2013. június 25., kedd

13.rész

És már itt is van az új rész! Annyira ne örüljetek, hogy ilyen hamar hozom a részeket, mert csak azért siettek velük, mert sikeresen betábláztam a nyaramat és nem tudom mikor tudok új részt hozni, szóval ezért siettek velük annyira. Nagyon köszönöm a hozzászólásokat a 12. részhez!<3 Nem is húzom az időtöket, jó olvasást, puszi Rose:))


 Olívia szemszöge

 Niallel elkezdtünk futni. A városon kívül futottunk biztonság kedvéért, hogy nehogy lefényképezzenek minket és persze a rajongók miatt is. Niall egész jó kondiban van szerencsére bírta a tempómat. Futás közben nem nagyon beszélgettünk, de amikor megálltunk kicsit sétálni érdekes témát hozott fel.
 - Ki tetszik a legjobban a bandából? - ez a kérdés még természetes, de ami utána jött.
 - Hát mindegyikőtöktől elolvadok, de amúgy Harry az aki a kedvenc! - válaszoltam neki kicsit pirosan bár ezt simán foghattam volna a futásra.
 - És mi van veled meg Harryvel? - majdnem kiesett a szemem a feltett kérdés miatt.
 - Mi lenne?
 - Hát ő a kedvenced és amióta itt vagyunk szinte csak veled tölti az idejét.
 - Na és? Ez még nem azt jelenti, hogy bármi lenne köztünk, hiszen még csak kb. három napja vagytok itt. Különben is ő egy világsztár és valld be őszintén ki járna velem, ha bármelyik nő az övé lehet hisz Harrynek már volt egy pár barátnője és arról ne is beszéljünk, hogy én még csak 14 vagyok! - nem gondolkozott rajta egyből elmondta a véleményét.
 - Tudod amióta volt az a koncert ahol találkoztunk veletek, Harry azóta nagyon megváltozott!
 - Hogy érted? - kérdeztem vissza, de nem válaszolt rá.
 - Nem futunk tovább?
 - De, de hogy érted, hogy megváltozott?
 - Többet nem mondok!
 A maradék időben amíg futottunk a beszélgetésen gondolkoztam. Hogy érthette, hogy megváltozott? És miért nem mondja el, hisz én előtte nem ismertem Harryt. Most, hogy így elgondolkoztam, tényleg Harry sok időt töltött velem, többet mint a többiek, de lehet, hogy csak legjobb barátok maradunk. De végül is ki tudja mit hoz a jövő?! Na jó azért csak nem fogok össze jönni Harry Styleszal!
 Niallel megérkeztünk a ház elé. Kicsit még kilihegtük magunkat és utána bementünk a kapun is.
 - Holnap is megyünk? - kérdeztem.
 - Mehetünk!
 - Oké akkor holnap is, de akkor sokkal hosszabbat futunk. - mosolyodtam rá.
 - Benne vagyok!
 - Sziasztok! - nyitottam be a házba.
 - Itt vannak a sport emberek! - hallottam Louist, talán a nappaliból.
 - Milyen volt a futás? - kérdezte Liam.
 - Jó volt! Holnap is megyünk Olíviával! - válaszolt Niall.
 - Niall hogy bírta a tempódat? - kérdezte a testvérem, de magyarul.
 - Hát egészen gyorsan fut! - válaszoltam vissza neki szintén magyarul.
Mindenki kérdőn nézett ránk, de én csak legyintettem egyet, hogy mindegy. Mikor levettem a cipőmet és felakartam menni lezuhanyozni és átöltözni, de Harryvel találtam szembe magamat.
 - Fél óra ugye nem sok a várakozásra? - kérdeztem tőle.
 - Nem, de milyen volt a futás?
 - Jó volt, de most mennék fürödni. - kapcsoltam mielőtt még elmennék álomországba.
 - Persze! - és szabad utat engedett fel a lépcsőn.
Fentről hallottam, hogy lent nagyon kuncognak valamin, de nem értettem. Nem is foglalkoztam vele csak
megfogtam a cuccomat és a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan lefürödtem és miután magamra kaptam egy melltartót és bugyit, fogat mostam. Mikor a fog tisztítást is befejeztem magamra kaptam a kiválasztott ruhát és a korzettet, gyorsan még befújtam a testemet mindenféle illatosítóval és kimentem a fürdőből. Lementem a földszintre és Harry már várt rám. A kanapén ült, mint egy igazi Isten. Nem illet ehhez a környezethez.
 - Kész vagyok! - mondtam neki, mert nagyon el volt foglalva a telefonjával.
 - De csinos vagy! - állt föl.
 - Nem is! Tök lazán öltöztem, mert nem tudom mire számítsak!
 - Mindenben szép vagy! - a mosolyával megtud ölni.
 - Azért ne essünk túlzásokba. - bokszoltam egyet a hasába.
 - Nem szokásom. - a földet kezdtem nézni, mert nem bírtam tovább. Vörös lettem - Na jössz? - kérdezte.
 - Persze! - az előtérbe mentünk. Felvette a cipőjét és ezért én is így cselekedtem. Utána még egy kabátot is magamra kaptam és Harryre néztem. Már készen volt és egy kosár volt nála. Mit tervezet ez a srác? Kinyitotta az ajtót és, mint minden úri ember előre engedett. Gyalog indultunk el arra amerre Niallel futottunk.
