2013. május 20., hétfő

5.rész

 - Olivia! - én is utána üvöltöttem, de ő erre csak elkezdett futni. Én is fölértem és futottam utána. Amikor majdnem elértem, ő gyorsan fölszállt egy vonatra aminek az ajtaja majdnem rá csukódott. Én pont nem értem el. Próbáltam kinyitni az ajtót, de nem sikerült. A vonat elindult előttem. Olivia csak csodálkozva nézet engem, én meg őt néztem. Mikor a vonat elment nem tudtam meg moccanni. Egyszer csak Louis jött értem és vissza vitt a többiekhez. Csalódott voltam. Miért menekült Olivia előlünk?
 - Harry gyere már, mert most megyünk Oliviához! - siettetett Perrie. Erre felkaptam a fejemet.
 - Hogy mi? - kérdeztem tőle.
 - Ha sietnél akkor sikerülhetne is, de ha itt állsz akkor nem! - elkezdtem utánuk sietni. Gyorsan hívtunk egy taxit és Perrie lediktálta neki a címet.
 Körülbelül egy óra alatt ott voltunk és épp egy vonat érkezett be. A taxis megállt, de szóltunk neki, hogy itt még nem ért véget a fuvar. Egyszer csak Oliviát láttuk kijönni az út szélére. Felé tartott egy kis piros kocsi és beszállt a sofőr mellé, amikor az megállt.
 - Kövesse azt a piros kocsit! - szóltam rá a sofőrre. A sofőr bele taposott a gázba és elég feltűnően követte Oliviáékat.

Olivia

 Ő lenne az? De hát mit keress itt? Harry? Nem tudtam mozdulni. "Harry?" - tettem föl magamban a kérdést vagy már huszadjára. Végül szépen lassan előre mentem az első kocsiba és ott szerencsére találtam egy üres helyet. Egész úton zenét hallgattam és közben gondolkodtam. Lehet, hogy csak képzelődtem? A vonatunk Fót előtt megállt és 20 percen keresztül csak álltunk. "De jó! 40 perces utat megtesszük 1 óra alatt!" - mondtam magamban, de utána egyből vissza tértem az eredeti gondolatomhoz. "Miért? Harry? Mit keres itt?" 1 óra múlva leszálltam a vonatról és mire kiértem az útra már láttam, hogy anya jön a kis kocsijával. Gyorsan beszálltam amikor megérkezett és már indultunk is. Egy kis idő után észre vettem, hogy egy taxi követ minket.
 - Anya nézd! Nem követ minket ez a taxi? - mutattam hátrafelé. Anya megnézte a visszapillantó tükörből és csak ennyit reagált rá.
 - Ez az a taxis akivel egy utcában lakunk. Biztos most jön haza.
 - Ja értem.
Már az utcánkba kanyarodtunk be és kanyar közben láttam, hogy nem csak a sofőr ül a kocsiban hanem utasok is. Nem törődtem vele, mert már haza értünk és a taxis meg tovább ment. Kiszálltam a kocsiból és befelé indultam. Gyorsan levettem a cipőmet mikor beértem és ledobtam a táskámat. Berohantam a nappaliba és levettem a korzettemet.
 - Fújj de leizzadtam! - jelentetem ki, bár tudtam, hogy ebben a páncélban elég nehéz nem leizzadni. Levettem az izzadt pólót és egy száll melltartóban a hűtő felé vettem az irányt. Amikor ideges vagyok mindig ennem kell valamit, hogy lenyugodjak. Miközben a hűtőben keresgéltem valami kaja után hallottam, hogy anya is megérkezik.
 - Anya mi lesz ma a vacsi? - kérdeztem és közben hallottam, hogy anya leteszi a táskáit. Miket hozott benne, hogy ekkorát koppant? Anyától nem érkezett semmilyen válasz. - Anya? - ismét csak csend volt. Felegyenesedtem, megfordultam és két bandával találtam magam szemben akik fel voltak cuccolva mindenféle bőröndökkel. Baloldalt volt a Little Mix és jobb oldalt pedig a One Direction.
