvevő gombot és a telefont a fülemhez emeltem.
 - Szia. - szóltam bele a rekedtes hangommal.
 - Oli te vagy az? - hallottam meg Niall hangját.
 - Igen. - válaszoltam letörten.
 - Jól vagy? Miért nem veszed fel a telefont senkinek sem? - ijedt volt a hangja, nagyon aggódhatott értem.
 - Őszintén? Borzalmasan vagyok! Alig tudok beszélni, mert meg vagyok fázva. - köhögtem még egy kicsit a végén, hogy hitelesebb legyen a mondatom.
 - Oli! - nem hitte el.
 - Ugye nincs melletted? - nem törődtem vele.
 - Nincs, de rajta kívül mindenki itt van. Kihangosíthatlak?
 - Biztos nincs ott? - nem hittem neki.
 - Nincs itt, bízz bennem! - hangja maga biztos volt amitől kénytelen voltam neki hinni.
 - Hangosíts! - a vonal másik végén zörögni kezdtek és egy pittyegés is hallottam.
 - Szia Oli! - hallottam a kórust a vonal végéről.
 - Khm - fulladoztam egy sort. - Sziasztok! - próbáltam valami életet bele vinni a hangomba több kevesebb sikerrel.
 - Mi van veled? Hogy vagy? - hallottam Perrie aggodalmas hangját.
 - Biztos akarod tudni? - nem hittem, hogy ezt akarja hallani.
 - Kérlek! - azt hiszem Jade volt az.
 - Hát jó. - vettem egy nagy levegőt és neki kezdtem. - Itt ülök a székemen kisírt szemekkel, amik alatt lila karikák foglaltak helyet. Az orrom piros, mint Rudolfé, mert megvagyok fázva és a sok zsepi ki is dörzsölte azt. A szám ki van repedezve, ennek tetejében piros is és fel van dagadva, mert szét harapdáltam. Jelen helyzetben így festek. A hangom, mint a repedt fazék, borzasztóan fáj, de nem annyira, mint ott belül. Egyre kevesebbet eszek, ennek következtében a korzettem mindjárt leesik rólam. Suliba szerencsére nem járok, mivel a doktor nő írt nekem egy igazolást a hétre. A barátaim azt hiszik, hogy nagyon megfáztam, közben nem csak erről van szó.
 Néma csend lett a vonal túloldalán először azt hittem, hogy megszakadt a vonal, de nem. Egy ajtó csapódás után nevetgélést hallottam. Tudtam, hogy ő az.
 - Bocsi de most mennem kell anya hívott! - kapcsoltam gyorsan és a telefont elemeltem a fülemtől.
 Még hallottam pár ellenkezést, de gyorsan kinyomtam. A telefon az asztalra dobtam és ahogy a kezem kiürült, úgy a szemeim gyűltek meg könnyekkel. Az első könny cseppek már el is hagyták a szemeimet és én automatikusan már a zsepiért nyúltam. Gyorsan letöröltem vele a könnyeket, de ez mind hiába volt, mintha egy folyó lenne ami sohasem ürül ki, folytak tovább a könnyek az arcomon.