 - Talán sétálni megyünk? - tettem föl a kérdést.
 - Igen. - mosolygott rám. Atyám az a mosoly élőben még szexibb.
 - De akkor minek a kosár? - néztem a kosára nehogy elolvadjak.
 - Majd megtudod!
Játékból mérgesen néztem rá. Kicsit nevetett, de én nem bírtam tovább és egyből elkaptam a fejemet. Nem tudom, hogy a szívem hogyan fogja kibírni ezt az estét, de remélem nem akar leállni. Végül megérkeztünk a végállomásra a kedvenc mezőmre. Ide szoktam kijönni, ha egyedül akarok lenni, vagy ha a barátaimmal szeretnék szórakozni. Harry letette a kosarat a földre, majd kinyitotta a tetejét és elővett egy nagy pokrócot.
 - Hahaha! - nevettem fel - Piknikezni fogunk? Ilyen időben? Február végén?
 - Meleg van ahhoz képes, hogy még csak február van és arra gondoltam, hogy a naplementét nézzük meg evés közben, de még túl korán van ahhoz!
 - Hát csak egy 'kicsit'! - válaszoltam neki - Mit terveztél addig?
 - Reménykedtem, hogy eleszünk itt. - perverz mosoly jelent meg az arcán a mondat végén.
 - Na de Harry! - nevetem el magamat. Ő is nevetett.
 - Nyugi csak vicceltem. - nyugtatott meg.
 - Reménykedtem is. Szóval mit csináljunk?
 - Mit szeretnél? - tette föl a kérdést.
 - Csináljunk képeket! - és vettem elő a telefonomat.
 - Oké! De az én telefonommal! - vette elő a sajátját.
 - Rendben! Ki fotózz először?
 - Csak én fényképezek, te meg csak pózolj!
 - De én veled is akarok képet!
 - Oké majd a végén csinálunk egy közöset!
 - Igen! - ugráltam örömömben és már el is készült az első kép.
 Harry nagyon ügyes fotós csak én voltam béna modell. Vagy hülye fejet vágtam, vagy ha véletlenül lett egy jó kép akkor pedig valahol kilátszódott a páncélom. Nem baj legalább el voltunk. Harryvel próbáltunk
valami normális képet készíteni magunkról többé kevésbé sikerrel, szóval feladtuk az egészet, de nem volt baj mivel a nap már kezdett lemenni. Leültünk a pokrócra és Harry ismét a kosárban kezdett kutatni. Elő vett egy piros rózsát és a szájába helyezte. Kuncogni kezdtem rajta, mert valamit nem talált a kosárban. Nagyon kutatott benne. Végre megtalálta amit keresett. Két darab óriás szendvics. Oda nyújtotta az egyiket nekem és én egy mosoly kíséretében elfogadtam tőle.
 - Remélem ízleni fog! - harapott bele a sajátjába.
 - Tuti finom lesz! - tátottam a számat az első falathoz - Hmm! Isteni! Nagyon finom lett!
 - Tényleg? - kérdezte.
 - Igen! Ha legközelebb itt leszel te csomagolód a kaját nekem a suliba!
 - Oké!
 Kajálás közben nem tudtam eldönteni, hogy merre nézek. Nézem a csodálatos nap lementét, vagy a legtökéletesebb, legkedvesebb, legszexibb barátomat, Harryt. A választásom végül a nap lementére esett, így legalább nem fogok vörös lenni. Amikor benyomtam a vacsimat Harry felé fordultam. Engem nézett és ahogy láttam ő is elfogyasztotta a vacsoráját.
 - Köszönök mindent! - mondtam és oda hajoltam adni neki egy puszit. Biztonság kedvéért megfogtam a fejét nehogy elfordítsa. Mosolyogni kezdett. Vér vörös lett az arcom és még ráadásul tök hülyén elkezdtem mosolyogni, ennek következtében lehajtottam a fejemet és a kiengedett hajam mögé bújtam. Harry két tenyerébe tette a fejemet és felemelte, hogy a szemébe nézek. Neki is piros volt az arca, biztos a puszi miatt amit az előbb kapott. Tökéletes arcát tanulmányoztam, boldog volt! Így ültünk percekig, de egyszer csak közelíteni kezdett az arcom felé, de nagyon lassan. Mikor már csak pár ujjnyi távolság volt az arcunk között, a szél elkezdett fújni és engem meg kirázott a hideg.
 - Fázol? - kérdezte aggódva.
 - Nem. - válaszoltam. Nem akartam, hogy bármi megzavarja ezt a pillanatot, de sikeresen elrontottam.
 - Tessék itt a pulcsim. - adta oda.
 - Köszönöm. - vettem föl és amikor nem nézett oda bele szippantottam. Nagyon finom volt az illata, legszívesebben végig azt szagoltam volna. Lehet megpróbálom megszerezni.
 Harryvel fölálltunk és elkezdtünk összepakolni. A rózsát is vissza akartam tenni, de Harry nem engedte, azt mondta, hogy az az enyém és, hogy fogjam. Hát azt gondoltam, hogy az enyém, de miért kellet fogjam? Harryvel vissza indultunk a házhoz, vissza felé is sokat nevettünk a képeken amiket készített rólam, de a közös képeket, hát ott majdnem össze estem az utcán annyit röhögtem azokon. Kicsit sem nézhettek hülyének. Végül haza érkeztünk és mikor mind a ketten levettük a cipőnket engem a lányok, őt pedig a fiúk rángatták el valahova.