 - B@@@zd meg!!! - kiesett a kezemből a virsli meg a sajt és csak bámultam őket. Csak csodálkozva néztek rám és én meg le voltam fagyva. Főleg akkor amikor Harryre néztem. Harrynek a szeme ki volt tágulva és engem bámult. Egyszer csak anya jelent meg az ajtóban.
 - Olívia! Vegyél föl már valamit magadra! - nekem meg csak most esett le, hogy nincs rajtam póló. "MI? NINCS RAJTAM PÓLÓ?" - lenéztem magamra és elkezdtem kifutni a konyhából. Gyorsan föl az emeletre és be a szobámba, becsaptam az ajtót és lihegve össze estem a földön.
 - Úristen! - mondtam ki hangosan és utána a hátamra feküdtem. Kicsit lihegtem még és utána elkezdtem röhögni - Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? - suttogtam.
 - Oli! Gyere már le! - hallottam anyát lentről és felálltam majd a szekrény felé vettem az irányt. Kivettem egy jól takaró pólót és lefelé vettem az irányt. Mikor leértem a konyha előtt megálltam. "Biztos csak képzelődtem!" - gondoltam, de aztán rájöttem, hogy Pesten is láttam Harryt. Vettem egy nagy levegőt és bementem a konyhába. Az asztalnál ültek mind a kilencen. Megálltam az asztal előtt és mindenki engem nézet. Elpirultam, mikor már Harryre néztem már a fülem is vörös volt. Gyorsan anya felé fordultam és próbáltam elfelejteni, hogy kik ülnek a konyhánkba.
 - Anya! Te ugye nem tudod kik ők? - kérdeztem tőle erőltetett nyugodtsággal és közben még mindig próbálkoztam a felejtéssel.
 - Igen! A barátaid külföldről!
 - Nem anya! A lányok A Little Mix és a fiúk pedig A One Direction! - mondtam neki kihangsúlyozva a banda neveket.
 - Az a fiú banda akiket éjjel-nappal hallgatni szoktál? - de jó, hogy nem értenek ebből semmit.
 - Igen anya ők azok! - mutattam rájuk.
 - Sziasztok - jelent meg a testvérem, épp a futásból érkezett meg. Szemei egyből az asztal körül ülőkre tapadtak.
 - Sziasztok! - köszönt nekik angolul - Hát ti mit kerestek itt? - kérdezte tőlük.
 - Oliviához jöttünk! - mondta Perrie.
 - Oké! - én csak kerek szemekkel bámultam.
 - És hogy-hogy hozzám jöttetek? - kérdeztem.
 - Hát jöttünk támogatni a gerinc ferdült gyerekeket és gondoltunk meglátogatunk benneteket!
 - Ooookéé! - válaszoltam és anyának mindent lefordítottunk. Majd megfogtam egy pohár vizet és az asztal felé közelítettem. Megálltam az asztal sarkánál és vettem egy nagy levegőt.
 - Ti voltatok Pesten is az aluljáróban akik üvöltözték a nevemet?
 - Igen! - válaszolták kórusban - Miért menekültél előlünk? - tette föl a kérdést Louis.
 - Hát siettem, hogy elérjem a vonatomat. - válaszoltam ami majdnem igaz volt - Bocsi. - nyögtem ki végül.
 - Semmi, megértjük! - válaszolt Niall.
 - Nem lehet, hogy itt alszunk? - szólalt meg Harry. Kérdőn nézet rá mindenki. - Mert mire beérünk a fővárosba - magyarázta - addigra már késő este lesz és nagyon fáradtak is leszünk. - hát nem értettem, hogy ez most, hogy jött ide, de Perrie valami értelmesebb választ adod, bár az ővé sem volt túl meggyőző.
