2013. május 30., csütörtök

7.rész

 Busz megállóba megérkezve mindenkinek feltűnt, hogy boldog vagyok.
 - Mi ez a nagy mosoly reggel 7-kor? - kérdezte az egyik lány.
 - Csak jól indult a reggelem, ennyi!
 - Tök jó a pólód, új? - kérdezte egy másik lány.
 - Köszi, hát igen. Tegnap kaptam az egyik barátnőmtől.
 - A gatyádat is? - kérdezte még mindig az a lány.
 - Igen! Miért?
 - Csak úgy, mert az is nagyon jól néz ki!
 - Köszi! - köszöntem meg.
 Többet nem is beszéltünk, mert megérkezett a busz. Gyorsan fölszálltunk a buszra ahol az a kevés ember is megbámult. Idegesített, de gondolom csak a ruhám miatt. Látszott a ruha stílusán, hogy valami pörgősebb városba tervezték, mint például London, vagy éppen Los Angeles.
 Leültem a megszokott helyemre ahol csak egy szék van. Gyorsan megérkeztünk a sulihoz mivel csak három megállót kell utazni. Elsőnek leszálltam és egyből a suli felé vettem az irányt. Bementem abba a terembe ahol az első órával kezdünk és ott leültem a helyemre. Szépen lassan a többiek is megérkeztek és végül a tanár is betette a lábát az első órára. Elkezdődött a suli.

 Pár órával később

 "Már csak egy perc!" - mondogattam magamban. A tanár felírta a házit és mikor végzett vele addigra már ki is csöngettek. Aprillel és Adrival elsőként hagytuk el a termet és szinte az elsők között hagytuk el az iskolát is. Adrival Apriltől elköszöntünk és a buszmegálló felé vettük az irányt. Szépen lassan mindenki kijött a suliból és a saját dolgára ment. Csendben ültünk Adrival mikor dudálásra lettünk figyelmesek. Hátra néztünk a hang felé. Egy nagy fekete autó állt ott. Sötétített ablaka volt így nem láttunk be az ablakán. Vissza fordultunk és tovább vártunk a buszra. Volt egy rossz előérzetem evvel a kocsival kapcsolatban. Szinte mindenki avval a kocsival törődött.
 - Nézd milyen jó a felnije! - mondta az egyik kis srác mögöttünk.
 - Ne a felnit nézd te hülye! - csapta nyakon a másik - Te ezzel ilyen szuper sztárok szoktak járni. Kinek van itt ilyen kocsija ezen a vidéken?
 Többet nem hallottam a beszélgetésből mivel elgondolkoztam. Igaza lehet ennek az akárkinek! Ki járna itt ilyen kocsival. És ekkor összeállt a kép. Harry megígérte nekem, hogy jön értem. Vett itt egy kocsit, mert ilyet tudtom szerint nem lehet kölcsönözni.
 A kocsi felé néztem ismét. És egyszer csak elkezdett csörögni a telefonom. Ismeretlen szám volt, de tudtam ki az. Felvettem.
 - Szia! - szóltam bele angolul és a barátnőm nagyot nézet.
 - Szia Olivia! Itt vagyok a suli előtt, jöttem érted.
 - Csak nem te vagy azzal a nagy fekete kocsival?
 - Honnan tudtad? - kérdezte, de már elnevette magát a végére - Na gyere! - és letette a telefont.
 - Azt hiszem értem jöttek - néztem a barátnőmre -, majd holnap találkozunk. Szia! - és gyorsan elmenekültem, hogy ne legyen ideje kérdezősködni. A kocsi felé vettem az irányt. Sokan még mindig a kocsit figyelték és amikor észre vették, hogy felé tartok még többen oda néztek. Próbáltam úgy tenni mintha nem is vettem volna észre bár többé kevésbé sikerrel. Megálltam a kocsi mellet és mielőtt kinyitottam volna vettem egy nagy levegőt, a kezemet pedig a kilincsre helyeztem. Kinyitottam és mikor beszálltam volna meg szólított egy srác a suliból.
 - Szép járgány! - vissza hajtottam az ajtaját és a személyre néztem. A suli egyik menő gyereke volt.
 - Kösz! - válaszoltam neki és ismét kinyitottam az ajtót, hogy beszálljak. Harry mosolygott és rajta egy pilóta szemüveg volt. Beszálltam mellé és köszöntem neki.
 - Szia hát te hol szerezted ezt a feltűnő darabot?
 - Szia hát vettem egyet, mert úgy gondolom mostantól sokat fogunk Magyarországra járni!
 - Ja értem. Amúgy emlékszel mit mondtam reggel neked?
 - Igen! Bocsánatot kértél, mert felkeltettél. - válaszolta.
 - Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy mondtam neked, hogy nem kell értem jönni.
 - Én ilyenre nem emlékszem! - tagadta, bár látni lehetett rajta, hogy csak viccelődik.
 - Haha! Vicces vagy! Szóval máskor ha itt vagy én buszozni fogok és nem érdekel, ha dudálni fogsz órákig, vagy csörögni fog a mobilom! - nem válaszolt erre én meg a telefonomban elmentettem a számát és egy képet is betettem mellé. Megérkeztünk és amikor ki akartam nyitni az ajtót, akkor bezárta belülről a kocsit. Kérdőn néztem rá.
 - A puszit nem felejtettem el amit reggel kaptam! - az arcom vörös lett és a hajam mögé bújtam, hogy ne lássa. Csend volt, gondolom a válaszomra várt, vagy még egy puszira.
 - Kinyitod még ma az ajtót, vagy itt tanuljak holnapra?
 - Ne tereld a témát! Amíg nem kapok még egy puszit innen nincs ki út!
 - Szerintem csak álmodtál, én nem adtam neked puszit! Amúgy anya egyszer csak haza fog érni és valahogyan kifog innen juttatni.
 - Nem álmodtam és szemtanúm is volt! Louis is látta azt a puszit! - kikerekedett a szemem és az arcom még pirosabb lett. Nem tehettem mást, ki vettem a matek füzetemet és a könyvemet, meg egy ceruzát a tolltartómból és elkezdtem írni a házimat. Harry nem szólt semmit, de pár perc múlva kinyitotta az ajtót én meg, mint a puskagolyó szálltam ki a kocsiból. Befelé Harry követett én meg már szedtem is ki a kulcsot, hogy kinyissam az ajtót. Harry mögöttem csak kuncogott én meg nem tudtam mire véljem a dolgot ezért megfordultam és megkérdeztem tőle.
 - Min nevetsz?
 - Puszit az arcomra és megmondom! - válaszolta. Nagyon kitartó, de én is az vagyok.
 - Már nem érdekel! - és fordultam is vissza a ház felé. Az ajtóhoz érve már Niall nyitotta nekem az ajtót belülről, én meg lefagyva megálltam a bejárat előtt. Harry belökőt hátulról és maga után becsukta az ajtót.
 - Honnan van kulcsotok? - kérdeztem és csak ekkor esett le, hogy a kedves vendégeinket bezártam a házunkba.
 - Találtunk arról a szekrényről! - válaszolta a közben megérkező Perrie - Pakolj le és gyere ebédelni! - mondta és vissza ment a konyhába.
 Szó szerint leejtettem a táskámat és leszedtem magamról a magassarkú cipőmet és minden cuccot ott hagyva a földön beindultam a konyhába. Rémült arccal érkeztem meg, de amikor megláttam mit csináltak rögtön mosolyra kerekedett a szám. Szépen meg volt terítve és valami istenien jól kinéző finomság volt az asztalon. Körbe néztem és a konyhában is rend volt.
 - Jó a ruhád! - dicsérte meg Jesy. Válaszul csak mosolyogtam rá. Mindenki engem nézet én meg őket bámultam kérdő tekintettel. Pár másodperc után Perrie megunta és megtörte a csendet.
 - Nem szereted a húst? - kérdezte félve.
 - De csak azt hittem, hogy valami tésztát kell főzzek magamnak!
 - A tészta már elfogyót! - mondta Niall - De nyugi vettünk, hogy ne legyen üres a szekrény. - mondta én meg újra nyugodt lettem. Leültem az asztalhoz és megfogtam a villát meg a kést. Levágtam egy falat húsit és mikor a szám felé közelítettem észre vettem, hogy mindenki engem bámul. Mintha nem láttak még embert ebédelni, pedig ott van Niall aki sokat eszik egy átlag emberhez képest. Letettem a villámat és magyarázni kezdtem a kérdő arcoknak.
 - Ha ennyire bámultok nem tudok enni! - magyaráztam nekik. Mindenki hátat fordított nekem én pedig halkan fölvettem a villámat és gyorsan bekaptam azt az egy szem falatot. Isteni volt az a húsi! Cordon blue? Imádom! Az egyik kedvenc ételem!  Sajnos nem tudtam sokáig élvezni az ízeket, mert mindenki vissza fordult felém és elkezdett kérdezősködni.
 - Hogy ízlik? - kérdezte Perrie.
 - Jó lett? - kérdezte aggódva Jade.
 - Ugye rendesen átsült a hús? - kíváncsiskodott Louis.
 - Ha nem bírod megenni megehetem a maradékot? - kérdezte Niall és erre a kérdésre feleltem is.
 - Hidd el meg tudom enni, úgy, hogy ne pályáz a húsomra!
 - Ezek szerint ízlik? - kérdezte Liam.
 - Igen nagyon finom! És köszönöm! - mosolyogtam rájuk majd egy kis krumpli pürét akartam bekapni, de Niall megakadályozott benne.
 - Verseny? - tette föl a kérdést én pedig kérdőn néztem rá. Szóval az előző kijelentésem úgy értelmezte, mintha kihívnám versenyre? Látszik, hogy szőke a srác, bár azért még mindig szeretem.
 - Niall ebédelni szeretnék, nem pedig meghízni!
 - Szóval félsz, hogy veszítesz? - sunyi a srác.
 - Nem, de nekem figyelni kell a kilókra!
 - Jaj ugyan már majd holnap elmegyünk futni, ha annyira zavar. - mondta.
 - Niall - szólt Perrie - tudod, hogy Oliviának mi van a hátával. - aggódott Perrie.
 - Nyugi ebben bármit csinálhatok! - nyugtattam meg Perriet és közben megkopogtattam a hasamat - Szóval Niall hol van a te adagod?
 - Liam, hozd ide a másik szeletett! - parancsolt Niall Liamra. Liam oda ment a konyha pulthoz és hozta a hús szeletett Niallnek egy kis krumpli pürével - Aki többet eszik az nyer, de mi legyen a jutalom?
 - Hm - gondolkodtam - aki nyer az a vesztestől kap egy hát masszázst! Oké?
 - Oké! Hát akkor jó étvágyat! - mondta és bekapta az első falatott.
 - Jó étvágyat! - és én is enni kezdtem.
 Szépen lassan kezdtem el enni, Niall pedig tömte magába az ételt. Hamarabb megette, mint én és amikor lenyelte az utolsó falatot így szólt.
 - Ennyire tele etted magadat két falat hússal?
 - Nyerni fogok hidd el! - és vágtam le egy nagyobb szeletett a húsból.
Liam hozta Niallnek a következő tányér míg én szépen ettem. Hamarosan én is befejeztem és kértem a következő adagot. Mindenki meglepődve nézett rám én pedig csak szépen ettem. Mikor a fél húst már megettem kezdtem érezni, hogy a "pici poci" kezd tele lenni, de nem adtam fel és ettem tovább. Niall kért még egy fél húst és egy kis krumpli pürét. Mikor ő végzet avval én végeztem a második tányérral. Kértem egy három-negyed adag húst. Meg is érkezett. Mindenki csak engem bámult. Niall csak elkezdett röhögni, de a röhögés nem tartott sokáig, mert oda büfögött. Elkezdtem enni a húst és azt hittem mindjárt oda hányok, de ekkor támadt egy ötletem. Felálltam és pólóm alá nyúltam. Niall azt hitte, hogy föladom és elkezdet ismét nevetni, Harry csak engem bámult csillogó szemekkel. Kikapcsoltam a korzettet és levettem magamról, majd a földre helyeztem. Nagy sóhajt eresztettem ki a számból és vissza ültem a helyemre. Mindenki kerek szemmel nézett rám és Niall meg elkezdett üvöltözni.
 - Te csaló vagy! - mutatott rám.
  - Nem, mert eddig én hátrányba voltam, mert ez - mutattam a korzettre - szétnyomta eddig a gyomromat, de neked nem volt semmi ami vissza tartott volna az evésben! - a mondat végét ismét hozzá láttam az evéshez.
 Megettem a maradék húst és egy kis krumpli püré maradt, de már így is legyőztem Niallt szóval nem érdekelt.
 - És nyertem! - nyeltem le az utolsó falatott - Majd ha már megemésztettem az ebédet akkor jöhet a masszázs. - mondtam neki és a végén ki is nyújtottam a nyelvemet - Köszönöm a finom ebédet! - mondtam és egy böfögéssel is jeleztem, hogy isteni volt a kaja. Felálltam az asztaltól és Niallön kívül mindenki tapsolni kezdett. Én csak mosolyogtam majd a korzettemet felkapva a nappali felé vettem az irányt és leültem a tv elé. Bekapcsoltam azt majd valami sorozatot kezdtem elnézni. Szépen lassan a többiek is beszállingóztak.