 Niall szemszöge

 Két órán keresztül nem zaklattuk Olit. A nővérével beszéltünk és ő mondta, hogy tegnap beteg lett, de többet nem tud róla. Megkértük, hogy majd értesítsen ha még mindig nem veszi föl a telefont nekünk.
 Azt még megértjük, hogy Harryt kinyomja, de nekünk miért nem veszi föl a telefon? Igen, Harry nagyon megbánthatta és senki sem érti Harry miért tette ezt vele.
 Harry már egy jó ideje eltűnt a házból, ezért Olit ismét megpróbáltuk föl hívni. Nem tudom, hogy jött az ötlet, de azt mondták, hogy próbáljam meg én fel hívni. Megkerestem Olívia számát majd rányomtam a hívás gombra és a fülemhez emeltem. A harmadik csöngés után vette fel.
 - Szia. - vette fel a telefont nem éppen a legéletvidámabb hangján, amit alig ismertem föl.
 - Oli te vagy az? - megakartam bizonyosodni róla.
 - Igen. - válaszolta élettelen hangon.
 - Jól vagy? Miért nem veszed fel a telefont senkinek sem? -kíváncsiskodtam utána.
 - Őszintén? Borzalmasan vagyok! Alig tudok beszélni, mert meg vagyok fázva. - köhögött a végén nem túl meggyőzően.
 - Oli! - szóltam rá.
 - Ugye nincs melletted? - tudtam kire gondol.
 - Nincs, de rajta kívül mindenki itt van. Kihangosíthatlak? - kérdeztem és közben a többiekre néztem.
 - Biztos nincs ott? - nem hitt nekem, de ezek után nem nagyon csodálkozom.
 - Nincs itt, bízz bennem! - mondtam neki az igazságot.
 - Hangosíts! -szinte már elhalt a hangja.
 - Szia Oli! - köszöntek neki a többiek miután letettem az asztal közepére a telefont.
 - Khm - tört rá a köhögési roham, de ez már igazinak tűnt. - Sziasztok! - lehetett hallani a hangján, hogy próbál valami életet bele vinni, hát nem sok sikerrel.
 - Mi van veled? Hogy vagy? - Perrie hajolt kicsit közelebb a telefonhoz.
 - Biztos akarod tudni? - kérdezte.
 - Kérlek! - Jade is oda hajolt a telefon közelébe.
 - Hát jó. - vett egy nagy levegőt. - Itt ülök a székemen kisírt szemekkel, amik alatt lila karikák foglaltak helyet. Az orrom piros, mint Rudolfé, mert megvagyok fázva és a sok zsepi ki is dörzsölte azt. A szám ki van repedezve, ennek tetejében piros is és fel van dagadva, mert szét harapdáltam. Jelen helyzetben így festek. A hangom, mint a repedt fazék, borzasztóan fáj, de nem annyira, mint ott belül. Egyre kevesebbet eszek, ennek következtében a korzettem mindjárt leesik rólam. Suliba szerencsére nem járok, mivel a doktor nő írt nekem egy igazolást a hétre. A barátaim azt hiszik, hogy nagyon megfáztam, közben nem csak erről van szó.
 Mindenki csöndben dolgozta fel magában az előbb hallottakat. Ahogy végig néztem az arcokon senki sem tudta elképzelni így, az élet vidám lányt akit az előző héten ismertünk meg igazán. Harry tényleg nagyon megbántotta azzal a tettével, döntésével amit tegnap hozott. Ezen mindenki nagyon meglepődött főleg Perrie, aki mérges is rá, mert nem Perrie akaratából mentünk el Magyarországra és kerestük fel Olíviát. A vonal túl oldaláról sem jött válasz, amíg nem érkeztek meg.
 - Bocsi de most mennem kell anya hívott! - tette le a telefont.
 - Ne! - tiltakozott Jade.
 - Oli várj! - Perrie is.
 Én is a telefonért nyúltam, hogy újra normál hang erőn hallhassam Olit, de akkor már csak a pittyegést hallottam. Letette.
 Harry is megjelent Taylorral az oldalán és kíváncsin nézett ránk. A telefont elemeltem a fülemtől és megnyomtam rajta azt a bizonyos gombot.
 - Oli volt az? - kérdezte Hazza.
 Senki sem válaszolt, még mindig az előbbieket próbálták magukban feldolgozni, ahogy én is.
 - Szólaljatok már meg! - emelte föl a hangját Harry.
 - Ő volt az! - Louis vett egy levegőt.
 - És? Mit mondott, jól van? Miért nem vette föl a telefont eddig? - halmozott el kérdéseivel minket.
 - Nekünk most menni kell próbára. - állt föl Leigh-Anne és utána a többiek is. - Perrie nem jössz? - néztek vissza a lányra.
 - De mindjárt, menjetek csak. - mondta nekik.
 - Héj válaszoljatok már a kérdéseimre! - Harry lóbálta a kezét.
 Taylorra pillantottam, ideges volt egy kicsit, mivel Harry nem rá figyelt és zavarban is volt, mivel nem tudhatta miről lehet szó.
 - Sziasztok nekünk mennünk kell. - adott egy puszit Perrie Zaynnek majd felállt és Harry mellet ment el. - Ennél nagyon barom nem is lehetnél. - ment neki a vállának.
 - Miért? - fordult felé Harry. - Elmondanátok végre? - és utána vissza ránk.
 - Szerintem gondolkozz el magadban és mindenre választ kapsz! - Perrie emelte föl a hangját.
 - Perrie nyugi! - ment oda hozzá Zayn.
 - Akkor nyugszom meg, ha Olit épségben látom, vagy újra hallom az élet vidám hangját!
 - M-miért? - akadt el Harry hangja - Mi van Olival? - nézett újra felénk.
 Perrie szólásra nyitotta a száját, de Zayn közben szólt.
 - Perrie próbára kell menned, még elkéstek a lányokkal! - Perrie próbált lenyugodni, majd amikor ez sikerült nagyjából Harryre nézett.
 - Ezt még nem fejeztük be! - és ment a lányok után Zayn kíséretével.
 - Szóval mi van Olival? - nézett ránk Harry.
 Én ilyenkor gyenge célpont vagyok, ezért a konyhába mentem, hogy egyek valamit, addig is betömöm valamivel a számat. Hallottam ahogy Harry még faggatja őket, de Harry hangján kívül csak Taylorét hallottam. Aztán csend lett. Gondoltam Harry megunta és Taylorral eltűnt a szobájában, de nem. Épp a szendvicsembe haraptam bele amikor Harry jelent meg a konyha ajtóban.
 - Mi van Olival? Mondd el! - emelte föl a hangját.
 - Én én öö.. - nyeltem le a falatott.
 - Niall! - jött oda Liam és Louis. - Mondd el neki, ha akarod.
 - Miért pont én? - mutattam magamra. - Én nem akarok Perrievel összeveszni!
 - Perrie azt üzenni, hogy hagyj tudja meg! - jött Zayn.
 - De miért én?
 - Csak mondjátok kérlek! - Harry háborodott fel.
 - Oli beteg lett. - mondta halkan Louis.
 - Hogy mi? És mi a baja? - Harry kezdett aggódni.
 - Erősen megfázott, de nem csak ennyiről van szó. - Liam válaszolt rá.
 - Még is miről? - hogy lehet ekkora hülye.
 - Harry te játszottál az érzéseivel! - jött föl belőlem.
 Mindenki rám kapta a tekintetét. Harry lefagyott, nem szólt egy szót sem, csak akkor amikor Taylor jelent meg.
 - Minden rendben? - jelent meg az ajtóban.
 - Persze-persze! - Harry reagált. - Menj vissza szobába én is mindjárt megyek.
 - Oké! - mosolygott és elment.
 Mikor becsukódott az ajtó folytattam.
 - Bízott benned, erre te másnap összejössz egy lánnyal! - vágtam mindent a fejéhez.
 - És ez neked miért probléma? Meg nektek is? - ideges lett.
 - Mert ő nem olyan, mint a többi! Nehéz múlton kellet átesnie, elvesztett csomó embert az életéből akikre azt hitte, hogy a barátai! Harry, hogy lehettél ekkora barom? - Liam mondta a tényeket amikről nem is tudtam, de ezzel szerintem nem csak én voltam így. - És amikor sportolt akkor is őt bántották meg mindig! Sírva jött haza és amikor egyik nap közlik vele, hogy egy műanyagban kell letöltenie a kamasz korát?
 - És most minden az én hibám? - akadt ki. - Ja ezek szerint igen, hibáztassuk Harryt mindenért, mert végre boldog.
 - Harry nem erről van szó! - szólt rá Louis.
 - Akkor mégis miről? - förmedt rá.
 Senki sem szólt semmit.
 - Ja sejtettem. - és kisétált a konyhából.
 Az étvágyam is elment az előbb lezajlott eseménytől ezért letettem a konyha pultra a szendvicset. Mindenki Liamre nézett kíváncsian, hogy honnan tudta ezeket az információkat.
 - A testvérétől, ő mesélte. - magyarázta meg.
 Egy koppanást hallottunk, majd Harry káromkodását és nem sokkal később ajtó csapódást. Nem tudtuk mi lehetett az, de rá hagytuk. Hamarosan szét széledtünk a lakásban, mindenki el volt a saját szobájában, míg én a konyhában ügyködtem. Vacsorát csináltam magunknak és Taylornak is, bár Harry nem említette, hogy itt fog vacsorázni, de ha mégis akkor legyen neki is mit enni.
 Taylor végül nem maradt vacsira, de helyette Eleanor evett. Harry külön vacsorázott a szobájában, de megköszönte, hogy csináltunk neki is.
 Az este további részében ha valaki találkozott Harryvel akkor ott feszült lett a hangulat. Én csak akkor találkoztam vele amikor a konyhába vissza hozta a tányérját amiről alig tűnt el a kaja. Azt mondta elmosogat helyettem és én egyből át is adtam neki a helyemet. A fürdőbe indultam és amikor ott végeztem a szobámba mentem lefeküdni.
 Nehezen aludtam el és az éjszaka is borzalmas volt és ezen az éjszakai vihar sem segített.

2013. augusztus 13., kedd

21.rész

Sziasztok!:DD Hosszú résszel jelentkezek és nem akár milyennel! Ebben a részben már kiderül, hogy mi miatt lett Oli depis szóval várom a felháborodásotokat!:D Nem tudom mikor tudom hozni az új részt, de sietni fogok vele.
Puszi, Rose!:))



 Másnap reggel magamtól keltem. Anya már fent volt, de ahogy hallottam rajtunk kívül mindenki aludt.
 A telefonomat kezdtem keresni és mikor megtaláltam, bekapcsoltam rajta az internetet. Facebookon gyorsan megnéztem az értesítéseimet aminek a legtöbbje csak játék felkérés volt. Aztán Instagramára mentem föl és gyorsan az összes képet beszíveltem. Mikor kiakartam kapcsolni a netet a telefonom pittyegni kezdett. Adritól kaptam egy üzenetet.
 "Jó reggelt! Ne felejtsd el bioszból leírni a puskát!" - figyelmeztettet.
 " Jó reggelt! Nyugi már leírtam!;) Másból nem írunk?" - válaszoltam neki.
 " Nem.:))"
 "Köszi na de én megyek is szia puszi<3:))"
 " Puszi szia!:)<3 - köszönt el tőlem Viberön.
Kikapcsoltam a Wifi-t és lementem anyához a konyhába. Amikor épp beakartam lépni a konyha ajtaját valaki megijesztett.
 - Pszt! - ijedten fordultam a hang felé.
 - Te hülye! - suttogtam neki.
 - Hova mész? - nem foglalkozót a kijelentésemmel.
 - Szerinted?
 - A konyhába?
 - Nem! A benzinkútra pisilni!
 - Jól van na, még reggel van! - mintha csak az osztály társamat hallanám csak ő ezt a hatodik órában szoktam mondogatni.
 - De nem ennyire!
 - De, ennyire! - bólogatott a fejével.
 Erre csak megráztam a fejemet és a konyhába akartam menni.
 - Nem jössz ide mellém? - lepett meg kérdésével.
 - Miért? - fordultam vissza felé és a homlokomat is összeráncoltam.
 - Csak úgy! - széles mosoly terült arcára.
 - De Louis... - néztem rá az emlegetett helyére - Hova tűnt?
 - Már a konyhában készíti a reggelit! - válaszolt a kérdésemre.
 - Ja.
 - Szóval? - mutatott a mellette lévő üres helyre Harry.
 Egy nagyot sóhajtottam, majd leültem az ágy szélére, közben végig tartottam Harryvel a szem kontaktust. Nem tetszett neki és a kezem után nyúlt, hogy közelebb húzzon. Nem engedtem neki, jó volt ott nekem az ágy szélén. Nem akartam, hogy anya bármit is észre vegyen, mert végül is bármikor kijöhet a konyhából. Harry oda gurult hozzám és a fejét az ölembe tette. Zöld szemeivel újra felvette velem a szem kontaktust, amitől én elmosolyodtam, de ezen az előző produkciója is segített. Bátortalanul emeltem fel a jobb kezemet, hogy a szeme elől kifésüljem a zavaró kis haj tincset. Amikor hozzáértem, ő elmosolyodott, nekem pedig megnőtt a bátorságom és Harry arcát kezdtem simogatni. Először csak a dús szemöldökén húztam végig párszor az ujjamat, majd amikor szemöldöke végéhez értem tovább folytattam az utat egészen az álláig. Szeme magasságában hüvelyk ujjamat felcseréltem a mutatóra és avval folytattam a felfedezést. A szájára tévedt a tekintettem, de ehhez már nem volt elég bátorságom, ezért az ujjammal tovább folytattam az utat egészen a bal szeméig. A szeme alatt lévő kis gödröcskébe húztam végig az ujjamat egészen az orráig, az orra hegyéig lehúztam az ujjam, itt megálltam egy pillanatra, majd orr cimpáján csusszant le az. Ujjaimat hajába vezettem, majd vissza tértem a szemöldöke simogatására. Harry az egész akcióm alatt a szemembe nézett és közben laposakat pislogott. Mikor az állánál jártam megtalálta a kezével a bal kezemet és összekulcsolta a sajátjával.
 Harry zöld szemeivel újra fölvettem a szem kontaktust. Percekig mosolyogtunk egymásra, majd Harry törte meg a csendet.
 - Miért hagytad ki a számat? - suttogta álmos, rekedtes hangján.
 - Szabad? - suttogtam vissza.
 - Kérlek. - szava hallatán szívem gyorsabban kezdett dobogni és a kezem ismét bátortalanul indult meg.
 Mielőtt hozzáértem volna nagyobb levegőt vettem mint eddig, remegő ujjamra pillantva, az a kicsi bátorságom is elszállt. Harry nem bírta tovább, felült és közel csúszott hozzám annyira, hogy a kettőn közötti távolságot már csak milliméterben lehessen megadni. Pulzusom száma az egekben lehetett, arcom ismét a piros szint viselte, hasamban valami ismeretlen érzés uralkodott és a tenyerem is kicsit nedvesedni kezdett. Nem tudom honnan, de a kezem szerzett egy kis bátorságot és az arcához közelített. Füle alatt érintettem meg és onnan húztam egy csíkot egészen a szája sarkáig, alsó ajkának az ívén húztam végig a remegő ujjamat szépen lassan, hogy minden pillanatot kihasználjak. Mikor átértem szája bal sarkára, Harry egy megkönnyebbült sóhajtást eresztett ki a száján, nem csukta vissza azt, amikor ujjam elindult a felső ajkának a körvonalát is körbe rajzolni. A szája sarkánál kezem lehullott, mintha ez lett volna az utolsó tette. Nagyot nyeltem amikor visszanéztem szemeibe. Harry csökkenteni kezdte a kettőnk közötti kis távolságot, kezeim újra feléledtek és a hajába túrtam. Harry jobb keze az arcomra került, míg a bal a tarkómra csúszott. Nem tudom mit csinálok, mintha nem is én irányítanám magamat, már majdnem összeért a szánk, de akkor valaki épp tartott ki a konyhából. A nyikorgó ajtó felé néztem, de szerencsére csak Louis volt az. Harry mellkasára dőltem. Pulzusom kezdett visszatérni a normális tempójára, arcom is visszanyerte az eredeti színét, a hasamban is megszűnt a szokatlan, de mégis kellemes érzés. Harry gyors szív verését hallgattam amíg ő az arcomat simogatta. Csak pár perc kellet ahhoz, hogy álmos legyek, egyre laposabbakat pislogtam és egy idő után nem bírtam, lecsuktam szemeimet és az egyenletes szívdobogására figyeltem.
 Hamarosan arra lettem figyelmes, hogy vízszintesen fekszem, kinyitottam a szememet és Harry arca mosolygott rám. Üdvözlés képen megsimogatta az arcomat, mire én lecsuktam a szememet. Még mindig álmos voltam, de kiakartam használni az utolsó pár órát amíg a vendégeink el nem utaznak. Felültem, hogy megnézem mennyi az idő, még csak fél hét volt. Fáradtan dőltem vissza Harry mellé aminek - ahogy láttam - nagyon örült. Rámosolyodtam, majd visszacsuktam a szememet még egy pici alvásért. Még egy simogatást kaptam Harrytől. A lábaimmal átkulcsoltam az egyik lábát és kinyitottam a bal szememet.
 - Ugye nem baj? - suttogva kérdeztem tőle.
 - Nem. - suttogott vissza ő is és egy puszit nyomot a homlokomra.
 Szememet lecsuktam és pár perc múlva el is aludtam.
