2013. július 6., szombat

14.rész

Sziasztok!:D Sajnálom, hogy ilyen sokat kellet várni az új részre, de rajz táborban voltam! Nagyon jól éreztem magamat, szerencsére új barátokat is szereztem és a régiekkel is találkoztam!:DD Ami nektek jó hír, hogy volt időm elvonulni egy kicsit és az új résszel foglalkozni és mivel azt terveztem, hogy hosszú résszel jövök ezért próbáltam minél hosszabbat írni, DE mivel a tábor helyen sajnos nem volt Wifi csak a lovardában ahol voltunk lovagolni (azóta is izom lázam van xD) és ott megnéztem az email-t amik között volt egy olyan, hogy kaptam egy díjat - amit <3<3NAGYON KÖSZÖNÖK<3<3 (majd azt is kiteszem) -, ezért extra hosszú rész lesz amit most olvashatok!:D Remélem tetszeni fog és kérek szépen hozzászólásokat meg pipákat is!!:))<3<3
Puszi Rose<3


 A szobámba felrángattak a lányok és mindenki körém gyűlt, faggatni kezdtek.
 - Megcsókolt? - kérdezte Perrie.
 - Mit csináltatok? - Jade kíváncsiskodott.
 - Milyen volt a szendvics? - Leigh-Anne faggatózott.
 - Egyáltalán tetszik Harry? - Jesy is kérdezett valamit.
 - Megszólalnál? - Jade üvöltött rám.
 - Most akkor jártok? - a testvérem rázta a kezét a szemem előtt.
 -Lányok miről beszéltek? - csöndesítettem el őket.
Próbáltam letagadni, hogy tetszik nekem Harry, de több kevés sikerrel.
 - Niall elmondta, hogy ő a kedvenced! - mondta Jesy.
 - Ezt még én is bizonyíthatom! - jelentkezett a testvérem.
 - És? Ha ő tetszik attól még nem vagyunk együtt! - világosítottam fel őket.
 - De Harry azóta mindig veled van és sokat változott amióta találkozott veled! - magyarázta Perrie.
 - Arra még nem gondoltatok, hogy csak barátilag szeret? - tettem föl nekik a kérdést, de erre nem tudtak válaszolni -Szóval akkor erre nem gondoltatok. - álltam fel és kimentem a szobából.