2013. május 23., csütörtök

6.rész

 Sziasztok! Itt az új rész remélem tetszeni fog és nagyon várom a komenteket és a feliratkozókat!:D

 "Úristen erre mit válaszoljak?" - tettem föl magamban a kérdést. Nagyot nyeltem és még mindig a telefon számomat bámultam Harry telefonjában. Szóval tényleg az ő száma volt! Harry elhúzta a telefont előlem én meg felé fordítottam a fejemet.
 - Miért nem szóltál bele a telefonba? - kérdezte. Nagy levegőt vettem és próbáltam összetenni egy értelmes mondatot a fejemben.
 - Hát szerintem ezt te is tudod csak az én számból akarod hallani! - válaszoltam és megfogtam a gépemet meg a telefonomat, hogy elkerüljem a cikis helyzetet. Harry a csuklómnál fogva vissza rántott, de az ölébe ültetett. Szívem még ilyen gyorsan sosem vert. Csak pár ujjnyi távolság volt az arca és az én arcom között. A hajam mögé bújtam és úgy csücsültem az ölében. A hajamat a fülem mögé helyezte, hogy a szemébe nézek. Zöld szemei csak úgy virítottak és volt benne valami kicsi fény ami azt sugározta a tekintélyéről, hogy boldog. Rögtön elpirultam és elnevettem magamat. Ő is mosolygott rajtam és én ettől csak még vörösebb lettem. Ezt a pillanatot anya szakította félbe ahogy felküldött engem fürdeni.
 - Oli holnap suli kezd el a fürdést!
 - Oké anya mindjárt megyek! - lehajtottam a fejemet és a hajam kicsusszant a fülem mögül és ismét egy védő burkot alkotott az arcom előtt.
 - Olívia most azonnal!
 - Oké megyek! - vissza néztem Harryre és ő csak kérdőn nézet rám. Lefordítottam neki és elengedett fürdeni menni. Fölálltam és egyenesen föl sprinteltem a fürdőbe. Levettem a ruháimat gyorsan megnyitottam a vizet és amikor megfelelő hőmérsékletű volt akkor bemásztam a zuhanyba. Gyorsan megmosakodtam és kimásztam a zuhanyból. Gyorsan megtörülköztem és felvettem egy bugyit amiben aludni fogok. Odamentem a csaphoz és megengedtem a vizet a fog mosáshoz. Mikor azzal is végeztem felvettem a pizsama fölsőmet ami szerencsére leért nekem comb középig, így nem lehetett látni a bugyimat. Kimentem a fürdőből és egyenesen lementem anyához aki épp a sorozatát nézte. Harry és Louis is ott volt. Rájuk mosolyogtam majd anyától elköszöntem.
 - Jó éjt! - adtam neki egy puszit az arcára - Holnap hányra mész dolgozni?
 - Hatos leszek úgy hogy állítsd be az órádat, hogy elérd a buszodat és a lányoktól hozd ki a cuccodat, hogy ne ébreszd fel őket reggel.
 - Oké! - elindultam felfelé, de Louis megszólított így 360-as fordulatot vettem és vissza kérdeztem.
 - Mi az?
 - Most fekszel?
 - Aha.
 - És hányra mész holnap suliba? - kérdezte Harry.
 - Hát hatkor kellek majd majd megpróbállak nem felébreszteni benneteket.
 - Oké. Jó éjszakát! - köszönt el tőlem Louis. Harry felállt és megölelt, majd ő is jó éjszakát kívánt. Ez egy kicsit ciki volt nekem anya előtt, de nem nagyon foglalkoztam vele. Harry elengedett majd még jó éjszakát kívántam és felmentem a szobámba a cuccaimért. Bekopogtam az ajtón és mikor hallottam a kórust, hogy "gyere be" akkor be nyitottam.
 - Sziasztok nem fogok sokáig zavarni csak a cuccaimért jöttem és a holnapi ruhámért, hogy reggel ne keltselek fel benneteket.
 - Persze gyere csak! - mondta Jade - Segíthetünk a ruha választásban?
 - Ööö persze csak tudjátok, hogy nekem van az a műanyag ami miatt nincsenek olyan jó ruháim.
 - Nem baj - mondta Jesy és a szekrényem felé vette az irányt -, majd csak találunk valamit! - kinyitotta a szekrényemet én meg elmagyaráztam neki, hogy miket tudok felvenni és miket nem. Mindegyiket kivette és a lányokkal tanakodtak, hogy mi mihez megy. Én addig bepakoltam a táskámat és össze szedtem még a parfümömet meg az ajak balzsamomat. Mire készen lettek a lányok is össze válogattak pár ruhát nekem. Végül kiválasztottam az egyik szimpatikusat ami egy szürke pulcsiból amire rá volt írva, hogy New York és az én kedvenc pöttyös cica nacimra esett a választásom. A lányok össze néztek én meg kérdőn néztem rájuk.
 - Tudtuk, hogy ezt fogod választani! - magyarázta Leigh-Anne.
 - Így már világos. - fogtam meg a ruhadarabokat és mentem volna kifelé, de Jade állt előttem.
 - Nem ebbe fogsz suliba menni, mert mi választottunk helyetted! - elvette tőlem a ruhákat és helyette egy másik adott oda. Ránéztem a ruhákra és teljesen ismeretlenek voltak számomra.
 - De hát ezek nem is az én ruháim.
 - Tudom ezek a mi ruháink. Mi már nem hordjuk őket szóval gondoltuk neked adjuk, hogy legyen mit felvenned a suliba! - könnyek gyűltek a szemembe és megöleltem Jadet. Pár másodperc múlva a másik két lány is oda jött és egy nagy ölelés lett belőle. Mikor kiengedtek meg mondták, hogy holnap mit vegyek fel és megkérdezték tőle, hogy van-e magassarkú cipőm.
 - Igen van egy teli talpú fekete.
 - Az tökéletes! Akkor holnap ezekbe menj suliba!
 - Oké és köszönöm még egyszer lányok.
 - Szívesen jó éjt!
 - Jó éjszakát! - és kimentek a szobámból. A ruhákra pillantva jöttem rá, hogy ezeket lehet fel se tudom venni. Gyorsan fölvettem a korzettet és felvettem a másnapi szettemet. Szerencsére nem látszott sehol sem. hogy valami műanyagot rejtegetek magamon. Ez meg nyugtatott végül levettem a pólót és lefeküdtem aludni. Másnap reggel a Little Mixre kelltem amikor a We Are Youngot éneklik. Halkan lementem a lépcsőn és lábujjhegyen bementem a konyhába. Gyorsan megettem a müzlit tejjel és lábujjhegyen felfelé tartottam. A nappaliban megálltam és meglestem a srácokat. Ahogy láttam mind a kettő aludt így nem is zavartam őket és megindultam felfelé. Megfogtam a kiválasztott ruhákat és a parfümömet is, majd bementem a fürdőbe. Letettem a ruhákat és a parfümöt majd a mosdóhoz mentem fogat mosni. Mikor végeztem arcot mostam és miután megtöröltem be is kentem egy kis arc krémmel. Levettem a pizsamámat és lecseréltem egy melltartóra és egy tiszta bugyira. Bekentem még a lábamat is egy kis testápolóval és felvettem a lányoktól kapott cicanadrágot. Befújtam a még magamat mindenféle illatosítóval és felvettem a korzett alá szánt ujjatlan pólót. Bekentem a számat és felvettem a korzettet. Kimentem a fürdőből és mikor a táskámért lehajoltam rájöttem, hogy nem fésülködtem meg. Gyorsan vissza mentem és amikor leakartam tenni a fésűt véletlenül levertem vele egy másikat. Gondolom valamelyik lányé lehetett, vagy Zaynné. Gyorsan vissza tettem a helyére és reménykedtem, hogy senki sem ébredt fel rá. Kimentem a fürdőből megfogtam a táskámat és lementem a konyhába. Betettem az üdítőmet és felvettem a magassarkút amit a lányoknak megígértem. Kivettem a fülesemet a táskámból és bedugtam a telefonomba. Felvettem a kis kabátomat és a táskát meg a vállamra vettem. Megfogtam a kulcsomat és amikor kiakartam nyitni az ajtót egy kéz vissza tartott benne.
 - Bocsi, hogy felkeltelek, de nekem indulnom kell! - megfordultam és Harryvel találtam magam szemben.
 - Semmi baj én csak elakartam köszönni tőled! - megölelt - Mikor végzel?
 - Háromnegyed kettőkor csöngetnek ki és kettő körül jön a buszom, de pár negyed előtt itthon leszek.
 - Majd érted megyünk! - bujt ki az ölelésből.
 - Nem kell értem jönni és nincs is itt kocsitok, de most mennem kell. Lekésem a buszomat. Szia. - nyomtam egy puszit az arcára.
 - Szia! - mosolygott. Gondolom a puszi miatt. Kinyitottam az ajtót és bezártam. Mosolyogva hagytam el a házat és a buszmegállóig nem is bírtam abbahagyni.


