2013. április 29., hétfő

1.rész

 Hétfő reggel van. "Igen". Megint mehetek suliba. "Szuper". Ismét egy olyan nap jön ahol végig izgulhatom, hogy nehogy valaki hozzám érjen és megkérdezze, hogy 'mi ez?'.
 Lementem reggelizni utána fölmentem a szobámba kiválasztani az aznapi ruhámat. Szokásomat tartva bő, hosszú póló és egy farmer nadrág, a korzetem miatt. Kicsit brittes lett a mai felszerelésem. Na mindegy végül is egyszer úgy is kiszeretnék innen költözni Magyarországról, vagy Londonba, vagy Los Angelesbe. Bementem a fürdőbe és a telefonomon elindítottam a One Direction-től az Up All Night-ot. Remélem erre felkellek. Fogat mostam, lefürödtem és utána felöltöztem a kiválasztott ruhámba. Kimentem a fürdőből, bepakoltam a táskámat és mentem le a konyhába. Ott betettem a tízóraimat és szóltam anyának, hogy indulhatunk. Felvettem a piros topánkámat, nagy nehezen, meg a farmer kabátomat és anyával elindultunk a suli felé. Anya kitett a suli előtt és bementem az első órámra. Van még 15 percem addig megtudom, hogy miből írunk ma és utána abból elkezdek tanulni.
 - Sziasztok - köszöntem az osztály társaimnak. Csak pár köszönt vissza akikkel idén jóban vagyok.
 - Szia - köszönt a padtársam és az egyik legjobb barátnőm is amikor oda értem a padunkhoz - tanultál matekra?
 - Miért ugye nem írunk belőle?
 - De.
 - Upsz - nem tudtam többet mondani.
 - Úgye töriből sem tanultál?
 - Egyet tippelhetsz.
 - Nem baj majd abból kipuskázzuk a füzetből - röhögöt a végén.
 - Oké.
Suliba semmi más érdekes nem történt. A dogákat is megoldótuk szóval remélem lesz valamelyik négyes. A korzetemet sem vették észre a suliban, bár voltak olyan helyzetek amikor észre vehették volna, például amikor lehajoltam a leesett kabátomért. Haza felé busszal mentem, mert mire haza értem mehettem tornára is. Gyorsan lepakoltam, bepakoltam a kis táskámba, bekaptam egy csokit és indultam is tornára. Gyalog mentem. Szép idő volt és szeretek is sétálni szóval nem bántam meg. Tornán sem történt semmi izgalmas. A haza fele út viszont annál inkább. Gyalog indultam haza. Betettem a fülhallgatómat a fülembe és One Directiont hallgatam. Egyszer csak egy kutyával találtam magam szemben. Sehol sem láttam a gazdáját, így a szokásos utam helyet más fele mentem. A kutya követett. Nem kezdtem el futni mivel akkor tuti utol érne így csak nagyobb lépteket vettem fel. Az utca végén nem néztem körbe mivel alapból a fűvőn mentem már. Szerencsére a kutyát leráztam, megyek tovább az úton egyszer csak egy kocsi majdnem elütött. A fék csíkorgására lettem figyelmes, amikor majdnem megtörtént a baj, de a hülye sofőr meg sem állt. Hülye barom.  Egy nagy fekete sötétítek ablakú volt. Külföldi rendszámmal rendelkezett így meg sem tudtam jegyezni. Idegesen értem haza. Fölmentem a szobámba és tovább hallgatam a One Directiont. A gépemet bekapcsoltam, hogy megnézzem jött-e új rész valamelyik blogon amelyeket mostanában megszállotan nézzek. Igen jött az egyikre. Ez boldoggá tett főleg, hogy a végét elég izgalmasra írta meg az illető. Ezek a blogok tettek engem One Direction rajongóvá. Előtte is szeretem őket de nem ennyire, hogy napi 24 órát róluk álmodozzak. Kutakodtam még a neten persze One Direction után és mit találtam. Koncert lesz Németországban! Úristen apa ott lakik már egy ideje. Én oda kijutok az tuti. Tovább néztem a cikket és egy hónap múlva lesz. Igen!
 Apa este felhívott és elmondtam neki, hogy mit találtam ma délután és, hogy el is szeretnék oda jutni. Ő erre azt mondta, hogy megoldható és utána nézz ő is.
 Másnap megint unalmasan telt, de apa amikor este hívott mondta, hogy már megvette a jegyeket nekünk a koncertre. Bele sikítottam a telefonba.
 - Úristen igen! Köszi apa imádlak.
 - Én is kicsim. Na megyek, mert már nagyon fáradt vagyok.
 - Oké szia puszi.
 - Puszi - letettem.
 - Mi történt - jött be anya a szobámba.
 - Apa megvette a One Direction koncertre a jegyeket.
 - Mire?
 - Arra a fiú bandára akikről tudod blogokat olvasok.
 - Jah értem. De most feküdj le holnap korán kelsz fel mivel busszal kell menned.
 - Oké.
Gyorsan lefürödtem és le is feküdtem aludni, csak hogy nem tudtam aludni. A koncert járt a fejemben. Én látni fogom élőben a One Directiont! Úgy izgultam pedig még egy hónap volt addig. Végül nagy nehezen elaludtam.

2013. április 27., szombat

Bevezető

 Sziasztok Olivia vagyok és Magyarországon élek. 14 éves vagyok és ez eddig a legjobb évem az életemben. A tavalyihoz képest meg végtelenszer jobb. Mivel tavaly kiderült, hogy elég komoly gerinc ferdülésem van. A verseny sportot, sőt a sportot egyik napról a másikra abba hagytam. Mindenki csodálkozott, hogy miért és hogy-hogy ilyen hirtelen. Én erre mindig azt válaszoltam, hogy a csapat társaim miatt, végül is igazat is mondtam, mert már nem úgy bántak velem mint régen.
 Mikor megkaptam a korzetemet, mivel ennyire komoly görbületeim vannak, szinte teljesen megváltoztam. Régen én egy egoista lány voltam aki mindig facebookon lógott, és azzal törődött, hogy hány lájkot kap a profil képére és, hogy menyit a posztolásaira. Most már nem is szoktam föl menni facebookra és suliban a társaságot is kerülöm. A barátaim is megfogyatkoztak, de újakat is szereztem. Mondhatni a korzet felnyitotta a szememet.
 Ez az utolsó évem a suliban és már alig várom, hogy elballagjak innen és tiszta lappal kezdhessem az új sulimban. Bár nem gondoltam volna, hogy már most is elkezdhetem az új életemet.