 Kuncogásra ébredtem, de nem lepleztem le egyből, hogy felébredtem.
 - Perrie meny már még felébreszted őket. - hallottam meg Zayn hangját.
 - De nézd már milyen aranyosak! - Perrie beszélt gondolom rólunk.
Pár másodperc néma csend, majd Zayn szólalt meg.
 - Mit csinálsz?
*Klikk*
 - Na most már mehetünk! - ismét Perrie hangját hallottam, majd a konyha nyikorgó ajtaját.
 Szemeimet szépen lassan kinyitottam Harry is elaludt mellettem, ráadásul kicsit nyitva volt a szája. Felültem és Harry lábát is elengedtem a lábaimmal. Egy kisebb morgás hagyta el a száját, majd átfordult a másik oldalára. Felálltam az ágyról és a konyhába mentem be. Nagy meglepetésemre már mindenki ott volt, ennek következtében arcom piros lett és így léptem beljebb a konyhába.
 - Jó reggelt! - üdvözöltem mindenkit.
 - Neked is! - mondták kórusban.
 - Hogy aludtál? - kérdezte Perrie és közben széles mosoly terült az arcára.
 - Egész jól! - mosolyodtam vissza - És ti?
 - Mi is jól, de te biztos jobban! - Jade utalt a Harrys alvásra, gondolom.
 Leültem az asztalhoz ami már tele volt finomabbnál finomabb ételekkel. Harry és a testvérem nélkül kezdtünk el enni, mert már mindenki nagyon éhes volt, velem és Niall-lel az élen. A reggeli végén Harry is megjelent egy kicsit kómás fejjel, majd amikor észre vett mosolyogni kezdett rám, vissza mosolyodtam rá majd felálltam és kivittem a tányérokat a mosogatóba. A szekrényből kivettem egy tányért és Harry elé helyeztem.
 - Jó étvágyat! - ültem le mellé és ő egy köszönöm után neki állt az evésnek.
 Testvérem is megérkezett és neki is adtam egy tányért majd egy palacsintát vett el. Csendesen ültem az asztalnál, mert a telefonomba bújtam. A matek társam kezdett zaklatni, hogy miért nem szoktam ráírni pedig megígértem már neki. Egy sóhajtás szalad ki a számon és visszaírtam, hogy sosincs fent amikor én szoktam fent lenni, erre visszaírta, hogy most fent van és most is ráírhattam volna. Telefonomat lehelyeztem az asztalra és csak akkor vettem észre, hogy mindenki engem figyel.
 - Most mi van? - nevettem fel.
 - Mi volt ez a nagy sóhajtás az előbb? - kérdezte Jesy.
 - Csak nem egy hódoló? - Liam kezdett viccelődni.
 - Fúj de, hogy! - förmedtem el amikor rágondoltam a matek társamra. - Csak a matek társam nem hagy békén és amúgy ez a gyerek minden csajra ráhajt! - világosítottam fel őket.
 - Szóval mégis a hódolód? - Liam nem hagyott békén.
 - Lehet, hogy az, de nem az én esettem. Minden lányt megkérdez, hogy eljössz-e velem moziba és ha azok igent mondanak a moziban lesmároljak őket, majd egy, vagy két hét múlva a csaj már csak az exe lesz. - mosolyogtam rájuk, majd a telefonomra pillantottam ahol épp egy olyan üzenet állt a sráctól, hogy nem akarok-e vele moziba menni. - És tessék! - mutattam a telefonomra.
 Gyorsan visszaírtam neki, hogy köszi nem, vendégeink vannak és abban a pillanatban ki is léptem a facebookomról.
 A többiekkel kezdtünk elbeszélgetni, majd fél óra múlva mindenki felállt és pakolni kezdett. Én a lányoknak segítettem. Rengeteg ruhájuk volt! A fürdőben most kivételesen ők mentek be elsőnek és nem én. Addig összeszedtem mindenkitől a paplanját, takaróját, párnáját és párna huzatát. Betettem a szennyes tartó dobozba ami bele fért, majd a hálózsákokat próbáltam össze csomagolni. Mi előtt Harryét eltettem volna bele szippantottam és az erős férfi illat beleszállt a fejembe. Pár percig még gondolkodtam felette, majd egy nagy sóhaj kíséretében azt is eltettem a másik mellé. Az ágyakat is össze csuktuk a srácok segítségével és pihenten dőltünk le azokra amikor azok az eredeti állapotába álltak.
 Gyorsan bementem a fürdőbe lezuhanyozni, meg fogat mosni és átöltözni, majd amikor végeztem lementem a vendégekhez. Harry ölébe ültem - mivel belehúzott - és megbeszéltük, hogy mikor jönnek legközelebb.
 - Szóval két hét múlva van nekünk szabad napunk amikor ide tudunk utazni! - mondta Liam a telefonból kibújva.
 - Oké! - mondtam kicsit letörve, de próbáltam visszafojtani a bánatomat. - Lányok ti mikor jöttök? néztem feléjük.
 - Nekünk akkor nem jó, de az utáni hétvégén jövünk! - mondta Leigh-Anne.
 Csak bólintottam egyet. Harry megsimogatta a hátamat, mert épp nem volt rajtam a páncél. Felé fordultam és egy kicsi mosolyt eresztettem rá. Magához húzott egy ölelésre ami egy kicsit elnyúlt, szerintem. Mélyeket szívtam, hogy nehogy elfelejtsem Harry illatát a két hét alatt, nem akartam, hogy elmenjenek.
 - Na srácok azt hiszem menünk kell! - mondta Liam és felállt a cuccáért.
 Harry öléből felálltam és miután mindenki felcuccolta magát kimentek a taxi elé. A kocsit itt hagyják nekünk, mert azt mondták, hogy ezt itt fogják használni.
 Indulás előtt még mindenkitől elbúcsúztunk egy hosszú öleléssel, majd egyesével szálltak be a kocsiba. Perrie amikor megölelt adott egy összehajtott papírt, de azt mondta, hogy csak később nézzem meg. Egy bólintással jeleztem neki, hogy renden így lesz. Harryvel ölelkeztem utoljára. Tovább ölelkeztünk mint a többiekkel, de nem sajnáltam. Mikor kicsit hátrébb hajoltam, hogy szemébe tudjak nézni még mindig szorított erősen. Egy puszit nyomtam az arcára és a nyakára, majd tőle is kaptam az arcomra, majd a bal szememre is. Még egy szoros, hosszú ölelés után elengedtük egymást és Harry beszállt a kocsiba, becsukta az ajtót és a taxi elindult a házunk elől. Megvártam amíg kikanyarodtak az utcából, majd beballagtam a házba.
 Hatalmasnak, üresnek és csendesnek bizonyult mikor becsuktam az ajtót, már most hiányoztak a srácok. Cipő levétel után felmentem a szobámba sírni. A lányok parfümét még lehetett érezni, amivel reggel fújták be magukat. Kellemes málnás illata volt, de Harry férfias illata ezerszer jobb. Könnyek között visszaköltöztettem a cuccaimat a saját szobámba, majd nagy nehezen hozzáálltam a tanuláshoz. Nem jutottam sokra, de legalább azt mondhattam rá, hogy készen van.
  Este lementem vacsorázni, majd fürdeni és lefeküdni. Mikor a nadrágomat húztam le kiesett belőle a kis papír amit még Perrie adott. Kinyitottam és a srácok neveik mellet ott állt a telefon számuk is, legalulra meg az volt írva, 'Hívni fogunk!'Fájó nevetés tört fel belőlem, de isten igazából örültem, csak a fáradtság hallatszott fájdalomnak. Fürdés után egyből letámadtam az ágyat és elaludtam.
 ***