2013. május 20., hétfő

5.rész

 - Olivia! - én is utána üvöltöttem, de ő erre csak elkezdett futni. Én is fölértem és futottam utána. Amikor majdnem elértem, ő gyorsan fölszállt egy vonatra aminek az ajtaja majdnem rá csukódott. Én pont nem értem el. Próbáltam kinyitni az ajtót, de nem sikerült. A vonat elindult előttem. Olivia csak csodálkozva nézet engem, én meg őt néztem. Mikor a vonat elment nem tudtam meg moccanni. Egyszer csak Louis jött értem és vissza vitt a többiekhez. Csalódott voltam. Miért menekült Olivia előlünk?
 - Harry gyere már, mert most megyünk Oliviához! - siettetett Perrie. Erre felkaptam a fejemet.
 - Hogy mi? - kérdeztem tőle.
 - Ha sietnél akkor sikerülhetne is, de ha itt állsz akkor nem! - elkezdtem utánuk sietni. Gyorsan hívtunk egy taxit és Perrie lediktálta neki a címet.
 Körülbelül egy óra alatt ott voltunk és épp egy vonat érkezett be. A taxis megállt, de szóltunk neki, hogy itt még nem ért véget a fuvar. Egyszer csak Oliviát láttuk kijönni az út szélére. Felé tartott egy kis piros kocsi és beszállt a sofőr mellé, amikor az megállt.
 - Kövesse azt a piros kocsit! - szóltam rá a sofőrre. A sofőr bele taposott a gázba és elég feltűnően követte Oliviáékat.