 - Mert nem foglaltunk szállást és mire találunk egy olyan hotelt ahol van szabad hely addigra tényleg nagyon késő lesz! - kicsit gondolkoztam és anyának is mindent lefordítottam.
 - Hát rendben akkor pizza lesz a vacsi! Válasszátok most ki és én megrendelem, de mire kiér mindenkit elosztunk, hogy hol alszik. - a többieknek is elmondtam és hoztam az étlapot. Elmondtam, hogy melyik pizza miből készül és végül úgy döntöttünk, hogy négyet rendelünk. Nekem, Perrienek, Zaynnek és Harrynek margarita pizzát. Testvérem és Niall ugyan azt kérték, de ebből kettőt kellet rendeli mivel Niall egyet simán megeszik. A többiek pedig valami gombásat kértek. Anyának elmondtam, hogy miket választottunk, hogy megtudja rendelni.
 - Miért kértetek ebből kettőt? - kérdezte anya.
 - Mert Niall - mutattam az illetőre - megeszik egyet és a másik lányod is ilyet kért.
 - Oké! - válaszolt anya és közben csodálkozva nézett.
Anya amíg megrendelte a pizzát addig én és a testvérem kitaláltuk ki hol fog aludni. Én és a nővérem  átköltözünk anyához és Jesy, Leigh-Anne és Jade beköltözik a szobámba. Perrié és Zayné lesz a testvérem szobája. Liam és Niall fönt az emeleten alszik a kanapén, míg Harry és Louis pedig lent a nappaliban a másik kanapén. Mindenkinek megmutattuk a helyét és még a házban is körbe vezettük őket. Észre vettem, hogy Harry csak engem néz és nem is a házat. Mikor a ház mutogatással végeztünk anya segítségével elő vettünk annyi takarót, pokrócot, párnát és lepedőt amennyit csak találtunk a lakásban. Mindenkinek vittünk annyit amennyit kértek és ahol kellet ott segítettünk is. Tök boldogak voltunk amikor pont mindenkinek jutott takaró. Mikor leértünk mind a hárman rájöttünk, hogy még van két vendégünk. Párna még maradt meg lepedő is, de takaró már nem. Szerencsére annyira nem vagyunk szőkék ezért kitaláltuk, hogy hálózsákunk is van. Elővettem az enyémet és a tesómét és a két fiú elé toltam.
 - Tessék!
 - Melyik a tiéd? - kérdezte Harry széles mosolyra húzva a száját. Megforgattam a szememet és oda adtam neki az enyémet.
 - Így megfelel? - kérdeztem tőle.
 - Tökéletes! - mondta és elkezdte kibontani a hálózsákot. Leültem a fotelba, de amikor pont lehuppantam dudáltak.
 - Anya itt a pizza! - üvöltöttem anyának, hogy biztos meghallja.
 - Ott a pénz tárcám a számítógépnél vedd már át létszi! - üvöltött vissza.
 - De miért én?
 - Mert oliva olajos és paradicsomos a kezem! - ismét dudáltak. Felálltam és megfogtam a pénztárcát majd kifelé vettem az irányt.
 - Jó estét! - köszöntem és közben kinyitottam a kaput.
 - Jó estét! Itt a pizza és itt van a számla is. - megnéztem mennyibe kerül majd kivettem annyi pénzt és odanyújtottam a pizzásnak.
 - Köszönöm jó étvágyat hozzá! - köszönt el.
 - Köszönjük viszlát! - én is elköszöntem és a pizzákkal elindultam befelé. Próbáltam nem leejteni őket és amikor beértem a házba persze megkellet botlanom a küszöbbe. Szerencsére ott volt Harry aki elkapta a pizzákat.
 - Köszi! - próbáltam elvenni tőle a pizzákat, de nem sikerült.
 - Szívesen, majd én beviszem!
 - Nem! - makacskodtam és elvettem tőle kettőt sikeresen.