 Hétfő
Amióta elmentek nem hívtak és semmilyen hírt nem tudok róluk. Már azon gondolkoztam matek óra közepén, hogy az interneten fogok utánuk nézni, mert következő órám infó.
 A tanár egész órán dolgoztatott minket, szóval nem tudtam meg újat a fiúkról, se a lányokról.
 Kész csőd tömeg lettem. Órákon csak a testem van ott és a barátim is aggódnak egy kicsit. Nem nevetek felszabadultan, mint előző héten és a hülyeségekből is kimaradok. Hazaérve egyből már tornára mentem és amikor ott is végeztem otthon a tanulásnak álltam neki.
 Csak este volt időm a számító gépezésre. Már pizsiben nyomkodtam a gépem amikor találtam egy hírt.

Új szerelem?

 A mai napon egy fotósaink lencse végre kapták a két fiatal sztár, ahogyan szerelmesen, kézen fogva sétáltak együtt. Taylor és Harry ezután még az állat kertbe is bementek. Egy csókot is majdnem lekaptunk, de a pár észre vett minket és sietősen szálltak be Harry kocsijába, majd elhajtottak.
 Szerintünk tökéletes páros Taylor és Harry, hiszen ki más érthetné meg, hogy milyen híresnek lenni? Mi örülünk a szerelmes párnak és kíváncsiak vagyunk, hogy most Harry kapcsolata milyen hosszú lesz.


 Összetörtem. Könnyek gyűltek a szemembe amik hamar utat törtek. Lecsaptam a gépem tetejét és a telefonomért nyúltam.
 Csörögni kezdett, majd a harmadik után vette fel a személy.
 - Igaz? - kérdeztem meg tőle elcsukló hangom.
 - Oli figyelj ..
 - Perrie! Igaz? - könyörögtem neki.
 Egy nagy levegőt vett és ki mondta.
 - Igen! 

2013. augusztus 9., péntek

Egy kicsi előzetes

 Sziasztok itt az ígért előzetes remélem nagyon meglepődtök rajta, de azért tetszeni fog!;):D Jó olvasást Rose:))



 A telefonom újra csörögni kezdett. Most már nagyon idegesített ezért megnéztem ki az. Niall neve villogott a képernyőn. Kicsi gondolkozás után elhúztam a felvevő gombot és a telefont a fülemhez emeltem.
 - Szia. - szóltam bele a rekedtes hangommal.
 - Oli te vagy az? - hallottam meg Niall hangját.
 - Igen. - válaszoltam letörten.
 - Jól vagy? Miért nem veszed fel a telefont senkinek sem? - ijedt volt a hangja, nagyon aggódhatott értem.
 - Őszintén? Borzalmasan vagyok! Alig tudok beszélni, mert meg vagyok fázva. - köhögtem még egy kicsit a végén, hogy hitelesebb legyen a mondatom.
 - Oli! - nem hitte el.
 - Ugye nincs melletted? - nem törődtem vele.
 - Nincs, de rajta kívül mindenki itt van. Kihangosíthatlak?
 - Biztos nincs ott? - nem hittem neki.
 - Nincs itt, bízz bennem! - hangja maga biztos volt amitől kénytelen voltam neki hinni.
 - Hangosíts! - a vonal másik végén zörögni kezdtek és egy pittyegés is hallottam.
 - Szia Oli! - hallottam a kórust a vonal végéről.
 - Khm - fulladoztam egy sort - Sziasztok! - próbáltam valami életet bele vinni a hangomba több kevesebb sikerrel.
 - Mi van veled? Hogy vagy? - hallottam Perrie aggodalmas hangját.
 - Biztos akarod tudni? - nem hittem, hogy ezt akarja hallani.
 - Kérlek! - azt hiszem Jade volt az.
 - Hát jó. - vettem egy nagy levegőt és neki kezdtem. - Itt ülök a székemen kisírt szemekkel, amik alatt lila karikák foglaltak helyet. Az orrom piros, mint Rudolfé, mert megvagyok fázva és a sok zsepi ki is dörzsölte azt. A szám ki van repedezve, ennek tetejében piros is és fel van dagadva, mert szét harapdáltam. Jelen helyzetben így festek. A hangom, mint a repedt fazék, borzasztóan fáj, de nem annyira, mint ott belül. Egyre kevesebbet eszek, ennek következtében a korzettem mindjárt leesik rólam. Suliba szerencsére nem járok, mivel a doktornő írt nekem egy igazolást a hétre. A barátaim azt hiszik, hogy nagyon megfáztam, közben nem csak erről van szó.
 Néma csend lett a vonal túloldalán először azt hittem, hogy megszakadt a vonal, de nem. Egy ajtó csapódás után nevetgélést hallottam. Tudtam, hogy ő az.
 - Bocsi de most mennem kell anya hívott! - kapcsoltam gyorsan és a telefont elemeltem a fülemtől.
 Még hallottam pár ellenkezést, de gyorsan kinyomtam. A telefon az asztalra dobtam és ahogy a kezem kiürült, úgy a szemeim gyűltek meg könnyekkel. Az első könny cseppek már el is hagyták a szemeimet és én automatikusan már a zsepiért nyúltam. Gyorsan letöröltem vele a könnyeket, de ez mind hiába volt, mintha egy folyó lenne ami sohasem ürül ki, folytak tovább a könnyek az arcomon.