Olivia

 Ő lenne az? De hát mit keress itt? Harry? Nem tudtam mozdulni. "Harry?" - tettem föl magamban a kérdést vagy már huszadjára. Végül szépen lassan előre mentem az első kocsiba és ott szerencsére találtam egy üres helyet. Egész úton zenét hallgattam és közben gondolkodtam. Lehet, hogy csak képzelődtem? A vonatunk Fót előtt megállt és 20 percen keresztül csak álltunk. "De jó! 40 perces utat megtesszük 1 óra alatt!" - mondtam magamban, de utána egyből vissza tértem az eredeti gondolatomhoz. "Miért? Harry? Mit keres itt?" 1 óra múlva leszálltam a vonatról és mire kiértem az útra már láttam, hogy anya jön a kis kocsijával. Gyorsan beszálltam amikor megérkezett és már indultunk is. Egy kis idő után észre vettem, hogy egy taxi követ minket.
 - Anya nézd! Nem követ minket ez a taxi? - mutattam hátrafelé. Anya megnézte a visszapillantó tükörből és csak ennyit reagált rá.
 - Ez az a taxis akivel egy utcában lakunk. Biztos most jön haza.
 - Ja értem.
Már az utcánkba kanyarodtunk be és kanyar közben láttam, hogy nem csak a sofőr ül a kocsiban hanem utasok is. Nem törődtem vele, mert már haza értünk és a taxis meg tovább ment. Kiszálltam a kocsiból és befelé indultam. Gyorsan levettem a cipőmet mikor beértem és ledobtam a táskámat. Berohantam a nappaliba és levettem a korzettemet.
 - Fújj de leizzadtam! - jelentetem ki, bár tudtam, hogy ebben a páncélban elég nehéz nem leizzadni. Levettem az izzadt pólót és egy száll melltartóban a hűtő felé vettem az irányt. Amikor ideges vagyok mindig ennem kell valamit, hogy lenyugodjak. Miközben a hűtőben keresgéltem valami kaja után hallottam, hogy anya is megérkezik.
 - Anya mi lesz ma a vacsi? - kérdeztem és közben hallottam, hogy anya leteszi a táskáit. Miket hozott benne, hogy ekkorát koppant? Anyától nem érkezett semmilyen válasz. - Anya? - ismét csak csend volt. Felegyenesedtem, megfordultam és két bandával találtam magam szemben akik fel voltak cuccolva mindenféle bőröndökkel. Baloldalt volt a Little Mix és jobb oldalt pedig a One Direction.
 - B@@@zd meg!!! - kiesett a kezemből a virsli meg a sajt és csak bámultam őket. Csak csodálkozva néztek rám és én meg le voltam fagyva. Főleg akkor amikor Harryre néztem. Harrynek a szeme ki volt tágulva és engem bámult. Egyszer csak anya jelent meg az ajtóban.
 - Olívia! Vegyél föl már valamit magadra! - nekem meg csak most esett le, hogy nincs rajtam póló. "MI? NINCS RAJTAM PÓLÓ?" - lenéztem magamra és elkezdtem kifutni a konyhából. Gyorsan föl az emeletre és be a szobámba, becsaptam az ajtót és lihegve össze estem a földön.
 - Úristen! - mondtam ki hangosan és utána a hátamra feküdtem. Kicsit lihegtem még és utána elkezdtem röhögni - Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? - suttogtam.
 - Oli! Gyere már le! - hallottam anyát lentről és felálltam majd a szekrény felé vettem az irányt. Kivettem egy jól takaró pólót és lefelé vettem az irányt. Mikor leértem a konyha előtt megálltam. "Biztos csak képzelődtem!" - gondoltam, de aztán rájöttem, hogy Pesten is láttam Harryt. Vettem egy nagy levegőt és bementem a konyhába. Az asztalnál ültek mind a kilencen. Megálltam az asztal előtt és mindenki engem nézet. Elpirultam, mikor már Harryre néztem már a fülem is vörös volt. Gyorsan anya felé fordultam és próbáltam elfelejteni, hogy kik ülnek a konyhánkba.
 - Anya! Te ugye nem tudod kik ők? - kérdeztem tőle erőltetett nyugodtsággal és közben még mindig próbálkoztam a felejtéssel.
 - Igen! A barátaid külföldről!
 - Nem anya! A lányok A Little Mix és a fiúk pedig A One Direction! - mondtam neki kihangsúlyozva a banda neveket.
 - Az a fiú banda akiket éjjel-nappal hallgatni szoktál? - de jó, hogy nem értenek ebből semmit.
 - Igen anya ők azok! - mutattam rájuk.
 - Sziasztok - jelent meg a testvérem, épp a futásból érkezett meg. Szemei egyből az asztal körül ülőkre tapadtak.
 - Sziasztok! - köszönt nekik angolul - Hát ti mit kerestek itt? - kérdezte tőlük.
 - Oliviához jöttünk! - mondta Perrie.
 - Oké! - én csak kerek szemekkel bámultam.
 - És hogy-hogy hozzám jöttetek? - kérdeztem.
 - Hát jöttünk támogatni a gerinc ferdült gyerekeket és gondoltunk meglátogatunk benneteket!
 - Ooookéé! - válaszoltam és anyának mindent lefordítottunk. Majd megfogtam egy pohár vizet és az asztal felé közelítettem. Megálltam az asztal sarkánál és vettem egy nagy levegőt.
 - Ti voltatok Pesten is az aluljáróban akik üvöltözték a nevemet?
 - Igen! - válaszolták kórusban - Miért menekültél előlünk? - tette föl a kérdést Louis.
 - Hát siettem, hogy elérjem a vonatomat. - válaszoltam ami majdnem igaz volt - Bocsi. - nyögtem ki végül.
 - Semmi, megértjük! - válaszolt Niall.
 - Nem lehet, hogy itt alszunk? - szólalt meg Harry. Kérdőn nézet rá mindenki. - Mert mire beérünk a fővárosba - magyarázta - addigra már késő este lesz és nagyon fáradtak is leszünk. - hát nem értettem, hogy ez most, hogy jött ide, de Perrie valami értelmesebb választ adod, bár az ővé sem volt túl meggyőző.
 - Mert nem foglaltunk szállást és mire találunk egy olyan hotelt ahol van szabad hely addigra tényleg nagyon késő lesz! - kicsit gondolkoztam és anyának is mindent lefordítottam.
 - Hát rendben akkor pizza lesz a vacsi! Válasszátok most ki és én megrendelem, de mire kiér mindenkit elosztunk, hogy hol alszik. - a többieknek is elmondtam és hoztam az étlapot. Elmondtam, hogy melyik pizza miből készül és végül úgy döntöttünk, hogy négyet rendelünk. Nekem, Perrienek, Zaynnek és Harrynek margarita pizzát. Testvérem és Niall ugyan azt kérték, de ebből kettőt kellet rendeli mivel Niall egyet simán megeszik. A többiek pedig valami gombásat kértek. Anyának elmondtam, hogy miket választottunk, hogy megtudja rendelni.
 - Miért kértetek ebből kettőt? - kérdezte anya.
 - Mert Niall - mutattam az illetőre - megeszik egyet és a másik lányod is ilyet kért.
 - Oké! - válaszolt anya és közben csodálkozva nézett.
Anya amíg megrendelte a pizzát addig én és a testvérem kitaláltuk ki hol fog aludni. Én és a nővérem  átköltözünk anyához és Jesy, Leigh-Anne és Jade beköltözik a szobámba. Perrié és Zayné lesz a testvérem szobája. Liam és Niall fönt az emeleten alszik a kanapén, míg Harry és Louis pedig lent a nappaliban a másik kanapén. Mindenkinek megmutattuk a helyét és még a házban is körbe vezettük őket. Észre vettem, hogy Harry csak engem néz és nem is a házat. Mikor a ház mutogatással végeztünk anya segítségével elő vettünk annyi takarót, pokrócot, párnát és lepedőt amennyit csak találtunk a lakásban. Mindenkinek vittünk annyit amennyit kértek és ahol kellet ott segítettünk is. Tök boldogak voltunk amikor pont mindenkinek jutott takaró. Mikor leértünk mind a hárman rájöttünk, hogy még van két vendégünk. Párna még maradt meg lepedő is, de takaró már nem. Szerencsére annyira nem vagyunk szőkék ezért kitaláltuk, hogy hálózsákunk is van. Elővettem az enyémet és a tesómét és a két fiú elé toltam.
 - Tessék!
 - Melyik a tiéd? - kérdezte Harry széles mosolyra húzva a száját. Megforgattam a szememet és oda adtam neki az enyémet.
 - Így megfelel? - kérdeztem tőle.
 - Tökéletes! - mondta és elkezdte kibontani a hálózsákot. Leültem a fotelba, de amikor pont lehuppantam dudáltak.
 - Anya itt a pizza! - üvöltöttem anyának, hogy biztos meghallja.
 - Ott a pénz tárcám a számítógépnél vedd már át létszi! - üvöltött vissza.
 - De miért én?
 - Mert oliva olajos és paradicsomos a kezem! - ismét dudáltak. Felálltam és megfogtam a pénztárcát majd kifelé vettem az irányt.
 - Jó estét! - köszöntem és közben kinyitottam a kaput.
 - Jó estét! Itt a pizza és itt van a számla is. - megnéztem mennyibe kerül majd kivettem annyi pénzt és odanyújtottam a pizzásnak.
 - Köszönöm jó étvágyat hozzá! - köszönt el.
 - Köszönjük viszlát! - én is elköszöntem és a pizzákkal elindultam befelé. Próbáltam nem leejteni őket és amikor beértem a házba persze megkellet botlanom a küszöbbe. Szerencsére ott volt Harry aki elkapta a pizzákat.
 - Köszi! - próbáltam elvenni tőle a pizzákat, de nem sikerült.
 - Szívesen, majd én beviszem!
 - Nem! - makacskodtam és elvettem tőle kettőt sikeresen.
 - Itt a pizza! - üvöltöttem el magamat, hogy a házban mindenki meghallja. Konyhába megérkezve egy Niall már vette el tőlem a saját pizzáját és ahogy a dobozra nézet ezt mondta:
 - Csak ekkora?
 - Hidd el jól fogsz lakni, de ha még sem akkor is az összes maradék pizza a tiéd lesz.
 - Oké! - mondta és elfoglalta a helyét az asztalnál.
 Szépen lassan a többiek is leszállingóztak és elkezdték enni a pizzájukat. Niallre pillantottam amikor elvettem a második szeletemet és épp a sajttal szenvedett. Vicces látvány volt. Amikor a harmadik szeletemért nyúltam véletlenül Harryvel ugyan azért a szeletért nyúltunk. Mindenki minket nézet és aztán mindannyian össze néztek. Nem értettem, hogy ez most mi volt. Nem nagyon törődtem vele csak Harryre néztem és a tányérjára tettem a szeletett.
 - Ez a tiéd! - tette a pizzát a tányéromra.
 - Nem a tiéd! - tettem vissza a tányérjára és közben a tányéromat tőle a legmesszebb próbáltam eltolni.
 - De ez a tiéd! - próbálta vissza tenni a pizzát a tányéromra.
 - Nem! Te vagy a vendég edd meg!
 - De te meg a lány úgyhogy tessék edd meg! - erősködött.
 - Nem én már nem is vagyok éhes!
 - Akkor miért vetted el az előbb?
 - Mert akkor még éhes voltam, de most már rájöttem, hogy nem vagyok éhes. - ennél értelmesebb választ nem is tudtam volna adni.
 - Nem ez a tiéd, én nem eszem meg! - erősködött.
 - Hát én se eszem meg! - megfogtam a pizzát és a szája felé toltam. Már majdnem oda ért a szájához amikor jött egy Niall és kivette a kezemből a pizza szeletet.
 - Akkor én eszem meg! - és bekapta a pizza felét. Mindenki csak röhögött még anya is. Niall is röhögött saját magán ahogy én szoktam. Vacsi után páran fölmentek az alvó helyükre és voltak akik ott maradtak az asztalnál, vagy éppen anyának segítettek mosogatni. Én kimentem a teraszra a gépemmel és megnéztem, hogy jött-e új rész valamelyik blogon. Nagyon boldog voltam, mert most 5-6 blognál is volt új rész. Az egyiket elkezdtem olvasni. Mikor befejeztem és felnéztem a gépből épp egy Harry bámult a szúnyog hálón át.
 - Hát te? - kérdeztem tőle.
 - Nem lehet téged nézni? - tette fel ő is a kérdését.
 - De, csak te még nem válaszoltál a kérdésemre.
 - Hát téged nézlek. - válaszolt - Mit csinálsz a gépen?
 - Olvasok. - nem mertem neki elmondani, hogy éppen rólatok olvasok egy pár blogot. Reménykedtem, hogy nem kérdezi meg.
 - És mit olvasol? - tette fel a kínos kérdést.
 - Nem jössz ki, hogy ne szúnyog hálón keresztül beszélgessünk? - tereltem a témát. Sóhajtott egyet és ki ült mellém.
 - Szóval? - tette föl a kérdést.
 - Szóval? - ismételtem a kérdését.
 - Mit olvasol?
 - Valamit, de most már be is fejeztem. - csaptam le a gépen tetejét.
 - Titkos?
 - Nagyon titkos! - erre elnevette magát. A földet nézte és valamin nagyon elgondolkodott. Egyszer csak kivette a telefonját a zsebéből és valamit elkezdett rajta nyomkodni. Gondoltam egyet és én is elővettem a telefonomat. Elkezdtem twitterezni és amikor instagramra föl akartam menni Harry elém tolta a telefonját.
 - Ez a te számod? - kérdezte nekem meg a szívem majdnem leállt.