Harry szemszöge

 Mindenki elkezdett kérdésekkel halmozni, de nem akartam rájuk válaszolni, csak egy kettőre ami nem volt annyira húzós. Mikor kifogytak a kérdésekből és feladták, hogy kifaggassanak akkor felálltam és elmentem kicsit készülni az esti programra. Hamar kész lettem és nem sokára Niallék is megérkeztek. Szinte mindenki letámadta őket kivétel én. Én a lépcső előtt vártam Olit.
 - Fél óra ugye nem sok a várakozásra? - tette föl a kérdést kicsit ijedten, amikor észre vett.
 - Nem, de milyen volt a futás? - én is kérdeztem.
 - Jó volt, de most mennék fürödni.
 - Persze! - engedtem el és ő egyből fölsprintelt.
 Mikor Oli fölért mindenki kuncogni kezdett rajtam. Louis úgy csinált mintha csókolózna, gúnyosan néztem rá és utána mindenkit elküldtem onnan.
 Nagy nehezen elhagyták a nappalit, én meg leültem a kanapéra és a telefonomat kezdtem el nyomkodni.
 A telefonozásból egy hang ébresztett fel.
 - Kész vagyok! - Oli állt előttem egy laza szürke pólóban és farmer nadrágban, nagyon jól nézett ki.
 - De csinos vagy! - álltam föl.
 - Nem is! Tök lazán öltöztem, mert nem tudom mire számítsak! - tagadta.
 - Mindenben szép vagy! - mosolyogtam rá.
 - Azért ne essünk túlzásokba. - és mikor ezt kimondta játékosan bele bokszolt a hasamba.
 - Nem szokásom. - a földet kezdte pásztázni és kicsit piros lett az arca - Na jössz? - kérdeztem.
 - Persze! - kapta föl a fejét.
 Elmentem felöltözni és ő is követett. Gyorsan magunkra kaptuk a pulcsit és a cipőt, majd megfogtam a kosarat és elindultunk a randi helyszínére.
 - Talán sétálni megyünk? - kérdezte mikor elmentem a kocsi mellet.
 - Igen. - válaszoltam neki és rámosolyogtam.
 - De akkor minek a kosár? - kérdés közben a kosára nézett.
 - Majd megtudod! - válaszoltam neki.
Játékból mérgesen kezdett rám nézni, nevettem rajta, de egy pillanat alatt elkapta a fejét és az utat figyelte. Nem értem miért csinálja ezeket, miért nem néz a szemembe, miért nem engem szokott nézni? Út közben próbáltam vissza emlékezni, hogy merre felé kell menni a kiválasztott helyre. Boldognak tűnt Oli amikor meglátta, hogy hol fogunk vacsorázni. Egy szimpatikus helyen letettem a kosarat, majd a pokrócot is kiterítettem a földre.
 - Hahaha! - nevetett fel mikor rá jött mire készülök - Piknikezni fogunk? Ilyen időben? Február végén?
 - Meleg van ahhoz képes, hogy még csak február van és arra gondoltam, hogy a naplementét nézzük meg evés közben, de még túl korán van ahhoz! - magyaráztam neki.
 - Hát csak egy 'kicsit'! Mit terveztél addig?
 - Reménykedtem, hogy eleszünk itt. - mosolyogtam rá talán egy kicsit perverzen.
 - Na de Harry! - nevettünk együtt.
 - Nyugi csak vicceltem.
 - Reménykedtem is. - válaszolt - Szóval mit csináljunk?
 - Mit szeretnél? -kérdeztem tőle.
 - Csináljunk képeket! - üvöltötte el magát és elő vette a telefonját.
 - Oké! De az én telefonommal! - elő vettem a sajátomat és rámentem a fényképezőre.
 - Rendben! Ki fotózz először?
 - Csak én fényképezek, te meg csak pózolj! - mondtam neki mivel magamról nem kellenek képek és az ő telefonjába nem tudom kik szoktak turkálni.
 - De én veled is akarok képet! - jelentette ki.
 - Oké majd a végén csinálunk egy közöset! - adtam be a derekamat.
 - Igen! - elkezdett ugrálni örömében én meg elkészítettem róla az első képet.
 Nekem mindegyik kép tetszett Oliról ami róla készültek, de a közös képek, hát arról inkább ne beszéljünk. Hamar elment az idő és szépen lassan leültünk a pokrócra vacsorázni. A kosárba nyúltam, hogy elő vegyem a rózsát és a szendvicseket. A rózsát hamar megtaláltam és gyorsan betettem a számba, tovább folytattam a keresést, de nem találtam a szendvicseket. Ezen kuncogni kezdett, de végre megtaláltam és oda adtam a neki szánt szendvicset.
 - Remélem ízleni fog! - haraptam bele a vacsimba.
 - Tuti finom lesz! - nyitotta a száját az első falathoz. - Hm! Isteni! Nagyon finom lett!
 - Tényleg? - lepődtem meg rajta mert jobbra számítottam.
 - Igen! Ha legközelebb itt leszel te csomagolód a kaját nekem a suliba!
 - Oké! - egyeztem bele.
 Miközben evett a napot szemlélte én meg őt. Gyönyörű volt ahogy a nap sugarai az arcát simogatta. Hamarabb befejeztem a vacsit mint ő, de tovább néztem. Nem beszéltünk, mert mind a ketten elmerültünk a szépségben, de azért sajnálom, hogy ő nem az enyémbe. Eltüntette az utolsó falatot és felém fordult.
 - Köszönök mindent! - köszönte meg és felém közelített. Először azt hittem, hogy megint van valami a hajamban, de ne, egy puszit kaptam, bár sajnos megfogta a fejemet nehogy elfordítsam azt és szájra puszit kapjak, a kis sunyi! Vissza ült a helyére én meg mosolyogni kezdett. Piros lett az arca és nagyon aranyosan mosolyogni kezdett, ennek következtében lehajtotta a fejét és a haja mögé bújt. De nem szeretem amikor ezt csinálja! Megfogtam az arcát úgy ahogy ő az előbb és felemeltem kényszerítve arra, hogy a szemembe nézzen és lássam az arcát. Piros arca volt, mint nekem. Nem tudtam betelni a gyönyörrel, gyönyörű volt az arca. Percekig csodáltam és mikor az ajkaira néztem nem bírtam tovább, közelíteni kezdtem felé és mikor majdnem összeért az arcunk, Oli megremegett.
 - Fázol? - aggódva kérdezte és egy kicsit hátra húzódtam.
 - Nem. -vágta rá egyből, de nem hittem neki, elengedtem az arcát és levettem a pulcsimat.
 - Tessék itt a pulcsim.
 - Köszönöm. - vette el.
 Elkezdtünk pakolni és amikor a rózsát vissza akarta tenni rászóltam, hogy azt fogja, mert az az övé. Kicsit meglepődött rajta, de nem szólt semmit.
 Haza felé úton ismét megnéztük a képeket amiket készítettem róla. Mindegyiken nagyon jól nézett ki szerintem, de neki már annyira nem tetszettek, a közös képeken meg már én is nevettem, olyan hülye fejeket vágtam, de Olívia itt is szép volt. Ő szerinte itt még hülyébben nézett ki, Nagyon viccesen nevetett rajta, már majdnem össze esett a nevetéstől az utca közepén.
 Szépen lassan haza érkeztünk és mikor bementünk a házukba engem a fiúk őt pedig a lányok megfogták és elrángattak minket két különböző irányba. Engem például egyenesen a konyhába.
 - Na, mesélj haver! - kezdte Zayn a faggatózást.
 - Mi történt? Lesmároltad? - jött Louis kérdése.
 - Most akkor mi van veletek? - kérdezte Liam és amikor kimondta a veletek szót szívem gyorsabban kezdett verni és mosolyogni kezdtem.
 - Akkor most együtt vagytok? - kérdezte Niall. Mind elkezdtek röhögni.
 - Nem és nem smároltam le! - jelentettem ki kicsit szomorkásan.
 - Harry ne parázz, tetszel neki és tudod, hogy vasárnap elmegyünk, mert koncerteznünk kell Londonban! - mondta Liam.
 - Mi? Én tetszem Olinak? - szemem kikerekedett és a szívem gyorsított a tempón, ami eddig sem volt lassú.
 - Hát - kezdte Niall -, futás közben megkérdeztem és azt mondta, hogy te vagy a kedvence. - vallotta be.
 - Tényleg ezt mondta? - próbáltam megbizonyosodni, hogy igazat mondott-e.
 - Igen! - mondták mind a négyen egyszerre.
 Mosolyogni kezdtem és a remény átsuhant a testemen, mintha azt üzenné "Most tedd meg!"

Olívia szemszöge

Kimentem a szobából és a fürdő felé vettem az irányt. Bent elintéztem a fürdő szobai teendőimet és utána az alvó helyemhez indultam. Hanyatt feküdtem a szivacson. A telefonomat megfogtam, bele helyeztem a fül hallgatót és zenét kapcsoltam rajta. Sok mindenkitől hallgattam számokat például Rihanna, Justin Bieber, David Guetta és persze a Little Mixtől meg a One Directiontől is. Épp Little Mixtől a Cannonball szólt a fülembe amikor valaki megérintette az alkaromat. Hirtelen kinyitottam a szememet és a fül hallgatott is kikaptam a fülemből, gyorsan felültem és egy kicsit ijedt szempárral találkoztam, gyönyörűek voltak.
 - Hát te? - kérdeztem.
 - Hozzád jöttem. - jelentette ki.
 - És miért, ha szabad megtudnom?
 - Hát - vakarta meg Harry a tarkóját - valamit akartam kérdezni, de láttam, hogy aludtál, szóval akkor nem is zavarlak. Jó éjszakát! - kicsit össze zavarodott és az ajtó felé közelített.
 - De nem is aludtam, csak próbáltam, de még nem vagyok álmos, ezért nyugodtan elmondhatod! - próbáltam itt tartani és azt hazudni, hogy nem vagyok álmos, de evvel a mondattal nem hinném, hogy sikerült.
 - Biztos nem vagy az? - kérdezte meglepett fejjel, ezek szerint jól gondoltam, hogy nem jól raktam össze az előző mondatomat.
 - Nem, nem vagyok álmos, de ha beszélgettünk akkor talán elalszok.
 - Miért? Unalmas vagyok? - tette föl a kérdést kicsit megsértődve.
 - Nem csak a zene nem jött be, ezért remélem a beszélgetés álmossá tesz. - próbáltam kimagyarázni.
 - Jól van - kicsit kuncogott - maradok! - és egy széles mosoly jelent meg az arcán, amitől elpirultam. Szerencsére sötét volt. Leült mellém és egymás szemébe néztünk.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett csajszii! ;)) Csak így tovább és hamar köviiiitt!! :DDD

    Kriszti xx

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jo lett;$ Siess a kovetkezovel!:)<3

    VálaszTörlés
  3. Imádtam ezt a részt, nagyon jó lett :)) siess kövivel!!^^

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy írtatok a részhez, mert nagyon boldoggá tesz!:D<3 A kövivel meg sietek!;) Puszi Rose:))

    VálaszTörlés