2013. augusztus 8., csütörtök

20.rész

Sziasztok!! Sajnálom, hogy nem tudtam előbb hozni a részt, pedig megígértem nektek, hogy sietni fogok vele, de azt is megígértem, hogy hosszú lesz. Azért nem hoztam előbb, mert nem volt ötlet a folytatáshoz, ez egy kicsit a részen is látszik szerintem. Szóval tényleg sajnálom, de a hosszúságot betartottam és az remélem nem baj. Amúgy van egy másik hírem!:D Most lehet, hogy a következő rész nem fog gyorsan jönni, de hogy ne menjen el a kedvetek egy előzetes fogok majd kitenni a következő pár részből, de ez csak most lesz soha máskor! Csak ennyi lett volna.
Hatalmas ölelés, Rose!:))



 Vissza felé majdnem ugyan úgy ültünk a kocsiban, mint ide felé csak Louis elfáradt a sok futástól, ezért a testvéremékkel helyet cserélt, mert szerinte Nialltől nem lehet aludni. Szóval Louis ült - pontosabban aludt - mellettünk, így Harryvel nyugodtabban tudtunk beszélgetni, mint ide felé.
 A kocsi elindult alattunk és Harryvel egymást kezdtük el figyelni. Zöld szemei ragyogtak ahogy az enyéimbe néztek. Mosolyra húzódott a szám és az arcom is pirulni kezdett. Az ő arcán is hasonló reakciók jelentek meg. Még mielőtt megint elbújtam volna Harry megfogtam az arcomat két tenyerével. Kezei puhák és melegek voltak az idő járáshoz képest. Megfogtam bal kezét és próbáltam elvenni onnan, de nem sikerült erősebb volt, mint én. Ezen kicsit mosolyogni kezdet mire én kiöltöttem rá a nyelvemet, a szemöldökeimet össze húztam és az orromat is felhúztam egy kicsit, hülyén festettem az biztos, mert Harry ezen is kuncogott és a fejét jobbra-balra forgatta, de a szem kontaktust nem szakította meg. Kuncogása közben a homlokomat az övének döntötte és mikor lenyugodott szemei újra csillogni kezdtek. Megindult felém, de megzavartak minket.
 - Hogy mi? - hallottunk meg elölről Liam kiakadását - Olívia! - fordult hátra felém.
 - Tessék? - én is irány változtattam, de ennek Harry nagyon nem örült. A torkát is megköszörülte és valamit Liamnek is magyarázhatott, mert pár másod percig a figyelme rajta volt, majd amikor vissza nézett rám megint ki volt akadva.
 - Te nem szereted a rágót? - mindenki meglepődött - velem együtt - és egyszerre fordult felém az egész társaság, Louis és Niall kivételével, mert ő a visszapillantóból figyelt rám, Louis meg épp az igazak álmát aludta.
 Kerek szem párok és 'O' alakú ajkak voltak a kocsiban bárhova néztem. Nem értettem, miért kell kiakadni ha valaki nem szereti a rágót? Ezen még eddig senki sem akadt ki, csak nagyon meglepődtek az emberek.
 - Most mi van? - kérdeztem meg felhúzott vállakkal a többiektől.
 - Hogy tudod azt nem szeretni? - kérdezte Liam.
 - Egyszerűen nem szeretem és kész! Kiskoromban még szívesen rágóztam, de aztán rájöttem, hogy nem is olyan jó dolog, ezért abbahagytam és azóta nem is kívánom. - meséltem el röviden a történetet.
 - Ilyet se hallottam még! - csodálkozót Harry a hátam mögül.
 - De most már ezt is megélted! - fordultam vissza felé.
Harry mosolyogni kezdet és a többiek is vissza fordultak a menetiránnyal szembe.
 - Különleges lány vagy! - pirosított el.
 - Köszönöm - néztem lefelé, de aztán föl a szemeibe. - és tudom! - kuncogtam egy kicsit. - Úgy érzem még sok mindenen megfogtok lepődni! - nevetgéltem a mondat végén is.
 - Igen? - kerekedtek el szemei.
 - Igen! Például a banánt se szeretem! - mondtam el a másik tulajdonságomat amin megszoktak lepődni.
 - Tessék? - esett le az álla. - Hogy nem szeretheted? Az a legfinomabb gyümölcs a világon! De várjunk csak! - emelte föl a mutató ujját. - Melyik banánról beszélsz? - egy perverz mosoly jelent meg Harry arcán és a szemöldökét is elkezdte fel-le mozgatni.
 - Nem! Én a gyümölcsről beszélek! - világosítottam fel. - Te perverz! - bokszoltam bele a vállába.
Nevetni kezdett, de amikor a tekintette a számra tévedt lenyugodott. Mosolygott tovább, majd vissza nézett a szemembe és utána vissza a számra, ismét közelíteni kezdet. Nagyon zavarban voltam. Még sosem csókolóztam senkivel sem és fogalmam sincs mit kell ilyenkor csinálni. Igen még nem csókolóztam, és? Zavaromban hirtelen kitaláltam valamit.
 - Ti megtudjátok nyalni a nyelvetekkel az orrotokat? - fordultam a többiek felé.
 Kérdő szem párokat kaptam megint, de most nem társultak hozzá kerek ajkak.
 - Hogy mi? - kérdezte meg Jade.
 - Ja Oli megtudja! - törte meg a csendet Anne.
 - Persze! - Zayn nem hitte el az állítást.
 - Tessék! - és a nyelvemmel megérintettem az orromat.
 - Basszus, de hosszú nyelved van! - káromkodott elölről Niall és ezen mindenki nevetni kezdet.
 - Én mondtam! - szólt testvérem Zaynnek.
A produkció után mindenki az orrát próbálta megnyalni, vagy megérinteni a nyelvével Harry kivételével. Kicsit el volt kenődve. Tudtam, hogy miattam és amiatt amit az előbb műveltem. Jóvá akartam tenni, de
nem tudtam hogyan. Épp amikor letekintettem a combomra amin Harry keze pihent, egy ötlet ugrott be. Nagy levegőt vettem és felemeltem a kezemet, Harryéhez közelítettem. Amikor majdnem összeértek, egy pillanatra megállítottam, de egy kisebb gödörbe mentünk bele és a kezem hozzáért a sajátjához. Egyből megnézte, hogy mi volt az és amikor látta, hogy mire készülök, azonnal összekulcsolta az enyémmel. Mosolyogni kezdtem a kezeinkre, majd Harry tekintetét kerestem amit hamar meg is találtam. Egy puszit nyomtam a nyakára és a vállára hajtottam a fejemet. Hirtelen rám tört az álmosság és Harry mámorító illata is elkapott, szemeim lecsukódtak és fél álomba merültem.
 Amikor a kocsi lassulni kezdett alattunk és a kanyarok is sűrűbbek lettek kinyitottam a szememet. Épp az utcánkba fordultunk be. Felemeltem a fejemet Harry válláról és álmos tekintetemet ráhelyeztem. Elmosolyodott amikor felvettük a szem kontaktust, én is vissza mosolyodtam rá.
 - Már kelteni akartalak. - törte meg a kettőnk közötti csendet.
 Egy váll húzással válaszoltam neki, majd szétnéztem az autóban. Louis már fönt volt, de ő is csak pár perce kelhetett, szűkösek voltak a szemei. Perriék épp egymás szájával voltak elfoglalva, így nem sokáig bámultam meg őket,  a lányok pedig már a WC sorrendet vitatták meg.  Niall épp a parkolással volt elfoglalva, míg Liamék csak nyugodtan beszélgettek egymással. Tekintettem vissza tért Harryre aki épp engem figyelt. Széles mosoly terült az arcára amit szinte lehetetlen lett volna levakarni az arcáról, de Niallnek sikerült. Kinyitotta a csomag tartót és kiszállásra kért meg minket. Elsőnek szálltam ki, utánam Louis és utána Harry is. Kicsi nyújtózkodás után befelé indultunk meg és mikor beértünk anya tárt karokkal várt minket. A lányok egyből letámadták a WC-ket miután a cipőiket levették. Mi szépen lassan levettük a kabátjainkat és a cipőinket is, majd a nappaliba mentünk be. Udvariasságból a földön foglaltam helyet, hogy a többieknek legyen hely a kanapén, Harry is mellém csatlakozott, bár én rászóltam, hogy nyugodtan menjen oda a többiekhez, de ő tiltakozott, azt mondta neki így tökéletes. A pisilős lányok is csatlakoztak hozzánk és miután anyának elmeséltük, hogy miket csináltunk - és miért jöttünk haza ilyen korán - csend lett a szobában. Jó páran csukót szemmel ültek, de voltak akik a semmibe bámultak, vagy a telefonjaikat nyomkodták. Én is ezek közé tartoztam, a kockák közé. A blogoknak az új részét olvastam el, jó sok mindenről lemaradtam. Mikor mindegyiket elolvastam, kikapcsoltam a wifit és Harry felé fordítottam a fejemet. Csukva volt a szeme és a mellkasa egyenletesen mozgott föl és le, a bal keze a hasán volt, a jobb meg a földön fetrengett nem messze a testétől, lábai ki voltak nyújtva amik kis terpeszben nyíltak szét. Az arca a plafon felé nézett. Megnyugtató őt nézni ahogyan alszik, miután az egyik író épp a legizgalmasabb résznél hagyta abba a részt.
 Pár perc múlva lassan az oldalamra dőltem és szépen lassan fel is toltam magamat ülésbe. Halkan felálltam és átléptem Harry fölött, reménykedve, hogy nem kell föl. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy ez sikerült elindultam felfelé a lépcsőn, bementem a szobámba és a tanulni valókat elő vettem, majd anya szobájába átmentem, hogy tanulni tudjak. Először a biológiát vettem át és egy kisebb puskát is írtam belőle mivel hétfőn abból dogát írunk. A biosz után kénytelen voltam felkapcsolni a villanyt, mert kezdet sötétedni oda kint és bent már alig lehetett látni valamit. A matek füzetemet fogtam meg ez után, de semmi kedvem nem volt hozzá ezért az irodalommal kezdtem el foglalkozni. Versek! József Attilától gyorsan megtanultam a Tiszta szívvel című versét, majd a nyelvtanra tértem át. Mikor avval is végeztem és a matek füzetemmel szemeztem valaki kopogni kezdett az ajtón. Gyorsan kaptam fel a fejemet, hogy megnézem kiáll az ajtóban. Rá mosolyodtam amikor láttam, hogy ő az, a kezemmel invitáltam, hogy jöjjön be és amíg ő bejött én szabad helyet csináltam magam mellet. Leült mellém és felvettük egymással a szem kontaktust.
 - Jó reggelt hét alvó! - köszöntöttem.
 - Mi tanulsz? - kérdezte kissé álmosan még.
 - A matekot kéne elkezdenem, de túl lusta vagyok hozzá. - mutattam az említett füzetre.
 - Mit vesztek?
 - Nem tudom! - mosolyogtam rá.
 - Hogy-hogy nem tudod? - lepődött meg.
 - Mert még nem néztem meg a füzetemet! - lőttem le a poént.
 Ezen nevetni kezdet és amikor összeszedte magát újra megszólalt.
 - Biológiát már megtanultad, mert abban tudok segíteni!
 - Avval kezdtem. - válaszoltam kérdésére.
 - Akkor kikérdezem! - nyúlt a könyvért.
 - Csak a felét tudom, a másik felét meg puskára írtam! - vallottam be neki.
 - Mi? Te szoktál puskázni? - akadt ki.
 - Ki nem szokott? A barátnőmmel így írjuk meg a dogákat, de ez titok ne mondd el anyának!
 - Jó nem mondom el, de ezt most megtanulod a segítségemmel! - nyitotta ki a könyvet.
 Gyorsan kikaptam a kezéből és becsuktam mielőtt kinyitja olyan helyen amit nem kéne látnia.
 - Most mi van? - szúrós tekintettel nézett rám.
 - Tudod ebben a könyvben vannak olyan dolgok amik nem rád tartoznak! - pirultam el.
 - Mik vannak benne? - kíváncsiskodott és a könyvért nyúlt.
 - Semmi csak egy jó pár név akikről nem kell tudnod! - tartottam el tőle jó messzire a könyvet.
 - Olívia! - kérlelt.
 - Nem! - szóltam rá. - Amúgy most kedvet kaptam a matekhoz! - dobtam el a könyvet és a füzetért nyúltam. Kinyitottam ott ahol tartunk és amikor megláttam mit vesszünk egyből eldobtam és Liam szemébe néztem. - Szerintem mára elég lesz a tanulásból! - álltam föl és nyújtózkodni kezdtem.