2013. június 23., vasárnap

12.rész

Megállítottam a kocsit a ház előtt. Olira néztem és láttam, hogy közelít már felém.
 - Ne fordulj meg! Van valami a hajadban csak azt akarom kiszedni. -szólt rám.
 Vissza fordítottam a fejemet.
 - Azt hittem, hogy már a puszit kapom meg. - mondtam miközben kiszedte azt a valamit a hajamból.
 - Nem ma egyet sem kapsz, nagyon önző vagy! Amúgy csak egy szösz volt a hajadban.
 - Mi az, hogy nem kapok puszit? Amúgy köszi, hogy kiszedted.
 - Harry nem kapsz! Perrie már megkérdezett, hogy mit szoktunk itt a kocsiban csinálni, szóval nyisd ki az ajtót! - parancsolt rám. Meglepődtem amikor Perriet említette.
 - Na csak egyet légyszíves!
 - Harry nyisd ki az ajtót! - nem nézett rám, az ajtó felé volt fordulva - Harry! - nem emelte föl a hangját inkább vissza vett belőle. Vissza néztem rá és egy nagyon sóhajtva kinyitottam az ajtót. Egyből kipattant, mint a múltkor és szinte szaladt befelé. Én is szépen lassan kiszálltam és bezártam az autót. Nem akartam a délutáni programot elrontani inkább majd akkor kérek tőle puszit. Bementem a házba, levettem a cipőmet és a konyha felé vettem az irányt. Mindenki ott volt és Olit nézte ahogyan megbirkózik az ebédjével. Mikor befejezte a mellette ülő Niallre nézett kicsit szigorúan.
 - Niall - kezdte a mondandóját -, emlékszel még amikor először főztetek nekem és kihívtál egy versenyre?
 - Igen és ha akarod akár ma este elmegyek veled futni! - mentegetőzött Niall nekem meg kiakadt a szemem. Ez elfelejtette a mai programomat Olival?
 - Köszönöm! - nézett most már kedvesen Niallre.
 Oli felállt és kiment a konyhából. Egyből oda mentem Niallhöz.
 - Niall este tudod, hogy én Olival leszek!
 - Uh bocsi majd akkor előbb elmegyek vele futni!
 - Köszi! - mondtam neki.
 Kicsit még pakoltunk a konyhában, de egy pár perc múlva zajra lettem figyelmes az előtérből. Oda mentem és láttam, hogy Oli öltözik ott.
 - Hova mész, még van időnk háromig!
 - Gyalog már nincs! - nézett fel rám a cipő felhúzásból.
 - De megbeszéltük, hogy elviszlek! - néztem rá meglepődve.
 - Környezet védő vagyok! - magyarázkodott és közben vette föl a kabátját.
 - Mióta?
 - Amióta haza értem! - és az ajtó felé vette az irányt.
 - Oli! - fogtam meg az alkarját - Bocsi ami a kocsiban történt, de..
 - Hova mész Oli? - vágót a szavamba Jade.
 - Hát gyógytornára, ha Harry elengedne.
 - Harry szívesen elvisz! - jött Jesy. Ezt még megköszönöm neki.
 - De kell egy kis friss levegő és imádok sétálni! - győzködött mindenkit Oli.
 - Hát ha úgy akarod akkor menj gyalog! - Jade. Neki ezt nem köszönöm meg.
 - Harry! - nézet a szemembe, majd arra a karomra amivel vissza tartottam őt.
 Sóhajtottam és elengedtem a kezét. Látszott rajta, hogy megkönnyebbült.
 - Sziasztok elmentem kb egy óra múlva jövök gyalog! - üvöltötte el magát és a mondat utolsó szavát kihangsúlyozta.
 - Szia! - hallottam ahogy a többiek vissza üvöltenek neki.
 Oli mosolygott és kiment a házból. Vissza fordultam Jesyhez és Jadehez.
 - Köszi Jesy! Jade, mért mondtad neki, hogy gyalogoljon?
 - Hát gondolom eddig is úgy ment és ő állt nyerésre, amúgy is délután vele leszel ott majd megtudjátok beszélni bármi is volt ez! - mondta és elmentek Jesyvel.
 Bementem a nappaliba és lefeküdtem az ágyamra gondolkodni. Olívián járt az eszem. Most mi lehet vele? Éppen hol járhat? Mi van ha valami baja esik? Bár Jadenek igaza lehet, hogy mielőtt megismert minket, akkor mindenhova gyalogolhatott. Most már mindegy a délutáni programra kell koncentráljak, szóval a szendvicsek meg vannak, kéne szerezek virágot és a helyet még meg kellene keresnem.
 Fölálltam és az előszobába mentem, gyorsan fölvettem a cipőmet és a kabátomat, majd én is elüvöltöttem magamat.
 - Sziasztok mindjárt jövök!
 - Szia! - üvöltöttek vissza.
 Kinyitottam az ajtót és a kocsi felé szaladtam. Út közben kinyitottam az autót, mikor oda értem gyorsan beszálltam és mikor a kulcsot is beillesztettem a helyére már indítottam az autót, de előtte még bekötöttem magamat