2013. május 12., vasárnap

4.rész

Olivia

Pár nappal később

 Kedd volt. Ezen a napon szoktam bejárni tornára Pestre. Nem késtem. Pontosan oda értem. Tornán sem volt semmi érdekes, mint az egész életemben. Mikor végeztem lementem az aluljáróba, hogy elérjem a vonatomat. Az aluljáróban kifogtam egy nagy tömeget. Csak lányokat láttam. Mindenkinek telefon volt a kezében és a tömeg közepén álló embereket fotózták. Amikor elmentem mellettük a tömegből valaki elüvöltötte magát.
 - Ott van Olivia! - angolul beszélt és még a hangja is ismerős volt. Bár nem foglalkoztam vele, csak mentem tovább. Biztos nem rám gondoltak, hisz nincsen angol ismerősöm.
 - Olivia! - üvöltött egy női hang ismét csak angolul. Az ő hangja is ismerős volt. Ismét nem néztem hátra csak mentem a vonatomhoz. Siettem mivel volt esélyem arra, hogy elérjem a 6 órásit és nem akartam, hogy azok a valakik leálljanak velem beszélgetni. Már majdnem futottam. Hallottam, hogy mögöttem csak üvöltöznek nekem. Elértem a mozgó lépcsőt és fel rohantam rajta. Nem érdekelt, hogy fellökök pár embert és, hogy beszólnak nekem, hogy mit képzelek magamról. A 6 órási vonat még bent állt de már fütyültek.
 - Olivia! - hallottam lentről egy újabb ismerős hangot bár nem tudtam ki az. Elkezdtem minden erőmből futni, hogy elérjem a vonatot. Az első ajtón gyorsan fölszálltam ami majdnem rám csukódott. A kergetőm is oda ért az ajtóhoz és próbálta kinyitni az ajtót, de már késő volt. A vonat elindult. Csodálkozva néztem a kergetőmre. Ő lenne az? De hát mit keress itt?

Perrie

 2 nap múlva elindult a repülő gépünk Magyarországra, mivel a csajoknak csak akkor volt jó. Mikor megérkeztünk a reptérre pár rajongó felismerte a fiúkat meg minket is és pár perc múlva már az egész világ tudta, hogy itt vagyunk mivel a rajongók tettek föl rólunk képeket a twittere. Szereztünk egy taxit és megkértük, hogy vigyen el minket a Nyugati-pályaudvara. Negyed óra alatt ott is voltunk. Mikor kiszálltunk a cuccainkkal lementünk az aluljáróba ahol a fiúkat lerohanták a lányok autogramokért és közös képekért. Egyszer csak minket is észre vettek és tőlünk is kértek autogramot és képeket is. Körülbelül már 20 perce csak autogramot osztogatunk amikor Niall elüvöltötte magát.
 - Ott van Olivia! - Harry egyből felkapta a fejét, eldobta a tollat és a papírt és elkezdte áttörni a tömeget.
 - Olivia! -üvöltöttem én is mivel azt hittem, hogy Niallt nem hallotta meg. Olivia erre elkezdett sietni. Zayn segített áttörni a tömegen. Nagy nehezen átjutottunk és elkezdtünk futni Olivia után. Olivia csak gyalogolt, de ahhoz képest nagyon gyorsan ment. Futva alig értük utol. Hirtelen jobbra kanyarodott és mire mi is oda értünk Olivia már a mozgó lépcső tetején volt.
 - Olivia! - üvöltötte el magát Harry. Olivia elkezdett futni, mi meg megpróbáltunk föl jutni a tömegen keresztül Oliviához. Mire fölértünk azt láttuk, hogy Oliviára majdnem rácsukódik a vonat ajtaja. Harry mire oda ért már nem bírta kinyitni az ajtót mivel a vonat elindult. Mi a mozgó lépcső tetején néztük ahogy Harry az üres sín előtt áll. Végül Louis ment oda hozzá, hogy vissza hozza a csalódott Harryt.

Harry

 Perrie és Zayn eltűnt fönt az emeleten én meg folytattam a vacsorámat a többiekkel.  Szépen lassan mindenki befejezte a vacsorát és mindenki elszivárgott az emeletre. Az üres tányérom fölött ültem és néztem ki a fejemből. Vajon Olivia miért nem szólt bele a telefonba? Vissza hívhatnám, de egyáltalán fölvenné a telefont? Megfogtam a tányéromat és betettem a mosogatóba. Vissza mentem az asztalhoz és a telefonomat megragadtam. A hívás listán megkerestem a számot és mikor már csak a hívás gombot kellet volna megnyomnom egy Perrie és egy Zayn jelent meg.
 - Két nap múlva indulunk Magyarországba! - jelentette ki Perrie. Kiejtettem a telefont a kezemből a szám megtátva maradt. Perriék csodálkozva néztek rám.
 - Hogy mi? - kérdeztem.
 - Két nap múlva láthatod Oliviát! - mondta Zayn.
 - Várj, de ti miért is jöttök? - kérdeztem.
 - Majd holnap reggel elmondjuk a többieknek is és akkor megtudod. Jó éjt! - köszönt el Perrie és magával ráncigálta Zaynt.
 Felvettem a telefonomat és én is fölmentem a szobámba. Gyorsan lefürödtem és lefeküdtem. Ismét csak Olivián jár az eszem. Lehet, hogy fel kellene őt hívni. Nem inkább mégsem, mert két nap múlva élőben fogom látni és hallani. És persze ilyen későn már nem hívhatom föl. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
 Másnap reggelinél Zayn és Perrie a többieknek is elmondta, hogy megyünk Magyarországra és most azt is elmondták, hogy miért.
 - Harry miatt! - mondta Zayn.
 - Nem teljesen, de ez a fő ok. - magyarázta Perrie - Mert az ürügy igazából az, hogy segíteni fogunk a Magyarországon élő gerinc ferdült gyerekeknek és azoknak is akik a korzettet vagy ahogy Olivia fogalmazta műanyagot készítenek!
 - Hát oké! - mondta Liam - Magyarországon még úgy sem voltunk, biztos örülni fognak a rajongók.
 - Jó lesz így Harry? - kérdezte Louis.
 - Tökéletes! - válaszoltam nekik.
 Ma már lehetett velem próbálni és ezt nem csak én vettem észre hanem a fiúk is. Este is boldogan feküdtem le, de mikor azon gondolkodtam, hogy mit fogok Oliviának mondani amikor találkozzunk, akkor egyből elszállt a jó kedvem. Ideges lettem és izgultam. Másnap reggel a srácok is észre vették, hogy valami nincs rendben.
 - Mi van Harry? - kérdezte Niall.
 - Áh semmi. - vágtam rá.
 - Látszik rajtad, hogy van valami! - mondta Liam.
 - Srácok hagyjatok létszi.
 - Oké! - mondták kórusban.
 Ma szerencse, hogy nem volt próbánk, mert ma végképp nem lehetett volna velem bármit kezdeni. Egész nap a szobámban ültem és gondolkodtam, közben még pakoltam is az útra. Olivia járt a fejemben mint mindig. Mit mondhatnék neki? Hisz annyi hír terjeng rólam, hogy most vele járók meg most vele és vele láttak csókolózni és ott vannak még a rajongók. Mi van ha tényleg össze jövünk és őt elkezdik fenyegetni akár mivel. De előtte még meg kell őt győzzem, hogy szeretem, de tényleg. Semelyik lány iránt még nem éreztem ilyet. Nem tudom elmagyarázni, de még összehasonlítani sem tudom bármivel. Estére bepakoltam és lementem egy szendvicsért, hogy valamit azért egyek ma. Mindenki engem nézett, de én nem foglalkoztam velük csak gyorsan össze dobtam a szenyámat és már rohantam is föl az emeletre. Megettem és utána készülődtem a fürdőbe. Egyszer csak egy Liam jelent meg.
 - Hogy vagy Hazza? - kérdezte. Biztos a többiek küldték őt.
 - Jól, de ha nem zavar akkor most én lefürödnék és lefeküdnék a holnap miatt.
 - Oké, de szólj ha bármi van.
 - Oké, majd szólok.
 - Kösz! - és becsukta maga mögött az ajtót.
 Bementem a fürdőmbe gyorsan lekaptam magamról a ruhákat és bementem a zuhanyzóba. Gyorsan letusoltam, utána megtörültem magamat. Felvettem a pizsimet és ezek után gyorsan fogat mostam. Kijöttem a fürdőből és lefeküdtem aludni. Egyből elnyomott az álom és másnap reggel a fiúk ébresztettek. Az ágyamban ugráltak és közben énekeltek, hogy ébresztő itt az ideje felkelni. Valami ilyesmi volt a lényege a szövegének. Végül kimásztam az ágyból és lementem reggelizni. Nagyon éhes voltam! Lehet, hogy tegnap többet kellet volna ennem mint két darab szendvics.Reggeli közben mindenki csendben ült és evett. Szinte egyszerre fejeztük be és mindenki fölment még össze szedni magát. Én voltam kész elsőnek. Utánam jött Niall, Liam, Louis, a Little Mixből a maradék lány is megérkezett és a legvégén Perrie és Zayn. Mit csinálhattak ennyi ideig? Nem nagyon foglalkoztam vele csak mentem ki a kis buszhoz, hogy végre elindulhassunk. Egyszer csak oda értünk a reptérre. "Na végre!" - gondoltam magamban. Nagy nehezen a gépre is felszálltunk és elfoglaltuk a helyünket. 5 perc múlva a gép is felszállt. Egész úton nem szóltam senkihez sem. Csak Olivián jár az eszem, mint mindig. Mikor megérkeztünk és leszálltunk a gépről pár rajongó felismert minket és pár perc múlva már a neten is fent volt, hogy 'A One Direction végre eljött Magyarországra!'. Szereztünk egy taxit és Perrie elmondta az úti célunkat. Mikor megérkeztünk lementünk egy aluljáróba, de ott lerohantak minket a lányok autogramokért és képekért. Már vagy 20 perce pózoltam és írogattam amikor Niall elüvöltötte magát.
 - Ott van Olivia! - egyből felkaptam a fejemet és eldobtam minden a kezemből.
 - Olivia! - üvöltött Perrie, mert Olivia nem emelte föl a fejét Niallnek a kijelentésén. Most se nézett föl csak elkezdett sietni. A tömeget sikeresen áttörtem és elkezdtem Olivia után futni. Mögöttem jött nem sokkal lemaradva Perrie és Zayn. Olivia csak gyalogolt, de alig tudtuk utol érni olyan gyorsan ment. Egyszer csak hirtelen jobbra kanyarodott és mikor mi is oda értünk egy mozgó lépcsővel találtuk szembe magunkat és Olivia pedig a legtetején volt.
 - Olivia! - én is utána üvöltöttem, de ő erre csak elkezdett futni. Én is fölértem és futottam utána. Amikor majdnem elértem ő gyorsan fölszállt egy vonatra aminek az ajtaja majdnem rácsúkodott. Én pont nem értem el. Próbáltam kinyitni az ajtót, de nem sikerült. A vonat elindult előttem. Olivia csak csodálkozva nézet engem, én meg őt néztem. Mikor a vonat elment nem tudtam meg moccanni. Egyszer csak Louis jött értem és vissza vitt a többiekhez. Csalódott voltam. Miért menekült Olivia előlünk?
 - Harry gyere már, mert most megyünk Oliviához! - siettetett Perrie.

2013. május 6., hétfő

3.rész

 'Olíviának!' Ez volt ráírva.
Kinyitottam az össze hajtott papírt. Egyből felismertem. Ez volt az elveszett fele a papírnak. Végül elolvastam mit írtak a levélben.
  'Kérlek hívj fel itt a számom!' A telefonszám után pedig: ''Harry Styles!:)'
Ez csak egy vicc! Most csak álmodom, igaz? Tuti, hogy nem hívom fel! Szerintem csak szórakoznak vele, bár lelkem mélyén volt egy olyan érzésem, hogy talán mégis felkelene hívni azt a bizonyos számot hátha nem tréfa. Nem! Nem hívom fel! A levelet összehajtottam és betettem a táskámba. Kimentem a konyhába és a hűtőből kiszedtem a tejet. Becsuktam a hűtő ajtaját, elindultam a szekrény felé, kivettem egy poharat és bele öntöttem a tejet addig amíg majdnem kifolyt a pohárból. Gyorsan megittam és visszatettem a hűtőbe a tejet. Egyszer csak apa jelent meg.
 - Hát te fent vagy?
 - Nem ez csak a szellemem. - szórakoztam apával.
 - Mit kérsz ebédre? - kérdezte apa, a poénomra nem reagálva.
 - Valami tészta legyen.
 - Oké. Pesztós?
 - Jó! - vágtam rá és kiakartam menni, de!
 - Maradj itt! - szólt rám apa - Mesélj a tegnapi koncertről!
 - Tök jó volt, a fiúk annyira jók voltak. A szomszédod ráadásul nem csak a fiúkhoz vitt, hanem a színpadra is felvitt minket ami csodás volt. Végül a fiúkkal a találkozás volt a legjobb! - erről eszembe jutott a levél, de lapoztam is tovább. Apára figyeltem.
 - Az jó! Hogy ment a beszéd?
 - Jól mintha anyanyelvemen beszéltem volna.
Kimentem a konyhából, hogy felöltözzek. Egy farmer és egy fehér pólót vettem föl és arra pedig a korzettet. Mire vissza mentem kész volt a pesztós tészta. Fini volt! Délután még megnéztünk pár nevezetességet Németországban és este haza érve rendeltünk egy pizzát. Megettük végül mindenki lefeküdt aludni.

 3 nappal később

 Haza érve Németországból, nagyon fáradtan elkezdtem kipakolni anyának a cuccokat, hogy tudjon mosni. Pakolás közben megtaláltam a cetlit. Ha minden igaz fiúk még Németországban vannak szóval ha szívatni akarnak csak nem fognak itt megtalálni. Pénz is van a telefonomon szóval egy próbát megér. Beírtam a számot. Gyorsan megnyomtam a hívás gombot, hogy meg ne gondoljam magam és elkezdett csörögni. Három csöngés után valaki beleszólt.
 - Halló! - nem bírtam megszólalni a félelemtől - Ki az? - angolul beszélt. - Ha hóóó - gyorsan kinyomtam és eldobtam a telefonomat a kanapémra. Szívem hevesen dobogott. Ismerős volt a hang bár nem tudtam volna megmondani ki volt az. Végül levittem a szennyesemet anyának. Fogtam egy almát és fölmentem vele, közben elkezdtem enni.

Harry szemszöge

 A koncert szuper volt! Nagyon élveztem és ahogy a többieken láttam nekik is tetszett a közönség. Végül lementünk a színpadról és elment mindenki az öltözőjébe. Levettem a pólómat és magamat néztem a tükörben. Egyszer csak meghallottam egy ismerős hangot.
 - Várj Niall! - a kajás srác volt. Ő hozta nekünk a kaját és mondta, hogy foghozni két lányt hátra. Kimentem, mert jobb túl lenni rajta. Nem érdekelt, hogy nem volt rajtam póló, ezeknek a lányoknak most szerencséjük lesz! Amikor megláttam őket Niall épp a pasassal beszélgetett. Kerestem a két lányt végül egy csodálkozó szempárral találkoztam. Csak mosolyogtam. A lány elég csinosan öltözött, csak kár, hogy bő ing volt rajta. Niall zökkentette ki a csodálkozásából egy öleléssel. Kibújt az ölelésből és ezt kérdezte tőle:
 - Hú mi van rajtad? - kíváncsian értem oda. A lány zavarba jött erre a kérdésre. Biztos érzékenyen érintette.
 - Ööö - kereste a szavakat - hát gerinc ferdülésem van és egy műanyagot kell hordanom, hogy megjavuljon a hátam. - magyarázta. Megkopogtattam a hátát. Csak poénnak gondoltam. Megfordult, végül rám nézett és ekkor jött rá, hogy én voltam. Mérgesen nézet rám és egy kis csalódottságot is láttam az arcán.
 - Bocs csak megbizonyosodtam róla. - próbáltam magamat kimagyarázni.
 - Semmi csak ne csináld ezt, mert minket nagyon zavar.
 - Oké. - jegyeztem föl hátha több ilyen rajongónk van.
 - Tényleg ezt alá írnátok nekünk? - vett elő egy lapot egy másik lány gondolom a testvére, mert nagyon hasonlított rá. Eddig őt nem is vettem észre.
 - Mit kell alá írni? - jött Zayn Perrievel.
 - Ezt! - nyújtotta Zaynnek a lapot és a tollat, de én kikaptam a kezéből alá írtam és vittem el Louisnak és Liamnek.
 - Csak Louisnak viszi meg Liamnek. - magyarázta nekik Zayn.
Többet nem hallottam a beszélgetésből. Benyitottam Louishoz.
 - Louis itt vannak a csajok akiket a kajás pasi ígért, hogy hozz és az egyikük nagyon dögös. Amúgy itt a papírt írd alá.
 - Kösz. - gyorsan alá írta - Szóval dögös! Na ezt meg kell nézem.
 - Várj! - állítottam meg - Kérlek ne csodálkozz rajta.
 - Miért csodálkoznék?
 - Hát első: valami műanyag cuccot kell hordania, mert gerinc ferdülése van. Második: kicsit kisebb nálam.
 - Nem baj várj! - letépte a papírnak a másik felét és ráírta a számomat.
 - Te meg vagy húzatva?
 - Nem! Csempészd be a zsebébe!
 - De nincs is zsebe!
 - Táskája?
 - A testvérének van.
 - Hogy hívják?
 - Nem tudom.
 - Kint kiderítjük.
Liam jött be hozzánk.
 - Liam írd ezt alá!
 - Itt van a kajás hapsinak a szomszédjai? - írta alá a papírt.
 - Ja - válaszolt Louis - Harry szerint dögös az egyik. - Erre csak egy grimaszt vágtam és indultam kifelé. Liamnek még elmagyaráztam mi van A lánynak a hátával és, hogy ne lepődjön meg. Vissza értünk Zayn, Niall is alá írta a lapot, Perrienek meg újat kellet adni. Csináltunk képet is a lányokkal külön, külön végül egy nagy csoport képet is. Olívia - mint később kiderült, hogy így hívják - megkérdezte, hogy felteheti-e közösségi oldalakra a képeket. Igennel válaszoltunk és meg is kértük, hogy jelöljön be rajta minket, mert akkor bekövetjük őket. Mikor elment telefonálni, mert valaki hívta őt gyorsan ráírtam a cetlire a nevét és bele süllyesztettem a testvérének a táskájába. Nem vette észre szerencsére. Olivia vissza jött és szomorúan közölte mindenkinek a rossz hírt, hogy haza kell menniük. Mindenki vissza ment az öltözőjébe amikor Oliviáék elindultak. A tükörben megint magamat néztem. Olivián gondolkoztam. Gyönyörű barna szemei voltak. Sajnáltam őt, hogy azt a műanyagot kell hordania. Kíváncsi vagyok mi lehet a neve annak a cuccnak a hátán. Louis zavarta meg a gondolat menetemet.
 - Szia! Hogy ment a telefonszám becsempészése?
 - Jól.
 - Nem tudtam, hogy a kicsik is bejönnek! - kezdett el rajtam gúnyolódni.
 - Én se tudtam eddig. - sóhajtottam.
 - Hé haver neked tényleg bejön!
 - Ja. Remélem összejön ez a telefonszámos terv.
 - Össze kell jönnie. - biztatott.
 - Amúgy nem tudod, hogy hívják azt a cuccot a hátán.
 - Nem de neten utána nézhetünk. - ajánlotta föl az ötletet.
 - Oké.


Másnap reggel

Reggel láttam, hogy valaki megjelölt a hozzá szólásában. Olivia volt az. Gyorsan bekövettem twitteren és instagramon is. A képeit is megnéztem és a közös képünkhöz hozzá szóltam:
                                   "Megtaláltad a cetlit? :D"
                                   "Milyen cetlit? :D"
Írt vissza. Válaszul ezt írtam neki:
                                  "Csak keres! ;)"
Olivia nagy hatással lehetett rám, mivel használhatatlan voltam a próbákon és mindig elbambultam. Vártam már Olivia hívását, Lou avval nyugtatott, hogy rajongó biztos csak fél. 3 nap múlva felhívott valaki. Külföldi volt a szám.
 - Halló! - vettem fel a telefont - Ki az? - senki sem szólalt meg - Ha hóóó - erre kinyomta. - Paul - üvöltöttem el magamat.
 - Mindjárt megyek! - szólt lentről a hang. Két perc múlva fent is volt.
 - Mi az Hazza? - kérdezte.
 - Valaki felhívott lekeresnéd honnan jött a hívás?
 - Persze add a telefonod és estére meg is lesz.
 - Kösz. -dobtam oda neki.

 Este

 Este vacsinál Paul oda adta a telefonomat. A többiek kíváncsian néztek minket, de nem volt idejük megkérdezni mivel Paul már magyarázta is.
 - Nagy valószínűséggel rajongó volt. Magyarországról jött a hívás. Ha máskor is felhívna csak szólj és megkeresi a rendőrség személyesen.
 - Kösz. Majd szólok.
Paul elment. Én folytattam az evést és Olivia járt a fejemben és a gyönyörű barna szemei.
 - Oliviáék is Magyarországon laknak. - mondta Perrie.
 Elkezdtem fulladozni a szavai hallatán. Lehet, hogy ő volt?
 - Mi van Hazza? - kérdezte Zayn.
 - Harrynek bejön Olivia - magyarázta Louis - és ezek szerint Olivia hívta fel őt, mivel becsempésztük a testvérének a táskájába a telefonszámát.
Mindenki csodálkozott én meg még mindig fulladoztam.
 - Harry - szólalt meg Niall - el kellene menned Oliviához.
 - Miért? - lepődtem meg a kijelentésén.
 - Mert amióta találkoztál vele mindig elbambulsz és nem lehet veled dolgozni rendesen.
 - De hogy is srácok - teli szájjal magyaráztam nekik.
 - Nekem van egy ötletem - jelentette ki Perrie és Zaynnel elmentek föl a szobájukba.

Perrie

  A fiúknál voltam és náluk vacsiztam. Majd együtt megyünk vissza Londonba. Vacsi közben Paul oda adta Harrynek a telefonját. Csodálkozva néztünk rájuk, de Paul már elkezdte magyarázni még mi előtt megkérdezhettük volna.
 - Nagy valószínűséggel rajongó volt. Magyarországról jött a hívás. Ha máskor is felhívna csak szólj és megkeresi a rendőrség személyesen.
 -  Kösz. Majd szólok. - válaszolt Harry. Kicsivel később én is megszólaltam.
 - Oliviáék is Magyarországon laknak. - Harry erre a kijelentésre elkezdett fulladozni.
 - Mi van Hazza? - kérdezte tőle Zayn.
 - Harrynek bejön Olivia - válaszolt helyette Louis - és ezek szerint Olivia hívta fel őt, mivel becsempésztük a testvérének a táskájába a telefonszámát.
 Nagyon csodálkozott ezen mindenki, bár Harrynek szinte minden második lány bejön. Nem tudtam, hogy Harrynek a kicsik is bejönnek. Biztos ezért volt használhatatlan az utóbbi pár napban.
 - Harry elkelene menned Oliviához! - jelentette ki Niall.
 - Miért? - lepődött meg Hazza bár nem értetem miért.
  - Mert amióta találkoztál vele mindig elbambulsz és nem lehet veled dolgozni rendesen.
 - De hogy is srácok! - magyarázott teli szájjal.
 - Nekem van egy ötletem - jelentettem ki és Zaynnel felmentem a szobánkba.
Becsuktam az ajtót és gyorsan leültem a gép elé. Megnyitottam a googlet és elkezdtem keresgélni.
 - Mit csinálsz  Perrie? - kérdezte tőlem.
 - Keresek valamit. - válaszoltam neki.
 - De mit? - és ebben a pillanatban meg is találtam.
 - Ezt! - mutattam a képernyőre. Zayn csak a képernyőt bámulta és pár perc múlva rám nézett kérdőn.
 - És ez mi?
 - Hát Oliviának gerinc ferdülése van és mondta, hogy jár valami speciális tornára. Én meg megkerestem és arra gondoltam, hogy a Little Mix meg a One Direction segíthetne egy kis adómányal a Magyarországon élő gerinc ferdült gyerekeknek.
 - És mi okból? - most a képernyőt nézte.
 - Találtam egy hírt, hogy mostantól fizetniük kell azért a műanyagért és segíthetnénk a cégnek, hogy ... - Zayn megszakította a mondatomat.
 - Hogy Harry találkozzon Oliviával.
 - Okos és szép fiúm van! - jelentettem ki és a nyakába ugrottam. - És mikor indulunk?
 - Akár holnap? Ha jó nektek.
 - Szerintem jó.
 - Akkor hívom a lányokat!

2013. május 1., szerda

2. rész

  Sziasztok! Az angol párbeszédeket magyarul írtam le. Csak ennyit akartam. Remélem tetszik és várom a kommenteket, vagy a pipákat!
 Üdv: Rose:))

 

Koncert előtt két nappal

 Tegnap érkeztünk meg Apáékhoz. A koncert két nap múlva lesz. Apa annyira jó fej volt, hogy csak két jegyet vett, nekem és a testvéremnek, mivel mind a ketten kiválóan tudunk angolul.
 Már tudtam mit fogok felvenni. Egy farmeringet, pöttyös cicanadrággal, amihez egy barna cipőt veszek fel. Remélem valamennyire kifogok tűnni a tömegből. Nem mindenkinek van pöttyös nadrágja és mivel One Direction koncertre megyünk gondolom a legtöbben 'I Love One Direction' feliratú pólót fognak felvenni, vagy olyat amelyiken a fiúk arcképe szerepel. Testvérem is farmeringet fog felvenni, mivel megbeszéltük, hogy ez legyen ugyan olyan.
  Ő egy barna nadrágot választott hozzá, amihez egy fekete cipőt fog felhúzni  és hozzá egy oldal táskát. Mind a ketten már nagyon vártuk a koncertet. Én minden plakátnál bejelentettem, hogy "Igen és is ott leszek!". Apáék már nagyon unták, de ez engem cseppet sem zavart. Twitteren mindig figyeltem a srácokat, hogy épp mit csinálnak és hol vannak. Már egy hete itt vannak és folyamatosan próbálnak, szóval nincs arra esély, hogy még a koncert előtt láthassam őket.

A koncert napja


 Reggel már 6-kor fent voltam annyira izgultam a koncert miatt. Végre eljött az a nap amikor láthatom a One Directiont! Rajtam kívül mindenki aludt még, ezért felmentem twittere megnézni hátha posztoltak a fiúk, de semmi. Ezért fölmentem instagramra hátha oda töltöttek föl képeket. Ott se volt semmi. Próbáltam vissza aludni de nem sikerült. Iszonyatosan vártam már a koncertet. Végül kitaláltam, hogy beteszem a fülesemet és a Little Things-et fogom hallgatni a srácoktól. Ez volt a kedvenc számom tőlük. Kb. 20 milliószor lejátszottam egymás után miután apa fölkelt. Leállítottam a zenét, kihúztam a füllhallgatot és kimentem apával a konyhába. Apa elkezdte készíteni a reggelit én is segítettem neki, közben a koncertről beszéltünk, hogy vigyázzunk egymásra és, hogy ne álljunk idegenekkel szóba, meg hablablabla hablablabla.
 - Van még egy meglepetésem! - mondta apa.
 - Mi lenne az? - kíváncsiskodtam.
 - Majd ha a testvéred is föl kell elmondom.
 - Akkor felkeltem! - viccelődtem.
 - Ne majd amikor kész a reggeli.
 - Csak vicc volt. - nyugtattam le apát.
 Negyed óra múlva kész lett a reggeli és közben testvérem is fölkelt. Megterítettünk és leültünk reggelizni.
 - Szóval apa mi lenne az a meglepetés? - hoztam föl az előbbi témát.
 - Milyen meglepetés? - tudakolózott a testvérem.
 - Reggeli végén majd elmondom.
 - De apa megígérted!! - emlékeztettem, közben fel emeltem a poharamat, hogy igyak egy kis vizet a rántottára.
 - Hát rendben. - adta be a derekát apa - Az első. VIP jegyekre váltottam be a jegyeiteket - félre nyeltem a vizemet és elkezdtem fulladozni. Mikor már nem fulladoztam apa folytatta - Mert így biztonságban vagytok. A második pedig az - megint ittam de közben tele volt a a szám rántottával -, hogy a fiúkhoz betudlak juttatni a színfalak mögé!
 Kiköptem mindent a számból és úgy nézet ki az asztal mintha oda hánytak volna. Szerencsére nem ült velem szemben senki. A testvéremnek kiesett a szájából a kaja vissza a tányérjára. 'Hogy mi van?' - hangzott el magamban a kérdés. Vártam rá a választ de rájöttem, hogy hangosan is ki kéne mondani.
 - Hogy mi???? Most csak viccelsz!
 - Nem! Komolyan gondoltam, de előtte takarítsd fel azt amit az előbb kiköptél! Te meg csukd be a szád, így kiesik a kaja a szádból! - poénkodott apa a testvéremmel, aki még azóta sem csukta be a száját.
Atya jó ég! Én szemtől szembe fogom látni a fiúkat, de ők is engem! Látni fogom Zaynt, Louist, Niallt, Liamet és Harryt. De ők is fognak engem látni hisz szemben fognak állni velem! Megismerhetnek engem. Bár kb csak 5 percig leszünk hátul náluk de akkor is. Tudni fogják, hogy ki az a Olívia Király aki Magyarországon lakik és imádja őket. Életem legjobb napja lesz ez a mai. Több álmom is valóra fog válni. Gondolat menetemet testvérem zavarta meg.
 - Hogy intézted el, hogy bejussunk a fiúkhoz? - kérdezte a testvérem.
 - Na erre én is kíváncsi vagyok! - jelentettem ki, miközben takarítottam.
 - A szomszédom a koncerten dolgozik és ő tőle vettem a jegyeket is, de tegnap este, amikor ti már aludtatok, átjött és mondta, hogy maradt két VIP jegy és szívesen be váltja nekem és akkor mondta, hogyha kell hátra is bevisz benneteket. Én erre igent mondtam mivel így tudjátok csiszolni az angol tudásotokat.
 - Melyik szomszédod az, mert akkor most azonnal átmegyek hozzá és mindent megcsinálok neki amit csak kér! - mondtam.
 - Már dolgozik a helyszínen szóval nem tudsz hozzá átmenni. - szólt apa.
A reggelit én folytattam mikor abba hagytam a takarítást.
 Csak az estén járt az eszem. Látni fogom Harryt! Harry, Harry és Harry! Szinte csak ő jár a fejemben, persze utána egyből a fiúk.
 Mikor reggel mindenki elkészült elmentünk apával vásárolni és vettünk pár ruhát a hétköznapokra. 2-kor végeztünk és ekkor ettünk is egy Mc Donald's-ban. Evés után egyből haza mentünk és testvéremmel elkezdtünk készülni az estére. Lefürödtünk, hajat mostunk, hajat szárítottunk, kicsit kisminkeltük magunkat és ezek után felöltöztünk. Indulásra készen voltunk amikor.
 - Nem tettünk el papírt és tollat! - jelentettem ki.
Rohantam a szobámba a táskámhoz, gyorsan kivettem belőle minden ami kellet és már indulhatunk is.
 Oda értünk a koncertre beváltottuk a jegyeket, vettünk popcornt és üditöt, elmentünk pisilni és amikor ezekkel végeztünk már mehetünk is be a helyünkre. Végre! Itt vagyunk eljött végre a pillanat amikor megvalósul az egyik legnagyobb álmom. Láthatom a One Directiont! Sikítottam fel, mert minden elsötétült. Egyszer csak megszólalt a zene. Az Up All Nighttal kezdtek a fiúk. Szinte csak sikítottam, énekeltem és táncoltam az egész koncerten. A fiúk pedig szív döglesztőek voltak és közben viccesek is. Nem akartam, hogy vége legyen a koncertnek, de közben vártam is, hogy végre személyesen is láthassam a fiúkat. Majdnem két órás volt a koncert és ez volt életem legjobb majdnem két órája is, de most jön a java. Szinte az egyik legmerészebb álmom válik valóra. Egy bácsi oda jött hozzánk és kérdezte, hogy mi vagyunk ugye a Királyék. Mi válaszoltunk, hogy igen és be is mutatkoztunk majd rakott a csuklónkra egy szalagot és mondta, hogy kövessük őt. A színpad felé vettük az irányt és egyenesen oda is vitt minket. Ott álltunk ahol a fiúk percekkel ez előtt énekeltek és táncoltak. Mesés volt a látvány. Hihetetlen lehet ide kiállni több ezer rajongó elé. Pár perc múlva tovább mentünk amikor már kicsodáltuk magunkat. Ott mentünk le ahol a fiúk is a koncert végén. Mikor leértünk hosszú folyosó tárult elénk. Neki vágtunk a folyosónak végül elértünk A helyhez. Épp egy fél meztelen Niall fogadott bennünket.
 - Várj Niall! - szólt a szomszédunk neki.
 - Igen? - állt meg előttünk.
 Nem tudom, hogy mint mondott neki, mert egy Harry jött felénk ő is félmeztelenül és mosolyogva. Niall zavart meg az álmodozásból egy öleléssel.
 - Hú mi van rajtad? - kérdezte,mi közben kibujt az ölelésből.
 - Ööö - jöttem zavarba, mert közben Harry is oda ért és hallotta a kérdést, meg a kérdés is lesokkolt - hát gerinc ferdülésem van és egy műanyagot kell hordanom, hogy megjavuljon a hátam. - magyaráztam nekik és ez után valaki kopogott rajtam amit utálok. Hátra néztem de nem volt mögöttem senki. Harryre néztem és akkor jöttem rá, hogy ő volt a tettes. Most kicsit csalódtam benne. Lehet, hogy kicsit mérgesen néztem rá mivel bocsánatot kért.
 - Bocs csak megbizonyosodtam róla.
 - Semmi csak ne csináld ezt, mert minket nagyon zavar. - magyaráztam neki.
 - Oké.
 - Tényleg ezt alá írnátok nekünk létszi. - vette elő a lapokat a testvérem.
 - Mit kell alá írni? - jött Zayn és Perrie. Nagyon cukik voltak együtt!
 - Ezt! - nyújtottam oda neki a lapot meg a tollat, de nem tudta elvenni, mert Harry kikapta a kezemből. Gyorsan alá firkantotta majd elvitte a lapot és a tollat.
 - Csak Louisnak viszi meg Liamnek. - világosított fel Zayn.
 - Oké. Perrie majd te is alá írod nekünk a papírt, ha Harry vissza hozza? - kérdeztem tőle.
 - Hát persze. Akár képet is csinálhatunk ha akartok! - ajánlotta fel.
Tesómmal össze néztünk és egyszerre válaszoltunk egy igennel. Harry a lappal együtt hozott még egy Louist és egy Liamet. A papíron már alig maradt hely mivel a fele le lett tépve. Kíváncsi vagyok hova tűnhetett el. Végül mindenki alá írta a papírt. Perrienek újat kellet adni, mivel az ő neve már nem fért rá. Csináltunk még mindenkivel külön-külön egy-egy képet, végül egy nagy csoport képet is. Megkérdeztem a fiúkat és Perriet, hogy feltehetem-e instagramra a képet. Ők egyből igent válaszoltak és megkérték, hogy majd írjam oda a nevüket is és bekövetnek engem, akár twitteren is. Nagyon szimpatikusnak tűntek, de végül a boldogságot apa szakította meg avval, hogy lassan menjünk ki a csarnok elé, mert mindjárt oda ér. Szomorúan közöltem a hírt és végül kaptunk mindenkitől egy nagy ölelést. Elköszöntünk tőlük és kimentünk a csarnok elé.
 Apa még nem volt ott. Csak két percet kellet várni és már ott volt. Beültünk a kocsiba és én egyből elaludtam. Arra keltem, hogy megáll a kocsi. Nagy nehezen becammogtam a lakásba és egyből bedőltem az ágyba. Reggel arra keltem, hogy leestem az ágyról. Levettem a ruháimat és vissza feküdtem. Persze a korzett rajtam maradt. Végül délben keltem fel. Rendesen kifárasztott a koncert. Telefonomon gyorsan fölmentem instagrammára feltöltöttem a tegnap esti képeket és a fiúk nevét is oda írtam. Ugyan ezt twitteren is megcsináltam. 10 perc múlva amikor megnéztem, hogy mi újság van a közösségi oldalakon többen lájkolták, tették kedvencé a képeimet és hozzászólások is érkeztek. Niall a közös képünkhöz oda írta, hogy "A kemény csaj". Erre én válaszul egy mosolygós arcot küldtem neki. Harry a közös képünkhöz elég érdekes dolgot írt:
                      " Megtaláltad már a cetlit? :D".
Vissza írtam neki:
                     " Milyen cetlit? :D"
                     " Csak keres! ;)"
Kaptam válaszul. Végül átnéztem testvéremnek a táskáját és benne volt a cetli amire Harry gondolt. 'Olíviának!' Ez volt ráírva.