 Liam kapott az alkalmon és elvette a biosz tankönyvemet, kinyitotta persze ott ahol nem kellet volna. Fejem vörös lett és a könyvért nyúltam, de nem adta oda, csak hangosan olvasta fel a neveket a sok-sok szívecskében.
 - Gábor?! Szabi?! Bence?! Cameron?! Benjamin?! Dávid?! Harry?! Oh One Direction szívecskében! - olvasta föl azokat amiket nem kellet volna, de nem kis hangerővel.
 - Kérlek hangosabban lent nem hallották, hogy kik szerepelnek a füzetemben! - próbáltam elérni az említett tárgyat.
 - De ez könyv! - szórakozott velem.
 - Akkor könyvemben! Tényleg nem akarod levinni és mindenkinek megmutatni?
 - De ez jó ötlet! - pattant föl és már rohant is le a könyvemmel.
 - Mi? Te normális vagy?! - rohantam utána, hogy lehetek ilyen hülye, hogy ötleteket adok neki?
 - Héj srácok itt van ... ááá! - próbálta nekik megmutatni, de hátulról ráugrottam és összeesett.
 Gyorsan kikaptam a kezéből a könyvet és a száját meg befogtam a  kezemmel.
 - Meg ne merd! - szóltam rá.
 - Hé Oli mit csinálsz Liammel? - jött oda Perrie.
 - Épp megmentem a titkaimat amit nem szabadot volna látnia! - magyaráztam el a többieknek.
 - Milyen titkokat? - kérdezte Harry.
 - Hmm hmm mm! - magyarázott a kezem alatt Liam és mikor nem sikerült neki nyalni kezdte a tenyeremet.
 - Hát ez nem jött össze és nem fogom elvenni a kezemet! És amúgy könyvemből a titkokat. - ráztam meg a kezembe lévő tárgyat.
 - Hmmm mmmm hmm mm! - Liam kezdett elmagyarázni és közben mutogatott is.
 Harry csak ráncolta a homlokát, én meg pirulni kezdtem, Perriéknek már leesett a szitu, de megkértem őket, hogy árulják Harrynek és senki másnak sem. Végül Harry feladta, de én még nem engedtem Liamet.
 - Megígéred? - egyezkedtem vele.
 Csak megrázta a fejét, hogy igen.
 - Biztos, mert ha nem akkor megint leterítelek! - fenyegettem.
 Megint csak rázta a fejét.
 - De tényleg biztos?
 - Hmmm! - most is rázta.
 - Oké! - levettem a kezemet.
 Liam nagy levegőt vett és felállt a földről, én is így tettem.
 - De ha tényleg elmondod bárkinek is ...
 - Jó jó nyugi nem mondom el senkinek sem! - nyugtatott meg.
 - Figyellek! - szóltam rá és felmentem a könyvemmel a szobába.
 Gyorsan elpakoltam a könyveket füzeteket, majd leindultam az emeletről. Lent már a vacsora készülődött és én is beálltam a segítő kezek mellé. Harrynek akartam segíteni aki szívesen elfogadta azt. Salátát csináltunk.
 - Oh Harry Olinak megengeded, hogy segítsen a konyhában?! - lepődött meg Louis.
 Harry nem válaszolt rá csak elmosolyodott és tovább vágta az uborkát.
 - Most érezd magad különlegesnek! - szólt nekem Perrie és közben kacsintott egyet a bal szemével.
 - Miért? Harry ennyire szereti uralni a konyhát? - lepődtem meg én is.
 - Nem csak azt! - szólt be Zayn Harrynek.
 - Úúúú. - lányok próbálták vissza tartani a röhögést.
 - Zayn vendégségben vagyunk és pont a konyhában. - Harry szólt Zaynre kicsit idegesen.
 - De az anyukájuk nem érti! - Zayn húzta Harry agyát.
 - De mi igen! - védtem Harryt.
 - És? - húzta fel a vállát.
 - Anya! - szóltam anyának -magyarul- és közben Zaynnel tartottam a szem kontaktust.
 - Igen?
 Zayn rázni kezdte a fejét amiből leszűrtem, hogy máskor nem hozza fel a témát.
 - Már semmi. - és folytattam a saláta készítését.
 Zayn a vacsoráig meg sem szólalt, mi meg Harryvel folytattuk a vacsi elkészítését. Hamarosan már a tálalás következett amit a testvérem elvállalt Niall-lel és Liammel. Mikor végeztek vele mindenki letámadta az asztalt és neki láttunk enni. A vacsora végén Zayn elmosogatott Perrievel, én meg a fürdést kezdtem el. Mikor végeztem a fürdő szobai teendőimmel kimentem és elüvöltöttem magamat, hogy szabad a fürdő. A telefonomat még gyorsan töltőre dugtam és csak utána indultam el lefelé. Anya a TV-t nézte és a többiek meg körülötte ültek és halkan beszélgettek. Harry mellet volt egy szabad hely amit el is foglaltam. Átkarolt és rádöntött a vállára. Szépen lassan elálmosodtam és Harry vállán elaludtam mire az utolsó ember is lefürdött. Kicsivel később arra keltem, hogy valaki felvisz az ölében és letesz a szivacsomra. Egy puszit kaptam tőle a homlokomra, majd utána elhagyta a szobát. Széles mosoly terült az arcomra és így aludtam el.

2013. augusztus 5., hétfő

Claire's nyeremény játék

 Sziasztok! Jelentkeztem a Claire's nyeremény játékra amivel a One Direction This Is Us New York-i filmpremier jegyeket(!) tudok nyerni!:D Ti is jelentkezhettek! Itt egy link https://clairesand1d.com/?ref=2d0300ab69b5336e5e94fe7defd70ce7 hajrá!!!!:D


***

A rész pedig hamarosan érkezik;)
Nagy ölelés: Rose:)))

2013. augusztus 1., csütörtök

Az egyik legjobb reggelem!

Sziasztok!!:D

Egyszerűen FANTASZTIKUSAK vagytok!!!! Tegnap este még csak 976 oldal megjelenítésem volt és ma reggel bekapcsolom a gépemet, beírom, hogy : www.blogger.com, majd mikor végre betöltődik az oldal azt látom, hogy több mint 1000 oldal megjelenítés! Köszönöm szépen nektek most mindenkinek 1000 puszit küldök akiknek ezt köszönhetem. Már nagyon vártam, hogy átléphessük a bűvös ezrest. A rész nem tudom mikor érkezik, de próbálok egy hosszú részt minél hamarabb megírni.

Ezer Puszi: Rose!:))