. Köröztem a környéken és amikor már nagyjából kiismertem, akkor új útvonalakat fedeztem fel. Fél óra alatt már tudtam, hogy hol, melyik utca van és azt is tudtam, hogy Oliviával merre fogunk sétálni. Útközben egy virág boltot is találtam és ott vettem egy szál rózsát. Mikor vissza értem Oliviáékhoz, Oli még sehol sem volt, a testvére már hazaért és a többiek segítettek neki a tanulásban. Mivel nem volt semmi amivel eltudtam foglalni magamat ezért én is beálltam a 'segítő csapatba'. Történelemről volt szó. Épp Magyarországról tanultak szóval vele együtt mi is tanultunk. Fél óra múlva ajtó csapkodásra lettünk figyelmesek mindannyian. Kicsit megijedtünk Anne kivételével.
 - Szia! - köszönt Anne.
 - Sziasztok! - köszönt Oli. Megnyugodtam, hogy nem egy betörő és azért is, mert Oli végre haza jött. Oli bejött a konyhába ahol eddig tanultunk és szólásra nyitotta száját.
 - Niall, akkor megyünk futni? - kérdezte Niallre nézve.
 - Most?
 - Aha.
 - Oké, 10 perc múlva jó? - kérdezte Niall.
 - 10 perc múlva. - és már el is tűnt.
 Felmentem utána és a szobájában találtam meg a szekrénybe bújva.
 - Szia! - köszöntem neki, de szinte csak suttogtam. Ijedtében becsapta a szekrény ajtaját.
 - Szia mit keresel itt? - nézett rám kicsit mérgesen.
 - Téged. - mosolyogtam rá. Kicsit bepirult, de még mindig tartotta magát a szigorú stílushoz.
 - Hát itt vagyok mit akarsz, mert én 10 perc múlva futni megyek!
 - Sajnálom - közelítettem felé és közben végig a szemébe néztem, de ő kerülte a szem kontaktust -, hogy
ilyen önző vagyok, de nagyon jó puszikat tudsz adni! - a végére megtört az álarc és elnevette magát. A szemembe nézett, de utána egyből a földet kezdte bámulni.
 - Megbocsájtok. - mondta, de még mindig a földet pásztázta. Az álla alá nyúltam és felemeltem a fejét, kényszerítve arra, hogy a szemembe nézzen. Nagy barna szemeit az enyémbe fúrta és az arca pirosodni kezdet.
 - A szemembe mondd! - mosolyogni kezdtem és ha ez lehet arca még pirosabb lett. Vett egy nagy levegőt és közben a szemét is megforgatta.
 - Megbocsájtok - mondta és a végén már ő is mosolygott -, de most futni megyek szóval...
 Nagy nehezen, de elengedtem az állát és hátrébb léptem. Ismét leeresztette fejét és kiment a szobából a fürdőbe.
 - Oli! - szóltam utána.
 - Igen? - fordult vissza.
 - Futás után ráérsz? - kérdeztem reménykedve.
 - Igen, miért? - lepődött meg kérdésemen.
 - Majd megtudod.
 - Nagyon titokzatos vagy! - megfordult és bement a fürdőbe.
 Maga biztos mosollyal mentem le a többiekhez. Perrie ezt észre vette rajtam és elhívott egy nyugodtabb helyre.
 - Na mi van hős szerelmes? Mesélj már egy kicsit!
 - Most épp minden rendben van. - mondtam neki.
 - Harry kicsit több infót légyszi! - kérlelt.
 Nem tudtam neki elmondani, mert Olivia érkezett meg. Ránk nézett, én rámosolyodtam, vissza mosolygott, de egyből lehajtotta a fejét és bement a konyhába. Perrie csak tátott szájjal nézte végig az előbb történteket, mikor vissza fordult felém, játékosan bele bokszolt a vállamba.
 - Most sokkal kíváncsibb lettem! Mikor elmennek Niallel mese délutánt tartasz mindenkinek! - parancsolt rám és vissza ment Zayn ölébe.
 Én az előtérbe mentem Oliékhoz. Niallt még nem is láttam futó felszerelésben, viccesen nézett ki. Oli pedig hmm, kiemelte a lábait ez a nadrág. Legközelebb én is megyek velük.
 - Mikor értek vissza? - kérdeztem a sport emberektől.
 - Hát az attól függ, hogy Niall mennyire bírja a tempómat és mennyiszer kell megállnunk miatta! - mondta Oli és közben felvette a cipőét.
 - Haha vicces vagy! Úgy is lehagylak! - Niall is fölvette a cipőjét.
 - Amúgy fél óra, most nem megyünk nagy kör! - miközben mondta rám nézett és mosolygott - Mehetünk? - kérdezte Nialltől.
 - Igen indulhatunk!
 - Elmentünk sziasztok! - üvöltött ismét Oli. Nagy hangja van!
 - Sziasztok jó futást! - köszöntek el a többiek. Én csak integettem nekik és utánuk becsuktam az ajtót. Leültem a többiek mellé és mindenki letámadott a kérdéseivel.