 - Itt a pizza! - üvöltöttem el magamat, hogy a házban mindenki meghallja. Konyhába megérkezve egy Niall már vette el tőlem a saját pizzáját és ahogy a dobozra nézet ezt mondta:
 - Csak ekkora?
 - Hidd el jól fogsz lakni, de ha még sem akkor is az összes maradék pizza a tiéd lesz.
 - Oké! - mondta és elfoglalta a helyét az asztalnál.
 Szépen lassan a többiek is leszállingóztak és elkezdték enni a pizzájukat. Niallre pillantottam amikor elvettem a második szeletemet és épp a sajttal szenvedett. Vicces látvány volt. Amikor a harmadik szeletemért nyúltam véletlenül Harryvel ugyan azért a szeletért nyúltunk. Mindenki minket nézet és aztán mindannyian össze néztek. Nem értettem, hogy ez most mi volt. Nem nagyon törődtem vele csak Harryre néztem és a tányérjára tettem a szeletett.
 - Ez a tiéd! - tette a pizzát a tányéromra.
 - Nem a tiéd! - tettem vissza a tányérjára és közben a tányéromat tőle a legmesszebb próbáltam eltolni.
 - De ez a tiéd! - próbálta vissza tenni a pizzát a tányéromra.
 - Nem! Te vagy a vendég edd meg!
 - De te meg a lány úgyhogy tessék edd meg! - erősködött.
 - Nem én már nem is vagyok éhes!
 - Akkor miért vetted el az előbb?
 - Mert akkor még éhes voltam, de most már rájöttem, hogy nem vagyok éhes. - ennél értelmesebb választ nem is tudtam volna adni.
 - Nem ez a tiéd, én nem eszem meg! - erősködött.
 - Hát én se eszem meg! - megfogtam a pizzát és a szája felé toltam. Már majdnem oda ért a szájához amikor jött egy Niall és kivette a kezemből a pizza szeletet.
 - Akkor én eszem meg! - és bekapta a pizza felét. Mindenki csak röhögött még anya is. Niall is röhögött saját magán ahogy én szoktam. Vacsi után páran fölmentek az alvó helyükre és voltak akik ott maradtak az asztalnál, vagy éppen anyának segítettek mosogatni. Én kimentem a teraszra a gépemmel és megnéztem, hogy jött-e új rész valamelyik blogon. Nagyon boldog voltam, mert most 5-6 blognál is volt új rész. Az egyiket elkezdtem olvasni. Mikor befejeztem és felnéztem a gépből épp egy Harry bámult a szúnyog hálón át.
 - Hát te? - kérdeztem tőle.
 - Nem lehet téged nézni? - tette fel ő is a kérdését.
 - De, csak te még nem válaszoltál a kérdésemre.
 - Hát téged nézlek. - válaszolt - Mit csinálsz a gépen?
 - Olvasok. - nem mertem neki elmondani, hogy éppen rólatok olvasok egy pár blogot. Reménykedtem, hogy nem kérdezi meg.
 - És mit olvasol? - tette fel a kínos kérdést.
 - Nem jössz ki, hogy ne szúnyog hálón keresztül beszélgessünk? - tereltem a témát. Sóhajtott egyet és ki ült mellém.
 - Szóval? - tette föl a kérdést.
 - Szóval? - ismételtem a kérdését.
 - Mit olvasol?
 - Valamit, de most már be is fejeztem. - csaptam le a gépen tetejét.
 - Titkos?
 - Nagyon titkos! - erre elnevette magát. A földet nézte és valamin nagyon elgondolkodott. Egyszer csak kivette a telefonját a zsebéből és valamit elkezdett rajta nyomkodni. Gondoltam egyet és én is elővettem a telefonomat. Elkezdtem twitterezni és amikor instagramra föl akartam menni Harry elém tolta a telefonját.
 - Ez a te számod? - kérdezte nekem meg a szívem majdnem leállt.

2 megjegyzés: