2013. június 4., kedd

8.rész

 Mikor éreztem, hogy a kaja leülepedett, elmentem a mosdóra és mikor ott végeztem szóltam Niallnek.
 - Niall! - felnézett a telefonjából és egy szomorú képet vágott. Felállt majd oda jött hozzám és ezt mondta, nem túl feldobottan:
 - A masszázs már készen áll!
 - Köszi, de elég lesz csak este! Amúgy tudsz segíteni valamiben? - kérdeztem tőle.
 - Persze, miben?
 - Majd fönt megtudod. - mondtam és elindultam fölfelé. Niall a nyomomban volt. A szobámban oda mentem a szekrényemhez és kiszedtem onnan egy tábla csokit, majd Niall felé fordultam és a kezébe nyomtam. Kerek szemmel nézet rám.
 - Csak azért kapod, mert vesztettél és eljössz velem futni, meg amúgy is nekem figyelni kell, hogy mit eszek. - magyaráztam.
 - Köszi, de nem kellet volna! - tolta vissza a csokit a tenyerembe.
 - De igen is kellet! - és vissza tettem a két keze közé - Ha nem fogadod el akkor a szádba tömöm papírostul! - röhögtem el a végét és ő is nevetni kezdett rajta.
 - És miben segítsek? - kérdezte és közben a csokit bámulta.
 - Hát a csoki eltüntetésében. - magyaráztam. Kicsit nevetett rajta, majd kiküldtem a szobámból. Az íróasztalomnak a fiókjából kivettem a szükséges tankönyveket, füzeteket és kifáradtam a szobából le a konyhába tanulni. Ott becsuktam az ajtót majd hozzá álltam a tanulásnak. Mivel minden kényelmes tanulós hely - itt gondoljatok egy fotelre, vagy kanapéra - el volt foglalva ezért csak a konyha szék maradt és a hozzá illő nagy asztal. Először hozzá láttam a matekhoz, majd irodalom, biosz és kémia. Kémián órákat szenvedtem. Már annyira kész voltam, hogy az asztalon feküdtem és közben valami egyenlet kutyulékot mondtam össze-vissza. A szenvedésemet Harry szakította félbe.
 - Mit csinálsz? - kérdezte.
 - Tanulok! Nem látszik? - egyenesedtem föl és közben a kezében lévő tárgyra tapadt a szemem.
 - Ennek nem kéne rajtad lenni? - kérdezte és közben a kezembe nyomta.
 - De. - és felálltam, hogy felvegyem.
 - Segíthetek? - kérdezte és közben a tekintetét az enyémbe fúrta.
 - Hát persze. - fagytam le, de ő csak kivette a kezemből a műanyagot és rám adta úgy, ahogyan a fűző készítőm szokta. Meglepődtem amikor pont úgy csinálta, mint a mester, így hát rákérdeztem - Hol tanultad?
 - Azt hiszem valami Ferencnek hívják. Ma voltunk az adományt átadni és ott tőle láttam.
 - Most már értem. - felállt és így szólt.
 - Van kedved fagyizni?
 - Hát jó lenne, de... - nem hagyta befejezni a mondatomat, megfogta a csuklómat és a bejárati ajtó felé húzott. A cipőmért nyúlt és közbe leültetett egy székre, gondolom, hogy rám adja - Harry - szóltam neki ő meg a zöld szemeivel felnézett rám - tudok cipőt kötni.
 - De én segítek neked. - és felhúzta a jobb lábamra a cipőt, majd bekötötte. Ugyan ezt a másikkal is megcsinálta, felállított és rám adta a kabátomat. Ő is felöltözött, majd a karját nyújtotta, de én elutasítottam.
 - Nem szeretek így menni! - mondtam neki bár nem örült neki.
 - Miért?
 - Mert olyan kényelmetlen, vagy nem tudom. - kuncogtam a végére. Megfogta a kezemet és a tenyerébe helyezte az övéhez képest csöpp praclimat, majd újra a szemembe nézet.
 - Akkor így megyünk! - felhúztam a szemöldökömet, de nem reagált rá. Kinyitotta az ajtót és előre engedett, de a kezemet nem engedte el. Kézen fogva mentünk keresztül a kerten majd a kocsinál kinyitotta nekem az ajtót és mikor beültem becsukta utánam. Míg körbe ért bekötöttem magamat. Beindította a kocsit és elindultunk.
 Mikor megérkeztünk, pont a legforgalmasabb cukrászdába, kérdőn néztem rá.
 - Ide gyalog is jöhettünk volna! - mondtam, de ő ezt nem értette.
 - A paparazzik miatt jöttünk kocsival! - úgy mondta, mintha ez egyértelmű lenne.
 - De akkor miért a legforgalmasabb helyre jöttünk?
 - Nem volt időm ennyi mindent felfedezni!  - válaszolta nyugodt hangnemben.
 - De amúgy Magyarországon vagyunk! Itt nincsenek paparazzik!
 - Főbb a biztonság! Ismersz olyan helyett a közelben ahol nincsenek sokan?
 - Igen és az nem is annyira lepukkant hely, sőt szerintem egész romantikus. - piros lettem amikor ezt kimondtam és Harry meg csak elkezdett vigyorogni, mint a tejbe tök. Szóval akkor ez neki is tetszett. Mikor már nem bírtam tovább a szemezést vele, előre fordultam, ő pedig beindította a motort ismét. Elkalauzoltam őt a cukrászdához, majd mikor megérkeztünk Harry a kezembe nyomott egy napszemüveget.
 - Ez minek, hisz nem is süt a nap! - kérdőn néztem rá.
 - De a paparazzik bárhol ott lehetnek - mondta - és a kapucnidat is légyszi!
Felhúztam a kapucnimat, majd a tükörbe megnéztem, hogy hogyan áll a szemüveg.
 - Uhh! Ezt tuti nem veszem fel! - adtam vissza neki.
 - Miért?
 - Mert nem áll jól! - sóhajtott és utána oda adta az ő szemüvegét. Egy Rayban volt. Felvettem és miután megnéztem, hogy jól áll-e, őt kezdetem el figyelni. Elővett magának egy másik szemüveget és felvette. Egy mosoly kíséretében rám nézet és én vissza mosolyogtam, majd kiszálltunk a kocsiból. Kezét a derekamra helyezte és így indultunk befelé. Kicsit meglepődtem ezen a tettén, mivel percekkel ez előtt azt magyarázta, hogy a paparazzik bárhol ott lehetnek.
 Beértünk és ahogy vártam, senki sem volt bent rajtunk és az eladón kívül. Fagyi helyet én inkább sütiztem, Harry meg egy fagyi kelyhet kért. Leültünk egy eldugott helyre és vártuk a rendelésünket.
 - Tényleg romantikus ez a hely! - mondta és közben nem bírta abba hagyni a mosolygást, ahogy én sem. Mind a kettőnknek piros volt az arca, bár ahogy éreztem az enyém vörös is lehetett.
 - Itt vannak a rendelések. A fagyi kelyhet kinek adhatom? - kérdezte a felszolgáló nő én pedig Harryre mutattam. Letette elé majd elém is a finomságot. Mikor elment elkezdtük falni az előttünk lévő finomságokat. Én még előtte csináltam róla gyorsan egy képet és úgy kezdtem el enni.
 - Finom ez a fagyi kérsz? - nyújtotta a kanalát nekem Harry.
 - Persze. Te a sütiből?
 - Aha. - tettem a kis kanálra egy nagyobb falatott, majd Harry engem én meg őt etettem meg. Viccesen nézhetünk ki, mivel a poén kedvéért többször is eljátszottuk ezt. Örültem, hogy meghívott és, hogy csak ketten jöttünk el. Valószínűleg ha a többiek is itt lettek volna akkor Harry a fiúkkal lett volna elfoglalva, de így egymást szórakoztatjuk. Késő délután folyamán Harry még sokat kérdezett tőlem főleg a hátamról, hogy mikor derült ki és, hogy milyen érzések és gondolatok kavarogtak bennem abban az időben. Meséltem neki az előző életemről, hogy milyen kis egoista voltam, mert triatlonoztam és, hogy mennyire önző is. Arról is meséltem, hogy bár rájöttem miket hibáztam, de hiányzik az az idő. De nem azért, mert akkor még ember számba vettek, hanem azért, mert önfeledten szórakoztam. Nem kellet azon izguljak, hogy mikor lóg ki az a műanyag a pólóm alól és, hogy mikor néznek rám sokan. A sport is nagyon hiányzik és ezért is örültem amikor Niall felajánlotta, hogy eljön velem futni. Harry végig hallgatta az én történetemet és a végén megölelt, amikor könnyek szöktek a szemembe. Nagyon jól esett, hogy végre valakinek eltudom mondani ezt mind és nem kell tovább tartogatni magamban. Hosszasan ölelt, de nem bántam, hiszen ki bánná azt ha egy világ sztár megöleli miután elmesélte neki az eddigi történetét és gondolatait. Ölelés közben megsimogatta a fejemet majd elengedett és vele együtt én is. Rámosolyogtam és megköszöntem neki ezt az estét.
 A pénztárhoz mentünk majd kifizettük az elfogyasztott ételt és haza felé vettük az irányt.


4 megjegyzés:

  1. ÁÁÁÁÁÀ imàdom!:D Nagyon jó lett! Siess a kövivel!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. próbálok sietni vele! és köszi! :D

      Törlés
  2. Ennél aranyosabb részt szerintem senki se tudott volna alkotni*-*:D3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nina!:D
      Annyira jól esnek szavaid!:D
      Rose King

      Törlés