2013. június 22., szombat

Részletesebben a fontos hír

Sziasztok!
Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van! 
A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat. 
Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt
"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

BLOGLOVIN LINK!

Saját blogomBloglovin-os linkje! /Páncél lány/


Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE!

Ha kérdésed van írj kommentárba!:)

PONTOSÍTOK!

A feliratkozók is eltűnnek magyar idő szerint július 1.-jén "

Szóval ennyi lenne, én ma megcsináltam magamnak ez a Bloglovin'-os oldalt, képekkel illusztrálom lentebb, hogy mi is a teendő.



Na, és most megpróbálom leírni, mit kell csináltok, hogy működjön a dolog.
1., Beregisztráltok Bloglovin-ra
Ahol az van írva, hogy 'Full name' oda azt a nevet adjátok meg, amivel ide, blogspotra vagytok beregisztrálva, mert az fog látszani
2.,






Ha követni akarsz egy blogot, látni akarod a frissítéseit, akkor fontos, hogy menj rá, hogy 'Follow' !

Rose forrás fentebb!!:)

Írtó FONTOS!!!

Sziasztok nem új résszel jöttem, hanem valami nagyon fontossal. A bloggeren megszünik valimi izé aminek most nem tudom a nevét, DE azt tudom, hogy mi az. Amikor beléptek a bloggerbe és előjönnek azok az oldalak amikre rendszeres olvasónak feliratkoztál. Na szóval ez megszünik, de itt van egy oldal amit mindent megold! ITT megtaláljátok az én oldalamat a Páncél lányt. A többi blogomra is kiteszem azt a címet! Ezt mindenkinek küldjétek tovább, főleg azoknak akik blogot vezetnek!!
 Puszi Rose!
 Ui.: A rendszeres olvasók is állítólag eltűnnek :(((

2013. június 21., péntek

11.rész

 Hali itt az új rész!:D Köszönöm a 200 oldal megjelenítést!!<3 Remélem tetszeni fog. Kérlek pipáljatok, vagy írjatok véleményt a részek alá légyszíves!!( kölyök kutya szemek) Nem is húzom az időtöket jó olvasást!;D


 Másnap reggel Harry keltet. Az alkaromat simogatta, szinte alig ért hozzám. Mikor kinyitottam a szememet és észre vettem Harryt rámosolyodtam, erre ő is mosolyogni kezdet. Felkeltem a földről és együtt mentünk le a konyhába. Gyorsan megettük a müzlit, majd Harry a lenti én meg a fönti fürdőbe mentem. Próbáltam sietni amennyire tudtam, de ez annyira nem sikerült korán reggel. Mikor végeztem gyorsan bepakoltam a táskámat, majd ismét leindultam a konyhába, de rájöttem, hogy ott hagytam egypár tankönyvet ezért még az is a kezembe vettem. Harry már ott várt. Gyorsan betettem a táskámba a kaját, az üdítőt és maradék könyvet. Felvettem a cipőt, utána a korzettet amit a kezemben hoztam le, rá a bő pólót és még arra egy vastag kabátot. Harry is felöltözött és ki is mentünk az autóhoz. Beszálltunk és pár perc múlva már a suli előtt voltunk.
 - Köszi - mosolyodtam rá - majd akkor 2-re jöhetsz értem.
 - Rendben. Ugye délután nem mész sehova se?
 - Hát 3-ra megyek tornára. De tőlünk gyalog negyed óra, szóval utána jó nekem.
 - Oké oda is elviszlek.
 - Harry nem kell, még a végén meg hízok!
 - Nem fogsz! Tényleg Niall mikor akar elvinni futni, mert tegnap rendesen bealudt.
 - Tényleg akkor ma szólj neki ha felkel, hogy este megyünk! Na szia megyek tanulni.
 - Szia! - köszönt el.
 Beindultam a suliba majd bementem a tantermünkbe.

Harry

 Reggel Oliviát én keltettem. Fölmentem a szobájába, már csak ő aludt ott. Szegénynek a földön kell aludnia, nem is tudtam erről.  Megsimogattam az alkarját remélve, hogy erre föl fog kelni. Kinyitotta a szemét és elmosolyodott a szája amikor meglátott engem. Én is mosolyogni kezdtem reakcióján. Lementünk reggelizni és utána mind a ketten a fürdőbe mentünk. Hamar készen lettem így Olira várni kellet. Sietve érkezett meg a konyhába. Kicsit viccesen nézett ki. A táskája a fél vállán ami ráadásul ki volt cipzározva, egyik kezében a korzettje és a pólója, míg a másikban tankönyvek. Gyorsan mindent bepakolt a táskájába, majd felöltözött rendesen és már mind a ketten indulásra készek voltunk. Kimentünk a kocsihoz gyorsan beszálltunk és már indultunk is a sulihoz. Az út alatt nem beszéltünk. A suli előtt leparkoltam és ránéztem.
 - Köszi - mosolyodott rám - majd akkor 2-re jöhetsz értem.
 - Rendben. Ugye délután nem mész sehova se? - tettem fel a kérdést.
 - Hát 3-ra megyek tornára. De tőlünk gyalog negyed óra, szóval utána jó nekem.
 - Oké oda is elviszlek.
 - Harry nem kell, még a végén meg hízok! - mondta.
 - Nem fogsz! Tényleg Niall mikor akar elvinni futni, mert tegnap rendesen bealudt. - emlékeztem vissza Niall ígéretére.
 - Tényleg - ezek szerint ő is elfelejtette - akkor ma szólj neki ha felkel, hogy este megyünk! Na szia megyek tanulni. - mondta nem túl feldobottan.
 - Szia! - köszöntem el én is.
 Kiszállt a kocsiból és bement az iskolába. Megvártam míg beér és csak utána indítottam be a motort. Kettőig van időm addig megtudom szervezni a délutáni programot.
 Vissza mentem a házhoz és felkeltettem az alvó Niallt. Nem úgy keltettem mint Olíviát. Ráugrottam az ágyra és elkezdtem üvöltözni.
 - Ébresztő nagy futó ember! Ébresztő! Niall!
 - Mi van már még csak fél nyolc hagyj békén!
 - Niall! Ébresztő!
 - Jó még egy kicsit!
 - Niall!
 - Mi van? - kérdezte.
 - Segítened kell és legközelebb menj el Olíviával futni!
 - Oké majd!
 - Fél óra múlva indulunk reggelizni egy étterembe!
 - Jó jó mindjárt megyek!
 Tudtam, hogy erre a mondatra ki fog jönni az ágyból. Niall fél óra alatt el is készült. Elindultunk egy étterembe ott rendeltünk neki reggelit és utána elmentünk bevásárolni egy Tescoba. Felismert pár rajongó minket és adtunk nekik autogramot is. Vissza mentünk Oliviáékhoz és elkészítettem a szendvicseket. A lányok is segítettek és Perrie meg Zayn az ebédet készítette el. Hamar végeztünk és a délutánra az ételt betettük a hűtőbe. Besegítettünk Perrieéknek és amikor kész lett az ebéd megebédeltünk majd én elindultam Oliért. Már hamarabb oda értem és pár perc múlva a gyerekek elkezdtek kifelé áramlani. Egyszer csak Oli is megjelent egy lánnyal. Az autó felé nézet utána vissza a lányra, megölelte majd a kocsi felé jött. Az ajtó előtt megállt, körül nézett és csak utána szállt be.
 - Szia! - köszönt - Hogy vagy?
 - Szia jól! És te?
 - Én is köszi. Ugye ma nem kell puszit adjak? - kérdezte.
 - Hát tegnap alig érinteted meg az arcomat lehet, hogy ma kettőt is kérek!
 - Héj! - szólt rám.
 - Most mi van? Nincs igazam?!
 - Nincs!
 Megállítottam a kocsit a ház előtt. Olira néztem és láttam, hogy közelít már felém ...

Köszönöm!:D

 Sziasztok! 200 oldal megjelenítés! KÖSZÖNÖM SZÉPEN! Tudom, hogy a 200 nem nagy szám, de nagyon köszönöm! Ezért lehet, hogy már ma hozom az új részt!!
 PUSZI NEKTEK!!

2013. június 19., szerda

10.rész

Sziasztok itt az új rész!!:D Remélem tetszeni fog.
Puszi Rose<3

 Utolsó óránk osztály főnöki volt így azon csak végig szórakoztattuk magunkat Aprillel és Adrival. Ezen az órán közöltem Aprillel, hogy ma vele gyaloglók haza úgy hogy várjon meg óra végén. Végre kicsöngetek. Gyorsan kisiettem a suliból mielőtt a tömeggel, vagy Harryvel találkozok, vagy mind kettővel. Szerencsére semelyik lehetőség nem állt utamba így ez a rész könnyen ment, de azért gyorsan sétáltam hátha még is útközben jön egy Harry.
 - Hova sietsz? Nem akarok leizzadni hazáig! - szólt rám April.
 - Bocsi, de ma gyalog szeretnék haza menni nem pedig autóval!
 - Miért nem akarsz? Állítólag tegnap valami hiper-szupi kocsival vittek haza!
 - Ezt honnan tudod? Amúgy tényleg így volt és ezért nem akarok autóval menni!
 - Tudod suliban gyorsan terjed minden!
 - Ja így már minden világos!
Aprillel el váltak útjaink innentől egyedül maradok a gondolataimmal. Az egyik kis utcában sétáltam amikor egy autó lelassított mellettem. Lehúzta az ablakot és egy ismerős arccal találtam szemben magamat.
 - Szia! - köszöntem neki.
 - Szia! - köszönt vissza - Nem ülsz be? Haza szeretnélek vinni!
 - Hát beülhetek. - kinyitottam az ajtót és beszálltam mellé. Nagyot sóhajtottam és becsuktam az ajtót. Utálom ezt a kocsit! Alattunk elindult az autó és Harry is beszélni kezdett.
 - Nem esett jól, hogy megszöktél amíg én a WC deszkát melegítettem!
 - Bocsi! - próbáltam vissza fogni a röhögést amit az előbbi kijelentése váltott ki belőlem. WC deszkát melegíteni? - honnan jött ez neki?
 - Tudod a reggeli SMSt komolyan gondoltam!
 - És mivel fogsz vissza vágni? - kérdeztem tőle.
 - Az titok! - válaszolta.
 - Szóval még nem tudod hogyan adjad vissza! - következtettem le.
 - De már tudom csak nem mondom el neked! - tagadta.
 - Harry nem tudsz vissza vágni nekem ismerd el! Inkább veszek neked fagyit, vagy amire van pénzem, de hidd el én ezt nem erőltetném a helyedben! - próbáltam lebeszélni őt valami hülye tervéről. Remélem beválik.
 - Vissza fogod kapni! Ja és hogy tudd minden reggel amikor mi itt vagyunk én viszlek suliba és hozlak onnan haza, de ez még nem minden, van még más is, de az titok!
 - Ha már jössz értem akkor a suli mögött állj meg, és mi lenne az a más?
 - Mért kell a suli mögött megállni?
 - Mért kellet ilyen nagy, feltűnő autót venni? Mindenki erről fog beszélni a suliban, hogy én milyen autóval járok!
 - Szóval ez zavar! Azt hittem az a baj, hogy velem kell utaznod!
 - Nem de, hogy is! Veled nincs semmi bajom nekem a kocsival van baj! Túl nagy és feltűnő!
 - Hát ha ez a probléma kicserélhetem valami roncs autóra.
 - Nem kell cserélned, te kocsid nem az enyém! Amúgy nem megyünk be a többiekhez?
 - Nem! - emelte fel egy kicsit a hangját, de nem üvöltött - Kérem a puszimat!
Már megint?! Nagyon akartam adni neki egy puszit, de tudtam, hogy vörös leszek, ha megteszem. Így is egy kicsit már piros voltam. Meg nem akarom, hogy megtudja tetszik nekem, mert tényleg nagyon tetszik! Nem akarom, hogy többet ne jöjjenek vissza, hisz ez a pár nap alatt ők lettek a legjobb barátaim! Harry már türelmetlenül várta a puszit. Bele haraptam az alsó ajkamba, majd vettem egy nagy levegőt és megpusziltam Harry arcát. Alig érintettem arcát szinte csak egy lehelet volt. Gyorsan vissza ültem a helyemre és az ajtó felé fordultam. Hallottam a kattanást ami azt jelezte számomra, hogy az ajtó nyitva. Egyből kipattantam és mentem be a házba.
 Bent a többiek ismét finomsággal vártak, de most tészta volt a fogás. Nem tudom milyen, de nagyon finom volt! Megköszöntem az ebédet és felmentem tanulni az ideiglenes szobámba. Egyedül akartam maradni és nem akartam látni Harry. Féltem tőle, hogy ismét vér vörös arccal állók előtte. Szerencsére pár órás tanulás mindenről elterelte a figyelmemet, de néha azért egy kettő átsuhant az agyamon, de gyorsan elhessegettem őket. Délután négykor lementem a konyhába megenni a maradék ebédet, mert isteni volt. Perrie segített nekem megkeresni a hűtőben, hogy hol van, majd mikor betettem azt a mikroba melegíteni faggatni kezdet.
 - Mi van Harryvel, miért mentél el reggel és mért ültetek bent még 5 percig a kocsiban?
 - Psszt Perrie ugye tudod, hogy ezek a falak nem hang szigeteltek!
 -Na és?
 A mikró szerencsére csipogott így nem kellet a kérdésre válaszolnom. Bementem a nappaliba és beültem a kis fotelbe, mert onnan nem láttam Harryt. A Promo tv ment gondolom azért mert itt ment valami az ő nyelvükön is, de nem kellet sok idő, hogy ne unják meg.
 - Csináljunk már valamit! - sóhajtott egy nagyot Niall.
 - Kapcsoljátok be a Wii-t és táncoljatok! - ajánlottam az öltetett.
 - Oké! - állt föl Zayn - De inkább te! Te tudom, hogy mit hogyan kell.
 - Rendben! - tettem le a tányéromat és álltam föl - Niall - fordultam vissza felé -, a kaja az enyém! Figyelek! - szóltam rá.
 - A francba! - viccelődött.
 Gyorsan bekapcsoltam nekik a Wii-t hadd legyenek el. Vissza ültem a helyemre és folytattam a kajálást. Mikor megettem vissza vittem a konyhába és vissza mentem a többieken röhögni. Sokat nevetünk a lányokkal felvettük a telefonokra ahogy a fiúk táncolnak. Én már szinte sírtam a röhögéstől annyira viccesek voltak, hogy mindig hátra néztek, hogy min nevetünk annyira, de a telefon a kezünkben nem vették észre. Egy idő után már ezt is megunták ezért betettem nekik a Wii Playt. Ott is sokat nevettünk, de ebbe a játékba a lányok is részt vettek. Ezt a játékot is hamar megunták, ezért már az egyetlen lehetőséget helyeztem be ami a Mario&Sonic londoni olimpiás CD volt. Na itt már mindenki játszott. Louis például úszásban hívott ki és le is győztem benne. Ezek után még a futásba is kihívott, itt majdnem ő győzött szóval még egy párszor versenyeztünk, de utána már teljesen kifáradt. Harry vette át a szabad távirányított vagy mit. Széles vigyor volt az arcán, nekem erről pedig egyből beugrott a puszi. Harry a lövést választotta én meg természetesen nem tudtam rendesen célozni és ezért Harry lett a győztes. Egymással még versenyeztünk, hol egyikünk, hol másikunk nyert, de persze én győztem többször. 6 órakor elmentem fürödni és utánam megvártam míg mindenki elvégzi a fürdő szobai teendőit majd mindannyian elmentünk aludni.

2013. június 16., vasárnap

9.rész

Sziasztok bocsi, hogy késtem az új résszel, de most ballagtam el ezért késtem vele, de itt az új rész! Remélem tetszeni fog nektek. Várom a kommenteket és a feliratkozókat!

 Haza érve oda mentem Niallhöz, hogy ha lefürödtem kérem a hát masszázsomat. Ő csak bólintott, majd tovább nézte a TV-t. Nem tudom mit nézhetett annyira rajta, mert magyarul ment benne a műsor. Felmentem az emeletre a szobámba a holnapi ruhám miatt. Azok közül a ruhák közül választottam amit még tegnap kaptam a csajoktól. A kiválasztott ruhák mellé még kivettem egy bugyit, melltartót és egy zoknit. Bementem a fürdőbe, először fogat mostam és csak utána fürödtem meg. Fürdés után felvettem egy bugyit, rá egy rövid nadrágot, utána egy melltartót és a pizsama fölsőmet.
 Lekapcsoltam a lámpát és úgy hagytam el a fürdőt. Leindultam a lépcsőn, hogy szóljak Niallnek, hogy most már készen állok a masszázsra, mivel nem volt az ágyán. Gondoltam még mindig a Tv-t bámulja. Mikor leértem nem láttam sehol senkit csak anya ült a kanapéban.
 - Szia anya a többiek? - kérdeztem tőle.
 - Fölmentek mindannyian. - csak nézte tovább a Tv-t.
 - Köszi. Lassan fekszek jó éjt! - köszöntem el tőle.
 - Holnap is hatra megyek állítsd be az órádat! - figyelmeztetett.
 - Oké, szia!
Felfutottam a lépcsőn és a szobám felé vettem az irányt. Bekopogtam rajta és vártam, hogy kinyissák nekem az ajtót. Liam nyitotta ki.
 Mindenki ott állt a szobámba és egy sor falat alkottak az ágyam felé. Az éjjeli szekrényemen gyertyák voltak meggyújtva.
 - Üdvözlöm! Kérem foglaljon helyet az ágyon! - mutatott az ágyamra. Ijedten feküdtem le az ágyamra ami mellet ott volt Niall és a kezében egy testápoló krém.
 - Niall én csak egy masszázst kértem!
 - Csitt! - csitított el - Kérem vegye le a pólóját! - utasított.
Vörös arccal vettem le a pólót, mivel öt helyes fiú előtt kellet végre hajtanom és az egyikükbe fülig szerelmes is vagyok. Ha ez nem is lett volna elég az a személy mikor levettem a pólómat végig is mért engem. Gyorsan vissza feküdtem az ágyamra és a fal felé fordítottam a fejemet. Niall leült mellém és nyomot egy kis testápolót a hátamra. Először gyengéden elkente a krémet majd rá szóltam, hogy ha lehet minél erősebben csinálja. Néha még szólnom kellet neki, de a végére már belejött.
 - Készen vagy! - jelentette ki.
 - Köszönöm! - ültem fel és csak akkor vettem észre, hogy Perrie is masszírozza Zaynt, Liam meg Louist. Harry csak az író asztalomnak támaszkodva nézet engem és a lányok meg gondolom közbe kimentek a fürdőbe. Harry nagyon nézet engem ezért az ujjammal mutattam neki, hogy jöjjön ide. Mosolyogva indult el felém és így is ült le.
 - Megmasszírozhatlak? - tettem föl neki a kérdést. Felhúzta a szemöldökét és csak így válaszolt.
 - Ne, inkább én.
 - De engem most masszíroztak meg!
 - De nem én masszíroztalak! - válaszolta majd utasított, hogy feküdjek vissza.
 Megforgattam a szememet és csak utána dőltem vissza az ágyra. Ő is nyomot a tubusból a hátamra, de ő egyből erősen kezdte nem úgy mint, Niall. Sokkal jobban csinálta Niallnél és erősebb is volt a karja. Annyira jól csinálta, hogy a végén be is aludtam.
 - Oli ébresztő! - hallottam rekedtes hangját a fülemnél, szívesen kelnék mindig az ő a hangjára, főleg ha így suttog. Kinyitottam a szememet és rámosolyodtam amikor találkoztam tekintetével. Ő is mosolygott és még mielőtt piroska lettem volna elkezdtem keresni a pólómat. Felakartam állni, de egy kicsit megszédültem és majdnem elestem, szerencsémre  ott volt Harry és elkapott.
 - Köszi! - suttogtam neki, mert sötét volt a szobába és nem tudtam kik vannak bent vagy éppen nincsenek itt. Harry csak oda nyújtotta nekem a pólómat. Én gyorsan fölvettem és ki akartam indulni a szobából. Harry elkapta a derekamat, majd a másik kezével a lábam alá nyúlt és felemelt az ölébe. Átkulcsoltam kezemmel a nyakát, hogy véletlenül se essek le majd így vontam kérdőre.
 - Ez meg mi volt?
 - Nem hagyom, hogy még egyszer elessél és különben is nem tudod, hol van a korzetted!
 - De tudom! - tagadtam, de igaza volt. Fogalmam sincs hova tettem le.
 - Na és hol van? - tette föl a lebuktatós kérdést.
 - Hát lent a TV-nél? - kijelentés helyet kérdés formába hangsúlyoztam. Harry kicsit nevetett ezen majd kiment velem a szobából és át vitt anya szobájába az idéglenes "ágyamhoz". Lehelyezett oda és akkor vettem észre, hogy ott az én kis páncélom. Gyorsan belebújtam majd becsatoltam és betakartam magamat.
 - Jó éjt! - köszöntem el tőle a takaró alól.
 - Jó éjt! - nyomot egy puszit a fejem búbjára ami kint maradt majd ahogy hallottam kiment és becsukta maga után az ajtót. Kicsit még mosolyogtam magamban majd elaludtam.
 Másnap reggel valaki simogatni kezdte a kezemet, ez volt az én ébresztőm.
 - Mindjárt megyek! - mondtam magyarul, mert gondoltam anya lesz az.
 - Tessék? -hallottam angolul a kérdést.
 - Egyből kipattant a szemem és Perriere néztem.
 - Bocsi azt hittem anya az. Mennyi az idő? - dörzsöltem a szememet.
 - Semmi amúgy fél hét.
 - Mennyi? - kerekedett ki a szemem és egyből lefelé vettem az irányt. Perrie csak a konyhába ért utol.
 - Hova sietsz? - kérdezte.
 - Hát a buszhoz lefogom késni! - magyaráztam neki két falat müzli között.
 - Majd mi elviszünk a suliba. Nyugi anyukád mondta, hogy amikor ő visz akkor is ilyenkor szoktál kelni.
 - Köszi Perrie - nyugodtam le - akkor körülbelül egy óra múlva kész leszek, de megpróbálok sietni.
 - Ne nekem mond hanem Harrynek, ő fog elvinni.
 - Akkor még is sietek! - és rohantam föl az emeletre.
 20 perc alatt készen lettem mindennel. Gyorsan lerohantam az előszobába, de ott valakivel össze ütköztem. Harry, ki más lehetett volna. Fejem piros lett és próbáltam kikerülni őt, de nem engedett el.
 - Harry lekésem a buszomat! - szóltam rá.
 - A busz sofőr én vagyok és azt mondom még van időnk nem kell hétre bent lenned.
Ledobtam a cuccomat majd hátat fordítottam neki és a konyhába mentem. Ott leültem egy székre és azon gondolkoztam, hogy hogyan szökjek meg, hogy ne avval a feltűnő autóval kell menjek és ne Harryvel. Rájöttem, hogy 7:10 körül is jön busz szóval azt is elérhettem, ha nagy szerencsém van. Teltek a percek. Hallottam ahogy Harry elmegy wc-re. Itt az idő. Gyorsan fölvettem a sport cipőmet, utána a kabátomat és a táskát is a földről. Gyorsan ki mentem az ajtón és futottam a busz megállóba. Épp, hogy elértem a buszt, de legalább felszálltam rá. Suliba is siettem, bár oda már nem futottam. Bementem a terembe ahol lesz az első óránk és elfoglaltam az utolsó padot. A telefonomat nyomkodtam. Harrytől jött egy üzenet, hogy ez nem volt szép és ezt még vissza kapom. Hát kicsit féltem ezért úgy döntöttem, hogy ma gyalog megyek haza Aprillel. Igaz, hogy csak egy ideig megyünk együtt, de legalább addig nem fogunk mind a ketten unatkozni. Szépen lassan mindenki megérkezett az osztályba és el is kezdődött az első tanítási óra.

2013. június 4., kedd

8.rész

 Mikor éreztem, hogy a kaja leülepedett, elmentem a mosdóra és mikor ott végeztem szóltam Niallnek.
 - Niall! - felnézett a telefonjából és egy szomorú képet vágott. Felállt majd oda jött hozzám és ezt mondta, nem túl feldobottan:
 - A masszázs már készen áll!
 - Köszi, de elég lesz csak este! Amúgy tudsz segíteni valamiben? - kérdeztem tőle.
 - Persze, miben?
 - Majd fönt megtudod. - mondtam és elindultam fölfelé. Niall a nyomomban volt. A szobámban oda mentem a szekrényemhez és kiszedtem onnan egy tábla csokit, majd Niall felé fordultam és a kezébe nyomtam. Kerek szemmel nézet rám.
 - Csak azért kapod, mert vesztettél és eljössz velem futni, meg amúgy is nekem figyelni kell, hogy mit eszek. - magyaráztam.
 - Köszi, de nem kellet volna! - tolta vissza a csokit a tenyerembe.
 - De igen is kellet! - és vissza tettem a két keze közé - Ha nem fogadod el akkor a szádba tömöm papírostul! - röhögtem el a végét és ő is nevetni kezdett rajta.
 - És miben segítsek? - kérdezte és közben a csokit bámulta.
 - Hát a csoki eltüntetésében. - magyaráztam. Kicsit nevetett rajta, majd kiküldtem a szobámból. Az íróasztalomnak a fiókjából kivettem a szükséges tankönyveket, füzeteket és kifáradtam a szobából le a konyhába tanulni. Ott becsuktam az ajtót majd hozzá álltam a tanulásnak. Mivel minden kényelmes tanulós hely - itt gondoljatok egy fotelre, vagy kanapéra - el volt foglalva ezért csak a konyha szék maradt és a hozzá illő nagy asztal. Először hozzá láttam a matekhoz, majd irodalom, biosz és kémia. Kémián órákat szenvedtem. Már annyira kész voltam, hogy az asztalon feküdtem és közben valami egyenlet kutyulékot mondtam össze-vissza. A szenvedésemet Harry szakította félbe.
 - Mit csinálsz? - kérdezte.
 - Tanulok! Nem látszik? - egyenesedtem föl és közben a kezében lévő tárgyra tapadt a szemem.
 - Ennek nem kéne rajtad lenni? - kérdezte és közben a kezembe nyomta.
 - De. - és felálltam, hogy felvegyem.
 - Segíthetek? - kérdezte és közben a tekintetét az enyémbe fúrta.
 - Hát persze. - fagytam le, de ő csak kivette a kezemből a műanyagot és rám adta úgy, ahogyan a fűző készítőm szokta. Meglepődtem amikor pont úgy csinálta, mint a mester, így hát rákérdeztem - Hol tanultad?
 - Azt hiszem valami Ferencnek hívják. Ma voltunk az adományt átadni és ott tőle láttam.
 - Most már értem. - felállt és így szólt.
 - Van kedved fagyizni?
 - Hát jó lenne, de... - nem hagyta befejezni a mondatomat, megfogta a csuklómat és a bejárati ajtó felé húzott. A cipőmért nyúlt és közbe leültetett egy székre, gondolom, hogy rám adja - Harry - szóltam neki ő meg a zöld szemeivel felnézett rám - tudok cipőt kötni.
 - De én segítek neked. - és felhúzta a jobb lábamra a cipőt, majd bekötötte. Ugyan ezt a másikkal is megcsinálta, felállított és rám adta a kabátomat. Ő is felöltözött, majd a karját nyújtotta, de én elutasítottam.
 - Nem szeretek így menni! - mondtam neki bár nem örült neki.
 - Miért?
 - Mert olyan kényelmetlen, vagy nem tudom. - kuncogtam a végére. Megfogta a kezemet és a tenyerébe helyezte az övéhez képest csöpp praclimat, majd újra a szemembe nézet.
 - Akkor így megyünk! - felhúztam a szemöldökömet, de nem reagált rá. Kinyitotta az ajtót és előre engedett, de a kezemet nem engedte el. Kézen fogva mentünk keresztül a kerten majd a kocsinál kinyitotta nekem az ajtót és mikor beültem becsukta utánam. Míg körbe ért bekötöttem magamat. Beindította a kocsit és elindultunk.
 Mikor megérkeztünk, pont a legforgalmasabb cukrászdába, kérdőn néztem rá.
 - Ide gyalog is jöhettünk volna! - mondtam, de ő ezt nem értette.
 - A paparazzik miatt jöttünk kocsival! - úgy mondta, mintha ez egyértelmű lenne.
 - De akkor miért a legforgalmasabb helyre jöttünk?
 - Nem volt időm ennyi mindent felfedezni!  - válaszolta nyugodt hangnemben.
 - De amúgy Magyarországon vagyunk! Itt nincsenek paparazzik!
 - Főbb a biztonság! Ismersz olyan helyett a közelben ahol nincsenek sokan?
 - Igen és az nem is annyira lepukkant hely, sőt szerintem egész romantikus. - piros lettem amikor ezt kimondtam és Harry meg csak elkezdett vigyorogni, mint a tejbe tök. Szóval akkor ez neki is tetszett. Mikor már nem bírtam tovább a szemezést vele, előre fordultam, ő pedig beindította a motort ismét. Elkalauzoltam őt a cukrászdához, majd mikor megérkeztünk Harry a kezembe nyomott egy napszemüveget.
 - Ez minek, hisz nem is süt a nap! - kérdőn néztem rá.
 - De a paparazzik bárhol ott lehetnek - mondta - és a kapucnidat is légyszi!
Felhúztam a kapucnimat, majd a tükörbe megnéztem, hogy hogyan áll a szemüveg.
 - Uhh! Ezt tuti nem veszem fel! - adtam vissza neki.
 - Miért?
 - Mert nem áll jól! - sóhajtott és utána oda adta az ő szemüvegét. Egy Rayban volt. Felvettem és miután megnéztem, hogy jól áll-e, őt kezdetem el figyelni. Elővett magának egy másik szemüveget és felvette. Egy mosoly kíséretében rám nézet és én vissza mosolyogtam, majd kiszálltunk a kocsiból. Kezét a derekamra helyezte és így indultunk befelé. Kicsit meglepődtem ezen a tettén, mivel percekkel ez előtt azt magyarázta, hogy a paparazzik bárhol ott lehetnek.
 Beértünk és ahogy vártam, senki sem volt bent rajtunk és az eladón kívül. Fagyi helyet én inkább sütiztem, Harry meg egy fagyi kelyhet kért. Leültünk egy eldugott helyre és vártuk a rendelésünket.
 - Tényleg romantikus ez a hely! - mondta és közben nem bírta abba hagyni a mosolygást, ahogy én sem. Mind a kettőnknek piros volt az arca, bár ahogy éreztem az enyém vörös is lehetett.
 - Itt vannak a rendelések. A fagyi kelyhet kinek adhatom? - kérdezte a felszolgáló nő én pedig Harryre mutattam. Letette elé majd elém is a finomságot. Mikor elment elkezdtük falni az előttünk lévő finomságokat. Én még előtte csináltam róla gyorsan egy képet és úgy kezdtem el enni.
 - Finom ez a fagyi kérsz? - nyújtotta a kanalát nekem Harry.
 - Persze. Te a sütiből?
 - Aha. - tettem a kis kanálra egy nagyobb falatott, majd Harry engem én meg őt etettem meg. Viccesen nézhetünk ki, mivel a poén kedvéért többször is eljátszottuk ezt. Örültem, hogy meghívott és, hogy csak ketten jöttünk el. Valószínűleg ha a többiek is itt lettek volna akkor Harry a fiúkkal lett volna elfoglalva, de így egymást szórakoztatjuk. Késő délután folyamán Harry még sokat kérdezett tőlem főleg a hátamról, hogy mikor derült ki és, hogy milyen érzések és gondolatok kavarogtak bennem abban az időben. Meséltem neki az előző életemről, hogy milyen kis egoista voltam, mert triatlonoztam és, hogy mennyire önző is. Arról is meséltem, hogy bár rájöttem miket hibáztam, de hiányzik az az idő. De nem azért, mert akkor még ember számba vettek, hanem azért, mert önfeledten szórakoztam. Nem kellet azon izguljak, hogy mikor lóg ki az a műanyag a pólóm alól és, hogy mikor néznek rám sokan. A sport is nagyon hiányzik és ezért is örültem amikor Niall felajánlotta, hogy eljön velem futni. Harry végig hallgatta az én történetemet és a végén megölelt, amikor könnyek szöktek a szemembe. Nagyon jól esett, hogy végre valakinek eltudom mondani ezt mind és nem kell tovább tartogatni magamban. Hosszasan ölelt, de nem bántam, hiszen ki bánná azt ha egy világ sztár megöleli miután elmesélte neki az eddigi történetét és gondolatait. Ölelés közben megsimogatta a fejemet majd elengedett és vele együtt én is. Rámosolyogtam és megköszöntem neki ezt az estét.
 A pénztárhoz mentünk majd kifizettük az elfogyasztott ételt és haza felé vettük az irányt.